Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-154

iSi. orsíftgos tüés 1898. februilr 8 án, szerdán. 399 mint arról hogy a községi hatóság hivatalosan, dobverés mellett kihirdette, hogy mind azon munkások, kik egy meghatározott idő alatt munkába nem áljának, hazájukba fognak tol oncz oltatni, vagy ha helyi illetőségűek, mint rendzavarok, büntetés alá fognak vcnatni? Ha mindezekről tudomást szerzett a belügyminister úr, hajlandó-e, tekintettel a dolog sürgős természetére, úgy intézkedni, hogy a polgárok szabadsága és szabad elhatározási joga a hatósági közegek által ne korlátoztassák, és az ez ellen vétett közegek példásan megbüntettessenek. Hajlandó-e a minister úr a hatóságokat oda utasítani, hogy munkásmozgalmak, munkás zavargások, vagy munkabeszüntetések alkalmával ne csak a munkaadók törvényes és jogos érdekei óvassanak meg, hanem egyszersmind a munkások joga és szabadsága is minden túlkapások- és törvénytelen elnyomásokkal'szemben hatóságaink által megvédessenek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! ehhez vagyok bátor még adni, hogy miután—Istennek hála—Magyarországon még nincs munkáskérdés; nem is szabad muukáskérdést csinálni. (Élénk helyeslés.) Hogyha pedig munkáskérdést csinálnak, nemcsak a munkások, hanem a mit már több alkalommal szomorúan tapasztaltam, a munkaadók is, akkor ezen munkaadókkal szemben a lehető legszigorúbban kell eljárni, mert csak akkor lehet jogosítltsága az államnak és a hatóságoknak az e tekintetben felmerülhető bajokat minden irányban orvosolni, ha a munkaadókat is kötelességeik fejlesztésére a legszigorúbban rászorítja. (Helyeslés bal felöl.) Mivel pedig az a ki az, ilyen kérdéseket & képviselőházban felhozta igen könnyen azon gyanú alá eshetik, hogy iiépszertísködés, vagy nem tudom miféle más intentio vezeti: kijelentem, hogy én csakis azért hoztam fel a kérdéseket, hogy. addig, a míg lehet, orvosoljuk a bajt, s akadályozzuk mtg azt, hogy Magyarországon munkáskérdés ne is legyen, és hogy ezen mutíkáskérdés ne álljon elő oly gyáraknál, melyek az állammal bizonyos összeköttetésben állanak, s a melyeknek létesítése érdekéhen az állam hozza a legnagyobb áldozatot. (Úgy van! bal felöl.) Mindezek alapján, és azért is, mert ily kérdéseket nem szabad hosszasan függőben hagyni; mert nem szabad sem a munkások sztrájkolását, sem az igazgatóság netán helytelen álláspontját kásos fentartani, és mert úgy a gyár igazgatósága, mint maguk a munkások is ez ügynek mielőbbi elintézését óhajtják, kérem a t. minister urat, kegyeskedjék interpellatiomra mielőbb válaszolni. (Helyeslés bál felöl.) Hieronymi Karoly belügyminister: T. ház! (Sálijuk! Halljuk!) Habár az idő nagyon előrehaladt, mégis bátor leszek az interpellationak némely pontjaira a választ azonnal megadni. (Helyeslés.) Arról, hogy körülbelül 1500 munkás megszüntette a magyar királyi fegyvergyárban a munkát: a fővárosi rendőrség jelentése alapján van tudomásom. De van tudomásom ennek alapján arról is,hogy ezek a munkások eddig semmi nemű zavargást nem okoztak, eljárásukkal a törvény korlátai közt mozognak, és hogy ennélfogva semmiféle hatósági beavatkozására eddig szükség nem volt. Arról, a mit a t, képviselő úr e tekintetben hozott fel, hogy e munkásokkal szemben a csendőrség vétetett volna igénybe, s hogy a csendőrök a munkásokat bántalmazták volna, eddig tudomásom nem volt. Utána fogok járni és tudomást fogok az ügy állásáról magamnak szererzui, s minden esetre fogok intézkedni az iránt, hogy úgy a hatóságok, mint a csendőrök a munkásokkal szemben a törvény korlátai közt járjanak el. (Helyeslés./ Az interpellationak főtárgya azonban az, hogy hajlandó vagyok-e saját hatáskörömben intézkedni, hogy e sztrájk lehetőleg hamar megszüntettesek. (Úgy van! jobb felöl.) Én úgy vagyok meggyőződve, és e meggyőződésem részben tapasztalaton is alapszik, hogy a munkaadók és munkások közti viszony akkor intéztetik el a legalaposabban és legigazságosabban, ha abba sem hatóságok, sem harmadik személyek nem avatkoznak. (Ügy van! jobb felöl.) Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincsenek oiy esetek, midőn a munkások érdekében az államnak: bele avatkozási jogát és kötelességét érvényesíteni kell; mert lehet eset, hogy egy félreeső völgyben, a ho! gyár vagy bányaüzlet van, és nagyobb számú munkás telepíttetett ki, a bánya vagy gyár üzlet tulajdonosa vagy vezetője a munkát beszünteti abból a czélból, hogy leszállítsa a munkabéreket. Ily esetben, a munkások alig vannak abban a helyzetben, hogy jogos érdekeiket megvédhessék, ily esetben az államnak érvényesítenie kell beavatkozási jogát és kötelességét; (Elénk helyeslés.) de Budapesten, a hol a fémmunkások, a mint ezt az interpelláló képviselő úr maga is beismerte, — mind oly magas béreket élveznek, minők aránylag Európa nagyobb iparral bíró városaiban nem igen vannak, beavatkozásra nincs szükség, (Úgy van!) mert

j azok a kik ma a fegyvergyárban nem kapnak munkát, ha jóravaló és ügyes emberek, fognak másutt is hasonló jó bérért munkát kapni. (Úgy van!) A munkások érdekében tehát beavatkozásra szükség nincs. Mindazonáltal, ha akár a munka-