Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-154

3gJ§ 154. országos Ultis 18Í2. február 8-&n, szerdAn. harmadik, negyedik meg ötödik osztály ? Miért nem lesz abból egy? Vagy azt akarja talán valaki, — nem mondom, hogy akarja, de okvetlenül be fog következni, ha ezen a beteges állapoton tovább megyünk, ha ez a nyomorúságos fejlődés tovább tart, — hogy ezentúl mél íóságos úr nem lesz, hanem lesz majd első rangú méltóságos úr, másodrangú méltóságos úr és harmadrangú méltóságos úr. (Derültsége Thaly Kálmán : Egy pávatoll, két pávatoll, három pávatoll! (Deiültség a szélsőbalon,) Eötvös Károly: Van ilyen rendszer Ázsiában, Ázsiának a keleti részében. Azt az országot úgy hívják, hogy China, azt a rangosztályt meg rendszert úgy hívják, hogy mandarinrendszer. Ezt nekünk behozni más név alatt sem szabad, semmi név alatt sem szabad. T. ház! Bocsánatot kérek, ha nagyon köznapiasnak tűnik föl, (Halljuk !Halljuk!) de egy példát, a mely typicus, a mely e tekintetben jellemző, felhozok arra, hogy hova jutott el a mi társadalmunk már ebben az egyáltalán nem is díszes, sőt bizonyos tekintetben dísztelen rang- és czímkórságban. (Halljuk! Halljuk!) Az ügyvédség, az bizony a társadalmi foglalkozások létráján nem a legmagasabb dolog, én magam is egy szerény ügyvédi állást és gyakorlatot folytatok és folytattam. De van nekem egy iroda igazgatóm, (Felkiáltások a szélsőbalon: Perl öcséin! Derültség!) neki subordinálva van egy írnok, és van nekem egy irodaszolgám, családos ember, annak meg van egy szolgálója. Á szolgáló a szolgát hívja ténsúrnak, a szolga az írnokot tekintetes urnak, de az irodaigazgatót nagyságos úrnak, s a mikor ez aat megtiltotta, kérdezvén, hogy hát akkor a princzipálist hogy fogja nevezni, azt mondja: »annak már nem is merek szólni.« (Hosszas élénk derültség.) Ismételve bocsánatot kérek, ha nagyon banálisnak tűnik fel, (Halljuk! Halljuk!) de én jellemzőnek tartom, mert a rang- és czímkórság az ő eredeti forrását az állami tisztviselői kar ezen rendszerében találja, mert a magyar társadalom az ily furcsaságokat, ennyi fokozatot ezelőtt nem ismert. Mármost a törvényjavaslat szerint, — nincs ugyan kimondva, — de az első és második osztály excellentiás. S nemcsak ezek excellentiás urak, hanem azonkívül van a mi társadalmunkban egy csomó tanácsos, püspök, meg más állású egyén, a ki mind excellentiás úr. És miért excellentiás ? Most a III, IV. és V. osztály mind domini illustrissimi, mint méltóság s, de már mért vannak ezek különböző rangban? A VI. és VII. osztály az mind egyformán nagyságos lenne, (Halljuk! Halljuk!) de már a VIII., IX. és X. talán tekintetes lébe*-, talán nem, nem tudom I bizonyosan, de azért ma már a közéletben a VIII., IX. és X. osztály nagy részét is előretolták a nagyságosokhoz. A XI. osztáty, a hova az írnok és a tollnok tartozik, meg a rásüti kalauz, az tens úr. (Nagy derültség és tetszés a szélső baloldalon.) T. ház! Midőn a t. bizottsági előadó úr rámutatott azon miseriakra is, melyek a mai modern állam tisztviselői rendszere mellett ittott fennállanak, elfelejtette hivatkozni arra, hogy ez utolsó 25 évben ment voltaképen tönkre kézműiparos osztályunk, a mely osztály minden fiatal tagja látván, hogy a kézműipar úgy az import, mint a gyáripar által teljesen semmivé van téve, más kenyérkereset után látott és kezdett tűnődni magában a felett, hogy írnok, házmester vagy komornyik legyen-e? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egyéb foglalkozásra csak utolsó esetben adta magát, de az összes fiatalabb korú kézműiparosaiuk e három állás közt válogattak s ezer meg ezer számmal jöttek hozzánk, hogy vagy írnoknak, vagy házmesternek, vagy urasági komornyiknak piotegaljuk be őket, s akkor aa asszonyok, a kik bizonyos tekintetben talán még gyengébbek e rangkórsággal szemben, mint a férfiak, nem merem egészen biztosan mondani, de az asszonyok rendszerint azt mondták: törekedjél írnok lenni, mert akkor úrrá leszesz és én tensasszonynyá válok. A rangkórság, mely e veszedelmes rendszerhez van nőve, ily irányban és így rombol a társadalomban, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és teszi renyhévé és henyélővé a jó munkaerőket. Egy oly törvényjavaslatot, a. mely azt a rendszert, melyet magyar közéletünk nem ismert soha, melyet 1867-ben csempésztek be, melyet, de csak a központi kormányzatban és a közigazgatási szakból csakis a pénzügyi kezelési szakban, nyíltan, egész alakjában, egész természetével elénk soha sem adtak s a melyre a törvényhozás sanctioját soha seai kérték, egy oly törvényjavaslatot, mely ily rendszert akar becsempészni törvénytárunkba, mely a magyar közfelfogást így akarja meghamisítani s így akarja annak tisztaságát megzavarni: ily törvényjavaslatot már ez okból sem fogadhatok el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, nemc-iak azért nem fogadhatom el e törvényjavaslatot. Még ennél is fontosabb okom van nekem erre. E törvényjavaslat ugyanis oly tisztviselői rendszert állít elénk, oly rendszernek formaságait akarja állandósítani, a mely rendszer önmagában ;;em helyes, nem szükséges, államunk és társadalmunk érdekének meg nem felel és a t. bizottsági előadó ártól, mint élesen és mélyen gondolkodó férfiútól igenis megvártam volna, hogy ő a kérdésnek