Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-154
380 l5 ** orsiágos filét 18B8. febrnár S.in, werdán. okot hozott fel e rendszer igazolására és arra, hogy minket ennek jó lélekkel való elfogadására rábírjon. Egyik oka az, — mint részint meghallani, részint beszédéből kiolvasni volt szerencsém, — hogy azért szükséges, hogy egynemtí functiot teljesítő tisztviselők egynemű állást foglaljanak el. Ez a tétel egyátalában igaz, de e törvényjavaslatra alkalmazva nem igaz; mert a törvényjavaslat épen annak rendszeresítését állítja elénk, hogy különnemű functiot teljesítő képviselők hogyan zavartatnak össze egynemű állásba. De nem is egynemfíekben. Azt hiszem, az is a politikai tudományok elemei közé tartozik, hogy a mi csak egy numerusa, azt ne nézzük egyneműnek. Hiszen azzal, hogy a 9. vagy a 6. vagy a 11. rangosztályba soioztatik pl. a bírósági aljegyző, meg az erdészjelölt és a zenetanító, (Derültség a szélsőbalon) azzal az az állás egy neművé nem válik. Egy numeiusossá igen, egy számúvá igen, de egynemtívé nem. Magának ennek az indoknak benső egyszerű értelme kizárja azt, hogy ez indokot képezhessen egy ily javaslat szükségességére nézve, mert ez az indok, ha a szavak valódi értelmét veszszük, nemcsak a politikai tudomány elemeivel, de a legegyszerűbb logica elemeivel is ellenkezik és azt is kizárja. (Igaz! Úgy van! a bal és szélsőbalon.) Madarász József: Tanár úr! Gr. Károlyi Gábor: A tanárok mind egyformák! (Derültség a bal- és szélsőbalon.) Eötvös Károly: De hozott fel a t. bizottsági előadó úr egy más indokot is, mikor azt mondotta, hogy szükséges ez a napidíj-osztályrendszer azért, hogy a különböző fizetési fokozatok egyszerűen és világosan áttekinthetők legyenek. T. ház! Legfiatalabb írói nemzedékünk sok hajlamot árúi el az iránt, hogy a nemzeti humort az irodalom terén művelje. Rettentő mulasztást követ el, ha e szempontból ezt a törvényjavaslatot tanulmány és munka alá nem veszi, mert ez a világos áttekinthetőségnek egyebek közt épen ellentétét képezi. (Igás! tlgy van ! a szélsőbalon.) Ha én visszagondolok arra, hogy mi volt a magyar felfogás a tisztviselői kar osztályozásában,— igen jól emlékszem, lehetetlen, hogy ne emlékezzem és lehetetlen, hogy vissza ne térjek rá, — a magyar felfogás a tisztviselőket felosztotta u. n. magistratualis tisztviselőkre, azután másodsorban u. n. officialis tisztviselőkre, azután harmadsorban u. n. serviles tisztviselőkre. A legutolsó osztályt képezték a szolgák, a hivatalszolgák, a vármegyék huszárjai, előkelő tisztviselők hivatalszolgái, a csendőrség közegei. (Egy hang a szélsőbalon: A finánczok!) Fináncz nem volt, ezt a magyar közélet nem ismerte. Az officialis rendbe tartozóknak tekintette a magyar felfogás azokat, kik mélyebb szellemi, fogalmazási munka nélkül, főleg a kezelési Í-zakót végezték minden térem Magistratualis tisztviselőknek nevezte azokat, kik az állam jurisdictionalis hatalmát gyakorolták, kik igazságot szolgáltattak, rendet tartottak, kik fogalmazási munkát végeztek, egyáltalában az országot és annak társadalmát kormányozták és igazgatták. És, ha ma a t. bizottsági előadó úr előveszi a politikai tudomány elemeit, — de valódi, igazi és tiszta elemeit, — és ha ezen elemek segélyével valódi megfigyelés tárgyává teszi, hogy az állami tisztviselői munka a maga benső merituma szerint miként oszlik meg: sem jobb, sem okosabb megoldást ma sem találhat, mint a minő ez a magyar felfogás volt. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Ez a napidíj-osztály rendszer pedig azzal halálosan, mert elvileg ellenkezik. Most azt kérdem a t. előadó úrtól, hogy mi alapon, és mi ratioból foglalják el az egy és ugyanazt az állást, például a VII. rangosztályban a beíügyministeri titkár, a pénzügyministér iumi jogtanácsos, a dohánygyári igazgató, a fiumei révkapitány, a zálogházi főmeáter (Derültség a baloldalon.) a múzeumi főőr, például a régiségtárban, és a kir. ügyész a budapesti türvényszéknél. Ezek tehát a t. előadó űr világos és könnyen áttekinthető rendszere szerint mindnyájan egynemű állásban vannak. Csakhogy ez nem igaz, t. ház. Mert, hogy például a régirégiségtári múzeumőr, a kinek az ilioni ásatások történetét, azt a történetet, a mely az ottan talált tárgyak földerítésére szükséges, ismernie kell, a kinek a műtörténetet a Védák könyvének keletkezésétől kezdve, az első Pharaódynastiák történetétől kezdve mind máig ismernie kell, miként tartozhatik egynemű állásba arévkapitánynyal? És, hogy ezeknek egynemű kathegoriába sorozása a tisztviselők áttekintését miként teszi könnyebbé, azt én a józan ész szabályai szerint felfogni nem tudom. (Zajosderültség és éljenzés a baloldalon.) De minél tovább megyünk, t. 1 iaz ? az előadó úr ezen politikai tudományának elemei annál zavarosabbak. (Halljuk! Halljuk!) Itt van például a XI. rangosztály, vagy nem tudom, napidíj-osztály .... Helfy Ignácz: Rangosztály, azelőtt volt napidíj-osztály! Eötvös Károly: A mikor zárjel nélkül alkalmazza a törvény a napidíj-osztályt, akkor azt mondja, hogy rangosztály, ha pedig zárjel között használja a rangosztályt, akkor azt
