Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-153

366 1&. országot ülés 1898. február 7-cn, kedden. kéri, hogy meghosszabőítsuk az ülést, hogy beszédét elmondhassa, hanem azt, h gy beszédét holnap mondhassa eb (Mozgás jobb felől. Zaj a baloldalon.) Miután pedig az eddigi, — nézetem szerint helytelen, — gyakorlat a házszabályok 176. §-ára való hivatkozással azt is megengedi, hogy holnap határozzunk a feleit, hogy valaki még ma tartsa-e meg beszédét vagy nem: szomorú kötelességemnek tartom jelenteni, hogy húsz képviselő úr azon kérést adta be, hogy e kér dés felett holnap szavazzunk. (Nagy mozgás és zaj.) más módom e szerint nincs, mint az, kgy a házszabályokat az eddigi, — nézetem szerint helytelen, — gyakorlatnak megfelelően alkalmazzuk. (Nagy zaj a bal- és szélsőbalon.) Molnár Antal jegyző: Tisza István! (Nagy zaj.) Horváth Gyula: A házszabályokhoz kívánok szólni. (Szűnni nem akaró zaj.) Elnök: Engedelmet, de most Tisza István képviselő urat illeti a szó. (Nagy zaj és mozgás a baloldalon.) Tisza István: T. ház! (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon; Horváth Gyula kivan szólani!) Elnök: Első sorban Tisza István képviselő úr iratkozott fel szólásra, tehát őt illeti először a szó s azután Horváth Gyula képviselő urat. (Halljuk! Halljuk!) Tisza István: T. ház! A házszabályokhoz kívánok szólani. (Nagy zaj.) Én egyszerűen csak constatálni akarom azt, hogy a házszabályok illető szakasza értelmében a képviselő azt, hogy beszédét a holnapi napra halaszthassa, csak háromnegyed kettő után kérheti, (Zaj bal felöl.) és hogy akkor, a mikor a t. képviselő úr e kérdést a házhoz intézte, a ház óráján, (Nagy zaj a bal és szélsőbalon.) mely pedig néhány perczczel siet, még alig múlt el fél kettő öt perczczel. (Élénk ellenmondások a bal- és szélső baloldalon. Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Ezek szerint, a házszabályok világos értelméhez képest, a t. képviselő úr a kérdést nem is intézhette volna a házhoz, és így ez a kérdés a házban szavazás tárgyát nem is képezhette volna. (Úgy van! jobb felől.) Egyébiránt, t. képviselőház, mi sem könynyebb, mint azt a fél órát, a melyet hasznos munkára fordíthatna a ház . . . (Igaz! Ügy van! jobb felöl.) Ibrányi Kornél: A folyosón? (Nagy zaj és mozgás bal felöl. Halljuk! Halijuk! jobbról.) Tisza István: . . . zajongással eltölteni, és ezzel megakadályozni azt, hogy azok, a kik a ház idejét hasznos munkára kívánják fordítani, (Igaz! Úgy tan! jobb felől. Felkiáltások bal felöl: De nem a folyósón!) ezélt ne érjenek. (Helyeslés jobb felöl. Zaj bal felöl.) Én a magam részéről belenyugszom, a tényállásba, és én azt hiszem, az ország meg fogja tudni azt ítélni, (Nagy za,j és közbeszólások a baloldalról. Zajos felkiáltások jobb felöl: Igaz! Úgy van !) Gr. Károlyi Gábor: Önöket megítélte már az ország ! (Nagy nyugtalanság a jobboldalim.) Tisza István: ... meg fogja tudni azt ítélni, hogy kik veszik a parlamentarismust és a képviselőknek jogait és kötelességeit komolyan, és kik nem ? (Zajos helyeslés jobb felöl.) Horváth Gyula: T. képviselőház! Én ezúttal a hászab ilyokhoz kívánok szólani 6a az ország ítéletére nem kívánok apellálni. (Helyes lés és tetszés bal felöl.) Constatálom azt, hogy én magam is abban a nézetben vagyok, hogy a házszabályok 176 § ának soha sem volt intentioja az, hogy a felett, hogy ma. a vita folytattassék-e vagy nem, holnap határoznunk. (Igaz! Úgy van!) Miklós Gyula: Ez absurdum is. (Úgy van! jobb felől.) Horváth Gyula: Ezt kijelenteni kötelességem volt, mert ezt így levőnek tartom; de újból figyelmeztetem épen a t. képviselő urat, a ki az ország közvéleményére hivatkozik, hogy sok idő telt el Magyarországon efféle szavazási atrocitásokkal, mint a, minőket a t. képviselő úr akar provocalni. (Igaz! Úgy van! Ellenmondások.) Sok többség volt már Magyarországon de ilyet az ország munkájának érdekében még egyik sem provocalt. (Ügy van! bal felől.) Én a magam részéről kérem a t. képviselőházat, méltóztassanak a munka érdekében akkor, a mikor beszédek tartása egyáltalán lehetetlen, ;i szónokokat besz.édek tartására nem kényszeríteni. (Élénk helyeslés bal felől.) Issekutz GyÖZÖ: T. ház! Engem megillet ... (Nagy zaj jobb felöl. Felkiáltások: Halljuk az elnököt!) Elnök: Minő czímeu kíván a t. képviselő úr szólani? Issekutz GyÖZÖ: Személyes kérdésben, (Halljuk! Halljuk ! bal felöl. Nagy zaj jobb felöl.) A szólás joga t. ház, engem illetett, és én fel is lettem híva. s így azzal az elhatározással álltam fel, hogy beszédemet elmondjam. (Halljuk! Halljuk!) Ámde azt a kívánságot hallottam kifejezni, hogy az idő előrehaladt volta miatt beszédem megtartását holnapra halaszszam. Minthogy pedig előttem állt, t. ház, a ház azon gyakorlata, hogy e méltányosságot az ellenzék a t. kormánypárttal szemben mindig gyakorolja sőt, t. ház, — lehet, hogy tévedek, — de úgy láttam, hogy azon a táblán, mely a túlsó oldalon van, a t. kormánypárt részéről szónokok voltak felírva, a kik épen azon indokból, hogy