Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-153

188. orgnágos 11 és 1881. február 7-én, kedden. 361 adhatunk, mint három és fél milliót, akkor ezt legalább repartiáljuk úgy, hogy abban minden állami alkalmazott feltalálja az igazságnak azt, a systemáját, melyben ha nem is kapja meg azt, a mire vágyott, vagy a mit hitt, hogy megkapja, de megkapja ágy, hogy olyan panasza ne lehessen, (Helyeslés bal felöl.) bogy az elosztás igazságtalan, vagyis Péter is azon rendszer alapján kapjon mint Pál. Itt van a rendszer, itt van az igazság, (Úgy van! Úgy van! bal felől.) az ellenkezőben pedig a rendszertelenség, az igazságtalanság. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Eddigelé a társadalomban egy téren fennállott bizonyos nyugalom és az összetartozandóság érzete, és ez volt az állami alkalmazottaknak nagy contingense, és ime, mo-t azt látjuk, hogy ezek is kezdenek egymással szemben disharmoniába jutni, egyik irigyli a másiknak sorsát, (Úgy van ! Úgy van! bal felöl.) egyik panaszkodik a másik sorsa miatt, de nem ÍM azért, mintha irigyelné, hogy a másik többet kap mint ő, hanem azért,f mert nem egyenletes és igazságos elbánásban részestíl. Énnek docmnentumát nyújtja, t. ház, az a 300 kérvény, mely a képviselőházba az érdekeltek részéről beérkezett. Ezen kérvények tartalmát tőlem telhetőleg áttanulmányozván, de azon hangulat folytán is, a melyet közvetlenül volt, és van alkalmam tapasztalni, — bár én minden kívánságra rá nem megyek, mert vannak és voltak kívánságok, a melyekkel szemben megmondtam, hogy az állam iránt ily követeléseket támasztani nem lehet, — ime azt látom és tapasztalom, hogyha a t. pénzügyminister úr ma egy titkos szavazást rendelne el az állami alkalmazottaknál, merem állítani, hogy majoritással kerülne ki előszói' az, bogy ne történjék semmi. (Ellenmondás jobbról: Felkiáltások a szélső baloldalról: Próbálják meg!) Ne méltóztassék magát expectoráíni, mert erre jó okaim vannak, és pedig nem azért, mert nem kapnak semmit, hanem azért, mert 10 — 20—30 írttal azon reményeiket hivatalos nyelven szólva »abfertigoltatni«, kifizettetni, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) a mely reményt egy igazságosabb elbánással szemben méltán tápláltak, nem óhajtják. De azt merem állítani éti nem hiszem, hogy valaki itt ellent mondhatna, hogyha megkérdezné valaki őket az iránt, hogy a fizetésük javításában ezen törvényjavaslat alapján s az abban elfogadott rendszer és methodus szerint akarnak e részesülni, vagy pedig egy megfelelő igazságos percentuális javítás szerint, — sokat merek koezkáztatni, — hogy akkor okvetlenül az utóbbi álláspontra állanának; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és pedig azért, mert a javításban keresik az igazságot és a méltányosságot is, vagyis azt, hogy bármit kapjanak abban, egymással szemben ne igazságtalan és aránytalan KÍPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. VIII. KÖTET, elbánásban, hanem egyenletesen részestíljenek. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azok a panaszok maguk is, a melyek előttünk fekszenek, nyílván mutatják azt, hogy azoknak legnagyobb része egyfelől toväbbmenő fizetés feljavítást kíván, másrésze azonban panaszkodik azon rendszertelenség és igazságtalanság ellen, melyet e törvényjavaslat magában foglal; mert: vannak, akik panaszkodnak a rangbeosztás miatt, vannak, akik a fizetés tekintetében való elbánás, vannak, akik az előléptetési viszonyoknak reájuk nézve előálló roszszabodását panaszolják fel, pedig ezek ismerik a saját helyzetüket, de rá is lehet mutatni, hogy mindhárom esetben sok igazságtalanság történik velük. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) E törvényjavaslatot gondosan áttekintve, azt találjuk, hogy azok, akik anyagi helyzetüknek javulását várták, abban részesülnek, hogy közülök közel harmadfél ezerén lefokoztattak azon tényleges rangosztályból, a melybe ma be vannak osztva és itt meg kell említenem azt, hogy a rangosztályból való lefokozás terén az igazságügyi szolgálat az, mely a legnagyobb contingenst szolgáltatja. (Úgy van! bal felől.) Erről a kérdésről azonban alkalmunk lesz a részleteknél szólani, különösen az első szakasznál, mert az igazságügyi szolgálatban, úgy a bírói, mint ügyészi és kezelő-szakmában majdnem felét teszi a lefokozottak számának, azon eontingens, a melyet említeni bátor voltam. Tényleg lefokoztatik tehát, mint mondom az, a ki ma bizonyos rangosztályban állott, és miután hierarchikus gondolatból indulunk ki, bizonyos magasabb szolgálati tekintélyben részesült, már pedig midőn arról van szó, hogy anyagi helyzete javíttassék és e téren semmit, vagy csak nagyon keveset kapott, ezenfelül az állás rangosztálya még le is fokoztatott, hogy ez mennyiben igazságos és méltányos, azt a t. ház megítélésére bízom, Itt ki kell jelentenem, hogy egyáltalán nagyon szerencsétlen gondolatnak tartom először azt. hogy a magyar államszolgálati életben ez a »I)iaeten-Classe«-szerű systema, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) ez a rubrika, behozatik. (Úgy van! Úgy van! Felkiáltások a szélső baloldalon: Bach!) Itt azután a t. előadó urat, arra vagyok bátor kérni, hogyha a Bach-rendszer traditioinak átruházásáról szól, egy vagy más alakban ezt méltóztassék első sorban megemlíteni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Magyarországon — meglehet hogy újabban a felfogások másként fejlődnek, — de eddigelé Magyarországon a »Diaeten-Classe«-systema valami nagyon popularis nem volt, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és méltán, t. ház, mert én tartok attól, hogy ezt a >Diaeteu-Clasae44