Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-153

354 15S. országos «lés 1898. február 7-én, keődwi. Á közigazgatási szaknak, nevezetesen a pénzügyi szakmának is, ép úgy, mint a bírói szaknak, okvetetlenül szüksége van arra, — sőt az álhim érdeke ezt követeli, — hogy alkalmas képes erőket a megkívántató számban nyerjen; ezeknek hiánya ebben a szakban az államnak megmérhetetlen kárára válik. A ki a viszonyokat ismeri, épen nem mondhatja, hogy eddig már sikerült volna a közigazgatás, a pénzügyi közigazgatás részére alkalmas erőket a kívánatos mérvben megszerezni. A nehézséget még fokozza az, hogy jogvégzett képes fiatal emberek inkább a bíróságoknál keresnek alkalmazást. (Úgy van! a baloldalon.) A törvényjavaslat nemcsak javítani kíván a tisztviselők helyzetén, hanem egyszersmind a a tisztviselők rangja és fizetéseire nézve most fennálló rendszertelenség helyébe egyöntetű rendszert óhajt létrehozni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyöntetűségnek csak akkor van kellő értéke, ha az igazságos és méltányos. Azok a nagymérvű aránytalanságok, melyeket a törvényjavaslat mutat, s melyekről szóltam, t. i. a kisebb rangú tisztviselőknek jövőre is fenmaradó mostoha helyzete, s a közigazgatási tisztviselők aránylag kedveződen viszonyai két oknak tulajdonítandók. (Halljuk! Halljuk!) Először annak, hogy a törvényjavaslat, mely az államtisztviselők, altisztek, és szolgák viszonyait szabályozni kívánja, nem akart azon kedvezményekhez nyúlni, melyeket előbbi törvények a bíráknak, és ügyészeknek nyújtottak, s melyeknek eddig kétségen kívül jó hatásuk is volt. Másik oka a törvényjavaslat által meghagyott aránytalanságnak az, hogy a pénzügyi helyzet egyelőre még nem engedi a rosszabb helyzetben levő tisztviselők illetményeinek kellő felemelését. (Űgy van! a baloldalon.) A fenmaradt aránytalanságok azonban nemcsak a tisztviselők, hanem az államnak is érdekében mielőbbi orvoslást igényelnek. Azt hiszem, hogy a helyes megoldás, mely fokozatos lépések által eszközölhető, csak akkor fog kellőleg történhetni, ha mielőbb tisztába jövünk arra nézve, hogy mi a teendő. (Halljuk! Halljuk!) Az egyetemi tanulmányokat nem igénylő két csoport fő baja nemcsak, és nem is annyira a kezdetleges fizetések csekély összegében, hanem abban rejlik, hogy az azokban működő, gyakran fontos és fáradságos szolgálatot teljesítő ezer meg ezer nős, és családos tisztviselő hosszú szolgálati idő után is csak nagyon szerény fizetést érhet el. E részben javaslataim abban állottak, hogy azokban a szakokban, a hol lehetséges, és czélszertí, szaporíttassanak a magasabb állomások, azoknak a tisztviselőknek pedig, a kik állomásaik legmagasabb fizetési fokozatát elérték, és bizonyos idő alatt előléptetésben nem részesültek, engedélyeztessenek megfelelő korpótlékok, azokban a szakokban pedig, a melyekben rendkívül fárasztó, és felelősséggel járó szolgálat teljesítendő, engedélyeztessenek működési vagy személyi pótlékok. Hisz mind a két irányban léteznek előbbi törvények alapján, vagy létezni fognak a törvényjavaslat alapján ilyen kivételek az általános rendszer alól. Valóban nem nagyobb mérvben indokoltak azok a most általam javasoltaknál. A fizetési minimumot mielőbb emelendőnek vélem 500 forintról legalább 600 forintra. Az igazságügyi, és közigazgatási tisztviselők fizetési, és előléptetési viszonyai között mielőbb jobban megfelelő arányt kellene létrehozni. Legyen szabad nézeteimet egy módozatra nézve előadni, (Halljuk! HaVjuk!) mely véleményem szerint, nem csak enyhítené a bajt, kisebb mérvre szorítaná a pénzügyi szak kárára fennálló'említett roppant aránytalanságot, hanem egyszersmind a pénzügyi közigazgatás mostani szervezetének oly lényeges hiányán segítene, melynek orvoslása véleményem szerint sok ideig halasztható nem lesz. (Halljuk! Halljuk!) Hosszú szolgálati időn át merített tapasztalat alajDJán czélszertínek nem tarthatom, — tényleges szolgálatban álló jeles szaktiszt viselők is e véleményben vannak, — hogy a pénzügyministerium a mostani sok apró pénzügyigazgatósággal közvetlenül érintkezzék; nem tarthatom czélszertínek, hogy a pénzügyministerium kénytelen legyen oly számos apró ügygyei foglalkozni, mely végleges elintézést, a pénzügyigazgatóságoknál, bár mely okból, nem talál; hogy a ministerium közvetlenül őrködjék a pénzügyigazgatóságok eljárása felett. Szükségesnek tartom, hogy magasabb fokú olyan pénzügyi hatóságok rendszeresítessenek, melyek a pénzügyministerium alatt, megfelelő számú pénzügyígazgatósok felett, mint II. folyamodása hatóságok szerepelnének. Ezek szűkebb körben inkább volnának képesek, csekélyebb számú pénzügyi igazgatóságok és hivatalok működése felett felügyelni, felmerülő bajokon segíteni, mint most a pénzügyministerium, ezt sok aprólékos munkától, mely a ministeriumnak magasabb czélok felé irányuló tevékenységét csak zavarja, megmentené. (Úgy van! bal felől.) Hogy ez szükséges, erre nézve csak azt vagyok bátor felemlíteni, hogy az egyenes és közvetett adók ügyeinek ellátásával megbízott s kerületünk rendesen csekély területe miatt csekély személyzettel bíró pénzügyigazgatóságok nagy része, — a mint ezt a szakmába lévő tisztviselők tudják, — a kezelésükre bízott sok adónemekre és jövedékekre koránt