Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-153

850 158. mtftgm ülés 189*. február ?.én, teádé*. Kétséget nem szenvedhet, bogy ha hazánk­ban törvényhozás útján vagy más úton valamely czélszerű intézkedést akarunk tenni, nem más országok, nem a külföld viszonyai és intéz­ményei lehetnek mérvadók, s nem is volna he­lyes fejlettebb, előbbrehal adott országoknak intéz­ményeit a mi eltérő ^iszonyainkba egyszerűen átültetni. He azért mégis hasznos ismerni más országok állapotait is. Ausztriában már 1873-ban lettek utoljára szabályozva az állam­tisztviselők illetményei, még pedig sok tekintet­ben nagyobb összegekkel, mint minőket a tör­vényjavaslat a magyar államtisztviselőknek kíván nyújtani. 500 frtos tisztviselői fizetések ottan nem léteznek, 800 frt fizetés, minőt a törvény­javaslat csak a X. díjosztálynak akar engedé­lyezni, ott már a legalsóid) rangosztályban jár. Még is el van ismerve, hogy az ottani illetmé­nyek, első sorban a legkisebbek, a fejlődött viszonyoknak, a fokozott drágaság mellett többé nem felelnek meg. Ott is szólnak az alsóbb rangú tisztviselőknek tűrhetetlenné vált hely­zetéről. Ujabb időben több államban, nevezetesen Németországban és Olaszországban, igen jelen­tékeny összegek fordíttattak az államtisztviselők, nevezetesen az alsóbb rangúak illetményeinek javítására. A német birodalmi gyűlés és a porosz országgyűlés nevezetesen 1891. évben nagy összegeket szavaztak meg e czélra. A porosz országgyűlés IS millió márkát, a német biro­dalmi gyűlés a követelt 20 millió márkának igen jelentékeny részét. Ki lett jelentve, hogy egyelőre csak azoknak az illetményeknek fel­emelése eszközölhető, a melyek erre legsürgő­sebben szorulnak. Nem akarok itt azzal foglal­kozni, hogy milyen illetmények voltak azok, a melyeknek felemelése legsürgősebbnek tekinte­tett, hogy mennyivel baladták meg még 1891. előtt a legalsóbb rangú tisztviselők illetményei azokat, melyeket nálunk a teljes középiskolai tanulmányokat igénylő csoportban a tisztviselők legnagyobb része hosszú szolgálati idő vége felé elérhet. Ezzel több fontos indokból most foglalkozni nem akarok, hisz eltérnek sok tekintetben a mieinktől a szerencsésebb nyngoti kulturállamok viszonyai. (Bálijuk! Halljuk!) A mit ottan köve­t élnek már előre az államtisztviselőktől, azt mi még sok ideig nem követelhetjük, s már ennél­fogva nem fizethetünk hasonló mérvben meg­szabott fizetéseket. Az a kívánság azonban véleményem szerint csakugyan indokolt, hogy ha rosszul fizetett tisztviselőinknek illetményeit a mi viszonyaink­nak kellőleg megfelelő mérvben most még fel­emelni nem bírjuk, legalább a már nálunk is elavult 500 frtos fizetéseket szüntessük meg mielőbb egészen, s ne rendszeresítsünk új 500 forintos állomásokat. A leghatalmasabb érv, mely a mellett küzdött, hogy ilyen szerény fizetések is rendszeresíttessenek és fentartassanak, kétségen kivtíl az, hogy ilyen fizetések mellett is kapunk tisztviselőket. Tény, hogy kapunk, de főfontos­ságú az, hogy milyen tisztviselőket kapunk 1 Azok a tisztviselők, kik nálunk a legkisebb fizetést húzzák, nagyobbrészt körülbelül azt a szolgálatot végzik, mit saját szakmájukban ma­gasabb rangú, jobban fizetett kartársaik végez­nek. Adjuk meg mielőbb nevezetesen az I. folya­modása bíróságok és az ügyészségek oly nagy számú 500 frtos írnokai legalább nagyobb részé­nek az új rendszer szerint járó, valamivel ma­gasabb, de még mindig elég szerény fize­téseket. De ha a legalsóbb állomásokon működő tisztviselők helyzete a törvényjavaslat rendszeré­nek keretén belül javítva is lesz, talán meg­kívánja a méltányosság, talán a szolgálat érdeke is, hogy részökre az előléptetés ne maradjon oly mérvben elzárva, mint jelenleg, hogy azok­nak a magasabb állomásoknak száma, melyek­nek teendőit az alsóbb rangú tisztviselők gyakran már most is végzik, a viszonyokhoz képest lehe­tőleg szaporíttassanak. Ha pedig előfordul, hogy egy már sok éven át kifogástalanul szolgáló rendesen családos tisztviselő állomásának leg­magasabb fizetési fokozatát elérte, s tíz évig elő nem léptettetik, 9 ha valamely jól fizetett rang­osztályba nem tartozik, nyújtsuk neki ugyan­azokat a kedvezményeket, melyeket a törvény­javaslat 7. §-a a ministerelnökség, az ő Felsége személye körüli és a horvát-szlavon-dalmát u;inis­teriumok körében alkalmazott, a VII—XI. rang­osztályokba tartozó tisztviselőknek ugyanilyen körülmények közt engedélyez, adjunk neki fize­tési pótlékot. (Bokros-,- Elek alelnök elfoglalja az elnöki széket.) Személyi vagy működési pótlékokat a tör­vényjavaslat által tervezett rendszeres, általános illetményeken feíűl nagyon indokoltaknak vélnék oly esetekben is, oly szakokra nézve is, melyek­ben a tisztviselő rendkívül fáradságos, és talán nagyobb felelősséggel m járó szolgálatokat tesz, például a posta- és távirdai hivataloknál. (Helyes­lés.) Hisz ezt az elvet a mostani reodsüer is ismeri és alkalmazza, aránylag igen jól fizetett tisztviselői állomásoknál, a királyi ügyészeknél és vizsgáló bíróknál, sőt a törvényjavaslat életbe kíván léptetni ilyen működési pótlékokat oly tisztviselői állomások számára, melyek az összes magyar tisztviselői állomások közt aránylag a legjobban vannak fizetve a. hasonlíthatatlanul legfényesebb előléptetési kilátás mellett: a Buda­pesten működő bírósági és ügyészi személyzet részére.

Next

/
Thumbnails
Contents