Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-153

153, országos HlesWftí. fefcroár 7-én, keflde* 345 Van még egy rendelkezés a szabályzatban, a melyet lehetetlen, hogy szóba ne hozzak. (Halljuk! Halljuk!) Minden rendezett modern jogálIámban a valamely hivatalban alkalmazottakat állami tisztviselőknek tekintik, a kiknek hatás- és munkaköre s ezzel egyidejűleg munkaideje meg van határozva. Nem mintha annyira bürokratikusán gondolkoznám, hogy ezeket a hivatalos órákat az elsőtől az utolsó perczig be kellene tartani, mert akkor talán nekünk kellene első sorban jó példával előlmenni és talán jó lenne, ha a t. elnök úr figyelmeztetné is arra a honatyákat, hogy nem azért kezdődik az ülés 10 órakor, hogy a tanácskozásokat csak 11-kor kezdjük meg, mindamellett, mint a rend embere azt tartom, hogyha hivatalt szervezünk, abban a munkaórákat h meg kell állapitanunk, holott ennél az intézetnél azt találom, hogy az alkalmazottak munkaidejét a főnök állapítja meg, tehát az ő tetszésétől, hogy ne mondjam önkényétől függ, hogy minő munkára, mily munkaidőre köteleztessenek az intézet alkalmazottjai. Körülbelül ugyanezen szempont alá esik az a szakasz, mely a szabadságolásról szól. Tud juk, hogy minden hivalnoknak jogos igénve van évenkint, hol rövidebb, hol hosszabb szabadságidőre. De ezen kérdés a §-ban nincs positive rendezve, hanem az almazottaknak járó szabadságidő engedélyezése megint csak a főnökre, illetőleg a ministerre van bízva. De nem akarom tovább a t. házat hasonló dolgok felsorolásával untatni. Feladatom az volt, hogy ezen intézet alkalmazottainak a fizetését is felhozzam annak a bizonyítására, hogy nem egyenlő mértékkel mérünk. (Helyeslés a baloldalon) Ezen intézet alkalmazottainak fizetése a következő. A főnök fizetése 2000 frtban van megállapítva. Nem sokallom, sőt ellenkezőleg tekintetbe veszem az ezen álláshoz megkívántató szakképzettséget, munkásságot, az azzal járó felelősséget. ITgy találom, hogy az intézti igazgató megérdemelte volna, hogy ő is oly fizetésben részesüljön, mint a minőben az igazságügyminister az ő ministeriumában lévő hason szakmájú »Országos vegyészeti műteremé vezetőjét részesítette, a kinek a törzsfizetéie 2200 frt. a mihez 400 frt lakbér járul. Az első vegyész fizetése nincs megállapítva, minthogy az állás nincs betöltve; hanem következnek a vegyészek, még pedig négy vegyész 800 írttal, három 600 írttal van díjazva. Már, t. ház, hogy egy olyan szakíérfinnak, a ki felső iskolát végzett, doctoratust tett, a ki rendkívüli munkát kénytelen teljesíteni, törzsfizetése 600 forintban állapittassék meg, az előttem megfoghatatlan. (Helyeslés a baloldalon.) Épen azért hivatkoztam az igazságügyministerre s az ő alatta álló »Országos vegyéKÉPVH. NAPLÓ 1892 — 97. VIII. KÖTET. szeti műterem« alkalmazottaira. Mit látunk ezeknél? Azt, hogy az első vegyész fizetése 2200 frtban van megállapítva, a vegyészsegédé, még pedig az első segédé 1600 frtban, 500 frt lakbérrel, a második segédé 900 frtban, 350 frt lakbérrel van rendszeresítve. Micsoda aránytalanság van itt az ugyanazon szakmában s ugyanazon feladattal foglalkozók fizetései között! Menjünk tovább, t. ház. Ha vizsgálom, hogy a földmívelésügyi ministeriumban más ágakban a törzsfizetések miként vannak szabályozva, úgy azt találom, hogy egy fogalmazó fizetése 1100 forint, 400 frt lakpénzzel a IX. rangosztályban, egy segédfogalmazónak, a ki a X. rangosztályba van sorozva, fizetése 800 frt, lakbére 350 frt. A mérnökök fizetése 1300—1200—1100 frt, ellenben a segédmérnököké 1000—900—800 frt, még az irodatiszté is 1000-900-800 frt a megtelelő lakpénzzel, a vegykisérleti intézetnél egy vegyész fizetése 600 frt. És ezzel körülbelül be is zárhatnám felszólalásomat, ha nem volna még egy kis észrevételem a törvényjavaslat azon részére is, mely a tövényhatósági alkalmazottak illetményeire vonatkozik. T. ház! A kormány hozzájárulásával a pénzügyi bizottság azt javasalja, hogy a törvényhatósági tisztviselők illetményeinek nem szabályozása, hanem némi javításaként az eddigi dotatio bizonyos százalékkal emeltessék. Itt azonban feltételül köti ki, hogy az egyes törvényhatóságok első sorban legyenek tekintettel kisebb fizetésű tisztviselőikre, és csak a megmaradó többlet fordítandó a magasabb állású hivatalnokok fizetésének javítására. A t. előadó úr többi közt azzal védte ezen javaslatot, hogy azt mondta: Az állami tisztviselők eddigi fizetése tekintetében nagy volt az aránytalanság, de még nagyobb aránytalanság van a törvényhatósági tisztviselők fizetései közt, ezeket szabályozni majdnem lehetlsn, a nehézségeket nem tudták leküzdeni, ennélfogva helye sebbnek találták, miután a törvényhatóságok úgyis nemsokára rendeztetni fognak, egyelőre ilyen — mondjuk — százalékos javításban részesíteni ezeket a tisztviselőket. E szerint, t. ház, az állami alkalmazottaknál nagy volt az aránytalanság az eddigi fizetések közt, tehát indokolt volt a részletes reorganisatio ; a törvényhatósági tisztviselők fizetései közt még nagyobb ezen aránytalanság, tehát nem volt indokolható a részletes reorganisatio hanem indokolt a 10°/o-os javítás ! Hol itt a következetesség? A második szempont az volt, hogy azon állami tisztviselők, a kiknek illetményei most nem szabályoztatnak, rövid időn majd szintén szabályozás alá fognak vonatni, és akkor részesülnek majd fizetésjavításban, addig azonban elégedjenek meg a mostani fizetéssel; a törvény-