Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-151

m osüügos més tm, M rendelt hatóságokhoz kibocsájtványt intézett, melynek értelmében, a ki kéri, annak letétben levő értékpapírjait a conversiora be kell jelenteni. De méltóztatik jól tudni, hogy először is egy kiadott ministeri rendelet, a mely január 31-ikén kelt és február 1-én ment szét hire az országban, elérkezik február 3—4-ike, míg az ország szélén levő hatóságokhoz eljut; már most azon hatóságoknak kell intézkednünk, hogy az illető tulajdonosok, a kiknek letéteik vannak, határozzanak letéteik felett. Mindenki megítélheti, hogy a 7 ikére való határidő erre elégséges-e vagy sem ? Azonkívül vannak betétek, biztosítékok, peres és perenkivüli ügyekben. Már peres ügyekben sokkal nehezebb, és több időt vesz igénybe annak elintézése, íogyazon járadékkötvények bejelentessenek-e a kicserélésre. De vannak pl. az árvaszéknéí is nagymérvű árvavagyonok, melyek ily papirjáradékban vannak elhelyezve, s én még nem olvast'in belügyministeri rendeletet, mely intézkednék, hogy az árvaszékek miként járjanak el. A honvédség tisztei részéről is házassági óvadékokban jelentékeny összegek vannak letéve, Ezek iránt már történt intézkedés, de az is nagyon hiányos, mert azon intézkedés következtében, épen azért, mivel rövid a határidő annak megjelenésétől fogva, mivel az is februárban jelent meg, alig hihető, hogy azon közegek, melyeknek intézkedni kell ezen ügyben, a szükséges idővel bírjanak a kicserélés végrehajtására. De ha végigmegyek az administratio minden ágán, majd minden ministerium ressortjában találtatnak ilyen letétek, biztosítékok és ilyen alapítványok és alapok. Azért intézem tehát interpeilatiouiat a tisztelt ministerelnök úrhoz, hogy méltóztassék egy módozatról gondoskodni, a mely mellett lehetséges, hogy ezek kicserélése minél gyorsabban megtörténhessék, és méltóztassék egy időhaladékot nyújtani az illető hatóságok által kezelt letétek, biztosítékok és alapítványokra nézve, hogy a szükséges intézkedések a hatóságokhoz eljathassanak és nekik idejök legyen azon utasítások értelmében eljárni. Ezért én, t. ház, kérdésemet tovább nem indokolom. Azt hiszem, hogy annak természete magában foglalja indokait. Egyszerűen bátor leszek interpellatiómat felolvasni, mely következőleg hangzik: (Olvassa) : » Kérdés a ministerelnök úrhoz: Tekintve, hogy majd minden ministerium ügykörében nagy összeg ötszázalékos papirjáradék van letétben; tekintve, hogy a peres és perenkivüli ügyekben letétet, biztosítékot képező papirjáradékok kicserélésére a teljes 14 nap is rövid határidő; hrnár 4*én, síOmbaton. 3J7 tekintve, hogy a letétben, biztosítékban, alapítványban lévő papirjáradékok kicserélésének határideje e hó 7-én lejár, és részint késő, részint semmi intézkedés se történt az illetékes ministeriumok részéről, minek következtében a kicserélendő kötvények tulajdonosai önhibájukon kivűl jelentékeny kárt szenvednének; kérdem a ministerelnök urat: Van-e tudomása arról, hogy nem minden ministerium utasította közegeit a letétként, biztosítékként, alapítványként kezelésük alatt álló ötszázalékos papirjáradékok kicserélésének módozatai és feltételei tárgyában, sőt a melyik ministerium utasította is alárendeltjeit, elkésve intézkedett ? Van-e szándéka minden ministeriumot az intézkedés iránt megsürgetni és időhaladékot és módot is nyújtani, hogy a közhatóságok kezelésében álló peres és perenkivüli letétek és biztosítékok, valamint közalapok és alapítványok ban levő ötszázalékos papirjáradékok bejelenthetők és kicserélhetők legyenek'?« Elnök*. A ministerelnök kíván szólani! Wekerle Sándor ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha méltóztatnak megengedni, leszek bátor röviden válaszolni az interpellatiora. Az ily conversionalis pénzműveleteknél elkerülhetetlen dolog az, hogy a kicserélésre egy bizonyos rövidebb határidő tűzessék, mert ha ez a határidő igen hosszúra tűzetik ki, nagyon természetesen a tőkének egy jelentékeny része másutt keres elhelyezést, és ez magának a conversionalis műveletnek sikerét veszélyezteti. Az egész világon mindenütt ily conversionalis kicserélésekre rövid határidőt szokás megállapítani s a ki e határidőn belül nem él az kicserélés jogával, az nagyon természetesen az árfolyam esélyeihez képest bizonyos veszteséget szenvedhet, mert hisz épen azért, hogy a kicserélések nagyobb mértékben foganatosíttassanak, a kicseréléseknek valamivel előnyösebb cursust szokás engedélyezni. A ki tehát bízik a magyar értékpapírok cursusában, mint én is bízom, helyeselni fogja és igazat fog adni a t. képviselő úr is, hogy bizonyos mérsékelt előnytől elesnek azok, a kik e kicseréléssel nem élnek, mert később csak magasabb eursussal lesznek esetleg képesek ugyanazokat az értékpapírokat megszerezni. Magát a jogi részt tekintve azonban természetes, hogy a ki nem él ezen kedvezménnyel, azért nem lehet mondani, hogy jogi sérelmet, hanem csak méltányossági sérelmet szenved, mert azt a követelést, a mire az ő kötelezője szól, t. i. a convertált papirt teljes összegében meg fogja kapni. Mindazonáltal t. képviselőház, mi nem erre a jogi állaspontra szorítkozunk, hanem ezt a méltányossági követelést is, a mennyire ez em-