Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-151
lSl oriíAcos ftlés 18»§. február 4.én, szombaton, glg soha sem fog a ministerelnök úr ezélt érni, legfeljebb abban az irányban, hogy fényes bizonyítékát fogja nyújtani annak, hogy valahányszor a nemzetet érdeklő legszentebb ügyekről van szó, ő sem bír azon érzékkel és tapintattal, mely ily kérdésekben a magyar embernek veleszületett ősi erénye. (Zajos tetszés a hal-és szélső balon. Mozgás a jobboldalon ) Már most, t. ház, mit akarnak önök elérni azon hanggal, a mit velünk szemben használtak'? Azt-e, hogy ;iz ezredévei ünnepélyből is Hentzi koszorúzási kérdést akarnak csinálni ? Világosabban akarok szólni. Ha önök a keserű szemrehányás ezen hangján vádaskodnak velünk szemben, akkor, a mikor önökkel tanácskozni és békében alkotni akarunk, akkor önök arra fognak kényszeríteni minket, hogy igenis, előállunk a politikai párt jogosult követeléseivel, és azt mond jnk, hogy önökkel nem n ehetünk azon ezredéves ünnepélyre, mely azzal kezdődik, hogy keserű szemrehányást és alaptalan vádakat vágnak szemünkbe. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső balon. Ellentmondások a jobb oldalon.) Ezt akarják önök elérni ? És ez az a magasztos ünnepély, melynek fényénél megakarjuk világítani a messze múltakat és piedestált akarunk állítani a jövő számára, hogy a nemzet, múltján és ősein okulva, a jövőben is élni tudjon, és ez az a mód, melyet önök tanúsítanak azon párt iránt, mely épen a mai napon is fényes tanújelét adta annak, hogy önök iránt, az önök intencziói iránt tisztelettel viseltetik? (Élénk, helyeslés a szélső baloldalon.) Hát annak a sok jóindulatnak, annak a bőségesen mért jószándéknak, melylyel e párt, mióta a ministerelnök úr azt a helyet elfoglalja, ő iránta viseltetik, az legyen a hálája, az legyen az elismerése, hogy akkor ily hangon visszautasításban részesülünk? (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon. Mozgás jobb felöl.) Azt mondják önök, hogy nem tiszteljük az önök véleményét. Hát melyiket, t. ház? (Úgy van! Élénk helyeslés és] derültség a szélső baloldalon.) Mert ha önök, mint párt, azon politikai múltra tekintenek vissza, melyet önök befutottak, akkor el kell, hogy ismerjék azon helyről annak a vádnak jogosultságát, hogy valahányszor kabátot változtatnak, ugyanannyiszor elvet is változtatnak; (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) akár az államosítás kérdésében, akár dicsőségesen bevezetett egyházpolitikai kérdésbén, akár a véderő vitában, akár a főrendiház reformjánál stb., a hol az elvekkel való megalkuvás olyan játéka folyt. (Élénk helyeslés. Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Zaj és mozgás jobb felől.) Itt ne kívánják tőlünk a föltétlen tiszteletet, mélyen t. uraim. (Élénk helyeslés a sstéhő baloldalon.) Azután a, politikai morálból adhat-e nekünk a ministerelnök úr léczkét? (Igaz! Úgy van ! Halljuk! a szélső baloldalon) Rohonczy Gedeon: Nagyon adhat' Polónyi Géza: Igen ? Nagyon le fog engem kötelezni a t. képviselő úr, ha mához félévre is megerősít ezen véleményében. Kíváncsi vagyok mi lesz arra a felelet, ha fölvetődik azon kérdés, vájjon a politikai morálnak milyen jogosultságával bír az a párt, a mely a vallás legszentebb érdekeit hatalmi érdekek és a klik uralom szolgálatába bocsátja? (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Önöknek pillanatig jól esik az, ha a ministerelnök úr dörgedelmes vádjait felénk szórva, hallgatjuk, így talán, —okoskodnak, — még egy rövid időre meg fér az egy akolban az egy pásztor, mert tudják, hogy nem itt van a baj velünk szemben, hanem önök közt dúl a viszály, a melyre tulajdonképen a ministerelnök úr ezélzott. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Én tisztelettel hajlok meg azok előtt a férfiak előtt, a kik már nem titkolják, hogy a hol nincs akarat, a hol nincs meggyőződés, csak parancsolat, a hol megkezdődött végre az a processns, a mely remélem az 1000 éves ünnepig be fog fejeződni és jobb jövőt fog alkotni. De hát, t. ház, tán Ápponyi képviselő utaz, a ki az önök hevét lángra lobbantotta? Ugyan mit kívánt? Talán az önök párturalmának megdöntését? Talán a fusio proclamalását? Talán a ministerelnöki szék elfoglalását? Nem kívánt egyebet, mint hogy a főrendiház és képviselőházból álló vegyes bizottság küldessék ki! Hisz az 1000 éves emlékünnep nem kormányzati actus, csak ha a törvényhozás elrendelte, hogy, mikép akarja, akkor lesz csak a végrehajtó hatalom körébe utalva! Sajnálom, hogy bár igyekeztem fékezni indulatomat, ilyen hangon kellett szólnom. (Derültség jobb felől.) Azt hiszem, a t. képviselő urak szavaim között, legalább illem szempontjából kivetni valót nem találtak. De most még egy pár megjegyzésem van. Ha, önök e hangon folytatják a vitát, melyet a ministerelnök úr szerencsétlenül bevezetett, meg lesz rá a mi válaszunk. Majd felvetjük a kérdést, — vessék fel egyelőre önök leltiiismeretük előtt, — van-e joguk hazánk 1000 éves emlékünnepe alkalmával e pártot vádolni? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Van-e joguk önöknek? Hiszen még azt sem tudják, hogy annak az ünnepnek nagy foltja fog maradni, mert Magyarország nemzeti dicsősége számára ott önök nem fognak piedesztált találni. A hősöknek, a kik a nemzet jövőjeért haltak meg, nem lesz emlékünnepe, mert Magyarországnak az 1000 éves ünnepen nem lesz hadserege! (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Önök akarnak vádolni, a kik ha szívükre teszik kezüket, kénytelenek belátni, hogy ott egy szégyenpellengér fog állani, mert 40*
