Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-151

308 ISI, országos ülés 1898. február * -én, s*omb*toa. rendezésében. (Zaj « szélső baloldalon.) Igen kérem gr, Ápponyi Albert t. képviselőtársamat, hogy méltóztassék ezen nyilatkozatommal beérve, határozati javaslatát legalább is arra az időre halasztani. (Folytonos zaj baloldalon.) De van, t. ház, még egy pár más indokom is, a mely miatt a határozati javaslathoz nem járulhatok. (Halljuk! Halljuk!) Mi van abban a határozati javaslatban? Az. hogy küldjön ki az országgyűlés mindkét háza országos bizottságot; de sem az, hogy hány tagból álljon ez a bizottság, sem az, hogy miként oszoljék meg a tagok száma a főrendiház és képviselőház között ebben a határozati javaslatban nincsen benn. (Úgy van! jobb felől) Ennek az országos bizottságnak hatáskörét, nézetem szerint, körülményesen körül kell írni. (Úgy van! jobb felél.) Méltóztassanak egy parlamentáris kormány felelősségével kapcsolatban tekintetbe venni azt, hogy mennyiben illet minket az initiativa joga és kötelessége s a végrehajtás kötelessége, avagy joga, és mennyiben azt a bizottságot? Azt hiszem, e kérdést, mielőtt nem látjuk a részletes programmot, tisztázni nem is lehet, (Úgy van! jobb felől.) Igen kérem tehát a t. házat, méltóztassék az illető előterjesztést megvárni és akkor esetleg bizottság kiküldése iránt is intézkedni, s a lelelős parlamenti kormány álláspontjának határozott preeisirozása és megóvása mellett, egyúttal ezen bizottság hatáskörét is, nem általánosságban, hanem részleteiben is a programúi egyes pontjaira vonatkozólag körülírni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek azon indokok, melyek miatt a határozati javaslat mellőzését kérem. (Élénk helyeslés és tetszés a jobbaldalon.) Eötvös Károly: T. ház! A házszabályokhoz kérek szót, és pedig oly alakban, hogy kérnem kell az igen t. elnök urat, hogy a házszabályok alkalmazásában eddig szakadatlan elfogadott gyakorlat ugyan, s ez nem is vonatott egy oldalról sem kétségbe, hogy közbeszólás miatt a t. elnök úr a képviselőt rendreutasíthatja, de a hogy a t. elnök úr a közbeszóló kép viselő eljárását jellemezte, és a minő epitkeíonnal illette, a melynek igen nyomós értelme van, s bizonyos tekintetben sértőnek is tekinthető, eddig nem volt gyakorlatban. (Úgy van! a szélsőbal felől.) Kérem a t. elnök urat, hogy e tekintetben az eddigi gyakorlatot méltóztassék fentartani. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Glllácsy Dezső: l^em kell rá alkalmat adni! (Nagy zaj a szélsőbalon.) Gr. Károlyi Gábor: Minő túlvilági hang ez! (Nagy zaj.) Molnár Antal jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. ház! (Halljuk!Halljuk!) A t. ministerelnök úrnak imént elhangzott beszéde véghetetlen nagy, és mondhatom, kellemetlen meglepetést képezett ránk nézve. (Úyg van! a szélső baloldalon.) Megvallom, bármennyire gondolkoztam is fölötte beszéde alatt, nem birtam megérteni, hogy mi okozza, vagy mi indokolhatná azt az éles, haragos hangot, melyet olyan alkalommal használt, midőn az ellenzék mindkét szónoka a lehető legtárgyilagosabban (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondás jobb felől. Nagy zaj.) szólt olyan tárgyhoz, a mely, remélem, legalább pártkérdést ez országban nem képezhet. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Úgy van!) Thaly Kálmán: Azzá akarják tenni. Hegedüs Sándor: Nem akarják. (Nagy zaj.) Ibrányi Kornél: De akarják. (Szűnni nem akaró nagy zaj) Elnök: Méltóztassanak a, t. képviselő urat meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Helfy Ignácz: Mindkét ellenzéki szónok beszédének világosan átlátszó ezéljaépen az volt, hogy a kormánynak működését e fontos czél elérésében lehetőleg támogassa, (Igaz! Úgy van! a balés szélsőbalon.) hogy felhívja, hogy kidomborítsa e kérdésnek nagy fontosságát és a körűi csoportosítsa az egész nemzetet, sőt az összes nemzetiségeket is; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és a t. ministerelnök úr mégis e perczet találja legalkalmasabbnak arra, hogy egy erős, dühös, polemieus beszédet mondjon. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon. Zaj és mozgás a jobboldalon.) En ezt két okból sajnálom; először, mert nem szoktam ezt meg a t. ministerelnök úrtól; másodszor, mert azt kell belőle sejteni, hogy béesi útja rendkívül izgamttá tette. (Igaz! Úgy van! a bal- és sgélső baloldalon. Felkiáltások jobb felől.) Wekerle Sándor ministerelnök: Hát ez tárgyilagos beszéd? [Felkiáltások bal felől: Az!) Dehogy, ez insultus. (Nagy zaj és ellemondások bal felől.) Justh Gyula: A miniszterelnök úr kezdte. (Nagy zaj.) Elnök: Méltóztassanak a szónokot meghallgatni. (Folytonos zaj.) Helfy Ignáz: De némi ellenmondásba is esett a t. rojnister úr beszédének támadó részében. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Hát ez nem izgatott beszéd?) Justh Gyula: A milyen a mosdó, olyan a törülköző! (Úgy van! a szélső baloldalon. Nagy zaj jobbról.) Gr. Károlyi Gábor: Azt hiszik, hogy nekik minden szabad. (Szűnni nem akaró nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz-