Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-150
gg^ 15 °- <»«"8íftgos Ülés 18»8. február 8-án, pénteken. tendő fénytornyok építési költségeihez való hozzájárulás I. részlete 4.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni Jegyző (olvassa).- 12. czím. A távírda és távbeszélő hálózat fejlesztése és a posta és távírda részére megszerzett ingatlanok utáni résztörlesztések 200.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): 13. czím. Vicinális vasutak segélyezésére 302.000 frt. Elnök : Megszavaztatik. „Perczel Béni jegyző (olvassa): 14. czím. Deés-zilahi vasútra, VI. részlet lí 7.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): 15. czím. Folyó és tóbajózás- ezélokra, IV. részlet 100.000 forint Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): 16. ezím. Kiegészítési munkálatokra és leltárszaporításra az állami vasutaknál: a) Építmények és felszerelések kiegészítésére 1,150.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa) : b) Leltárszaporítására 150.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): 17. czím. Új építkezésekre és áj forgalmi eszközök beszerzésérc az állami vasutaknál: a) Győr állomás bővítése 8 átalakítására, VILI. részlet 190.000 frt. Molnár Antal jegyző: Atzéi Péter! Atzél Péter: T ház! (Halljuk! Halljuk!) Engedje meg, hogy ezen pontnál pár szóval én is igénybe vehessem a tisztelt ház figyelmét. Örömmel látom, hogy a minister úr a forgalom előmozdításán, ott, a hol az pályaházak kibővítése és átalakítása megkívántatik, tetemes összegeket vesz fel költségvetésébe, de a mennyire örömmel tapasztalom ezt, ép annyira sajnálom, hogy az aradi pályaudvarnak, egy szintén nagy forgalmi akadályt okozó hiányának megszüntetésére költségvetésébe a legkisebb összeget sem veszi fel. Aradnak főközlekedési erét. az úgynevezett simándi utat, közvetlen az indóház torkolatánál metszi keresztül az Erdély és Temesvár felé menő vasútvonal. Ennélfogva a vonatok rendezése és tologatása, valamint a különböző személy- és tehervonatok érkezése és indulása alatt, a sorompók bezáratnak, s a közlekedés meg van akasztva, még pedig nem egy pár perezre, hanem óraszámra. Igaz ugyan, hogy negyedóráukint ki-kinyitják a sorompót és egy pár kocsit áteresztenek, de aztán ismét elzárják, úgy, hogy sokszor beletelik egy óra, de sőt több is, mig valamennyi kocsi keresztül mehetett. Különösen hetivásárkor és a dohánybeváltási időszakban tarthatatlanná válik ez az állapot. Régi sérelme ez Arad városának, néhai Baross Gábor is igen jól ismerte e körülményt, s tudtommal tanúlmányoztatta is a kérdést, de sőt nekem meg is ígérte, hogy az ezidei költségvetésbe a L-nt jelzett akadály megszűntetésére kívántató összeget be is fogja venni. Miután látom, hogy ez nem történt meg, kérem a minister urat, szíveskedjék ezen ügyet a lehető legrövidebb idő alatt tanulmányoztatok s a megkívántató munkálatokat, ha lehet, ezen költségvetés keretén belül, még az idén, a pályafen-tartási számla terhére elkészíttetni, vagy ha ez nem lehetne, akként intézkedni, hogy az eme akadályok megszűntetésére szükségelt kiadások a jövő lS94-iki költségvetésbe okvetlen felvétessenek. (Helyeslés.) Bernáth Dezső jegyző: Okolicsányí László! OkiloCsányi László: T. ház! Csak nagyon rövid időre leszek bátor a t. ház figyelmét igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) Épen úgy, mint az előttem szólott igen t. képviselőtársam, én is — állomás kibővítéséről lévén szó — hasonló tárgyhoz kívánok a magam részéről hozzászólni. (Halljuk! Halljuk!) Első tekintetre ágy látszik ugyan, mintha ezen dolgok egészen helyi érdekű jelentőségűek volnának, tényleg azonban az állomások nagysága, terjedelme, berendezése úgy kényelmi, mint hivatalos és szolgálati szempontból nem epén helyi érdekű, mert nem kizárólag csak azon helyeket érdekli, a hol az állomási épület áll, hanem nagyrészt a forgalmat felhasználó közönség érdekét is érinti. Annál nagyobb fontossággal bír egy ilyen állomásnak belső berendezése, minél több irányba ágazik el az illető állomásról a vonat. Bátor vagyok tehát a t, háznak és az igen t. kereskedelmi minister úrnak becses figyelmét felhívni a füzes-abonyi állomásra, mely még 1869-ben épült, a mikor igen jelentéktelen, csekély állomás volt. Asóta igen sok történt. Nemcsak a forgalom növeke dett a zóna-díjszabás behozatala folytán, hanem azonkívül a füzesabonyi állomásból kiágazólag más vonalak is létesültek. Ilyen nevezetesen a füzesaboiy-egri és a füzesabony-debreczeni vonal. Ezen kettős elágazás okozza már most, hogy Füzesabonyban az utazó közön-ég akár Debreczen felé, akár Eger felé kívánja útját folytatni, néha bizonyos vonatokon két, sőt három óráig kénytelen várni. Ezen az állomáson eddig nem volt több, mint két szoba, mert nem nevezhetem teremnek, a mi fölé a váróterem szó van írva, minthogy az egyik négy lépés széles és tíz lépés hosszú, a másik valamivel nagyobb. Az egyikben az összes első és másodosztályú utasok s a másikban a harmadosztályú közönség és a buífet vannak összezsúfolva,
