Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-149

§52 141. nmr.gos ülés 189*. február l-én, i«er4án. A kérvényi bizottság mindazonáltal azt javasolja, hogy a mennyiben a kérelem figyelemre méltatható, adassanak ki e kérrények a keres kedelmi niíuister urnak. (Helyeslés jcbb felöl.) Bernáth Dezső jegyző: Nánásy Ödön! Nánásy Ödön: T. ház! A mit e 17 törvényhatóság tárgyalás alatt levő kérvénye tartalmaz, azt én a magam részéről téliesen helyeslem, s nem járulhatok e részben a kérvényi bizottság t. előadójának javaslatához azért, mert nem elégséges az, hogy a törvény megadj'a a lehetőséget azoknak a szegény árváknak, hogy folyamodhassanak a minister úrhoz, mert a ki annyira szegény, hogy útadóját nem tudja megfizetni, az a folyamodvány költségeit még ke vésbbé fogja tudni viselni. De más szempontból is szükségesnek tartanám az Í890 : I. tcz. 23. szakaszának módosítását, mert én az ebben lefektetett adózási rendSzert teljesen méltánytalannak, igazságtalannak, és olyannak tartom, mely az egyenlő adózás elvének sem felel meg, s mert esakugyan igazságtalan dolog az, hogy az, a kinek egyenes állami adója az egy forintot sem éri el, hanem a krajczárok közt változik, ép úgy rovassék meg äz útadó minimumával, mint a ki 15—20 fórint évi állami adót fizet. Méltóztassék ehhez hozzávenni, hogy az egyes törvényhatóságok a kezelés egyszertísí tése szempontjából, a mihez törvény szerint különben joguk van, még azt Sem engedik meg, hogy az útadó egy része természetben rovassék le. Már most a szegény népet, a mely a maga 20—30 krnyi állami adóját is csak ügy gyeibajjal tudja megfizetni, zaklatják, exequalják az 1 frt 50 krnyi útadóért, holott az ő érdekükben legkevésbhé sem áll az, hogy milyen legyen az út, mert ők úgy is gyalog járnak. De ha már felszólaltam, t. ház, rá kívánnék mutatni a törvény egyéb hiányaira is. A napszámosok útadójáról intézkedő, gondolom 25. §., szintén absurd intézkedés. A napszámosokat 1883-ban a törvényhozás felmentette a kereseti adó alól, mert tőlük adót behajtani nem lehet. Ok annyira szegények, hogy rendszerint állandó tartózkodási helyly el sem bírnak, mert mnnka után járnak, és így a kivetésnél ég behajtásnál csak a scriptulistica szaporodik, de a pénz nem. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a szakasz is módosításra szorul tehát, mert hiába vetünk ki adót, ha be nem hajthatjuk. A törvény 123. szakasza, a mely a közmunkának rendkívüli esetekben való kirendeléséről szól, azt mondja, (Halljuk ! Halljuk!) hogy hófúvások alkalmával az érdekelt községek lakosai kötelesek az állami utakra nézte a kereskedelmi minister, a törvényhatósági utakra nézve a törvényhatóság által törfényBzerífleg mégállapított szabályrendelet szerint díjtalanul, minden betudás nélkül közreműködni. Már most csak legközelebb is, midőn országszerte hófúvások voltak, kitűnt, hogy a törvény ezen része végrehajthatatlan, mert midőn az államvasutaknál 1 fit 50 kr. és 2 frt napszám mellett is alig lehetett megkapni a szükséges számban a munkásokat, akkor hol van az a hatósági tekintély, a mely kirendelje a községi lakosokat 15—16 fokos hidegben egy óra járásnyira, hogy havat hányjanak ingyen, a vármegyének vagy a községnek ? (Helyeslés bal felől). Igaz, hogy a ki ki nem áll ily esetben, 100 forintig terjedhető bírsággal sújtható; de, t. ház, a bírság nem segít a hófúváson, hanem fizetést kell adni ily esetben a népnek; valami tartalék-alapot kell teremteniök a vármegyéknek, ott pedig, a hol ily alap van, legalább utólag meg kell téríteni azoknak a napszámait, a kik kint voltak havat hányni. Igen jól lehetne felhasználni ilyen előre nem látható esetekre azokat a kézi erőket, melyek oly törvényhatóságokban, hol az útadónak természet ben lerovása divik, felhasználatlanul maradnak. Mindezeknél fogva, t. ház, nem járulhatok t. előadó úrnak javaslatához, s minthogy nem akarom, hogy e tizenhét törvényhatóság kérvénye a ministeri irattárban örök nyugalomra tétessék, magam és barátaim részéről határozati javaslatot vagyok bátor a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Halljuk! Halljuk!) Határozati javaslatom a következő (olvassa): »Űtasíttatik a kereskedelmi minister, hogy a kérvényben foglaltak értelmében az 1890 : I. törvényezikk módosítása iránt a szükséges elő terjesztést a háznak tegye nieg.« (Helyeslés a szélső baloldalon.) Horváth Béla előadó: T. ház! T. kép viselőtársam a bizottságot mintegy vádolta azzal, hogy a kérvényeknek a kereskedelmi ministerhez való áttétele annyit jelentene, mint hogyha az megporosodás végett adatnék át. A kérvényi bizottság javaslatai közt az, melyet a jelen esetben is elfogadásra ajánl a t. háznak, nem annyit jelent, hogy megpoiosodás végett adatnak át az illető íratok egy vagy más minister úrnak, hanem ez mindig annyit jelent, hogy a fenforgó körülmények szerint, a mennyire lehetséges, e kérvénynek kielégítése ezéljából, tehát mintegy figyelmébe ajánlva adja át a t. minister úrnak. Ebből a szempontból nem járulhatok t. képviselőtársam határozati javaslatához, hanem kérem, hogy a bizottság javaslatát méltóztassék elfogadni. Lukács Béla kereskedelmi minister: T. ház! Azon felszólalás következtében, mely néhány törvényhatóságnak tárgyalás