Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-148

148. országos ülés 1893. január 31-én, kedden. 233 talanítás kizárólag a kincstárt terhelje; nem a pénzügyi szempontból, hanem abból a szempontból, mert a visszaélések meggátlására leghatályosabb eszköz az, ha azioknak hozzájárulása, közvetlen ellenőrzése is megvan, a kiknek zsebeit terheli az adó ezzel a hozzájárulással. (Helyeslés jobb felől). Egy más szempont, és pedig még inkább elöntő szempont, a mely bennünket a javaslat ilyetén előterjesztésére vezetett, az volt, hogy nemcsak a ragályos tüdőlob ellen kell intézkedéseket tennünk. Hiszen minden vidéken vannak oly ragályos betegségek, vagy nagyobb mértékben fellépő betegségek, a melyek irányában intézkednünk kell, és itt az intézkedés lehetetlen lesz másként, mint hogyha ezt azon az alapon érvényesítsük, hogy ez az illető érdekeltek hozzájárulásával történjék. Ezt a szempontot kívántuk érvényesíteni. Megengedem, t. ház, hogy ez ellen sokat fel lehet hozni, mert hiszen az állati betegségek nagy részénél azt a szempontot lehet érvényesíteni, hogyha a baj egy vidéken merííl is csuk fel, nem csupán azon vidéknek, hanem az egész országnak érdekét érinti. (Igás! Úyg van í) Még egy harmadik kérdésre is felelni kívánok, és ez az, hogy miért nem az egész országra kiterjedőleg léptetjük ezt életbe. A mint már Putnoky t. képviselő úr is hangsúlyozta: azért, mert a míg van annyi szakközegünk, hogy ezt az országnak egy részében teljes felelősség mellett minden igényt kielégítőleg érvényesíteni és végrehajtani tudjuk, addig annyi szakközegünk nincs, hogy az egész országban képesek lennénk ezt egyszerre életbe léptetni. (Helyeslés.) Nem abban fekszik a kérdés : van-e megfelelő számú állatorvos vagy nincs, hanem abban, van-e annyi megfeíelőleg képzett állatorvosunk, a kiket akár mint állami, akár mint megyei orvosokat ily caélokra alkalmazhatunk. Itt, t. ház, tisztában kell lennünk azzal, hogy nem egyes intentíok életbeléptetésén, nem azon akaratnak érvényesítésén fog hajótörést szenvedni a törekvés, howy állategészségügyünket rendezzük, hanem azon, hogy egy korlátolt materiáléval, korlátolt számú képzett állatorvosokkal rendelkezünk. El kell mennünk, t. ház, addig a határig, a meddig ilyen állatorvosokkal rendelkezünk. Mindazáltal, t. ház, én nem zárkózom el azon kívánalmak elől, melyek a jelen törvényjavaslat tekintetében itt felhozattak, különösen nem az elől, a mit Gaál Jenő t. barátom méltóztatott határozati javaslatában kifejezésre juttatni ; nem pedig azért, mert hiszen magában az eredetileg előterjesztett törvényjavaslatban utaltunk arra, hogy igen is mi a kötelező állatbiztosítást kívánjuk életbe léptetni, és a menynyiben ezen fizetésekből feleslegek maradnának, KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VIII. KÖTET. azok már addig is alapszerűen kezeltessenek, a míg a kötelező állatbiztosítás életbeléptethető lesz. Ezért, ha a t. képviselő úr, vagy a t. ház, szükségesnek tartja, hogy a kormánynak ezen kinyilatkoztatása után a határozati javaslat is elfogadtassék, — én, mivel ezen határozati javaslattal semminemű ellentétben nem állok, sőt az nem egyéb, mint annak az intentionak, melynek a kormány már a törvényjavaslatban is kifejezést adott, határozati javaslat alakjában való reprodukálása, ezen határozati javaslathoz, ha fentartatik, részemről is hozzájárulok. (Helyeslése) Marad a másik kérdés, t. ház, t. i. (Halljuk! Halljuk!) hogy fentartsuk-e azon szolgáltatásokat, melyeket ezen törvényjavaslatban a kártalanítás összegére nézve a marhatulajdouosoktól kívánnak. Itt, engedelmet kérek, két eszme merült fel. Az első az volt hogy ha fentartjuk e szolgáltatásokat, terjeszszük ki azokat az egész országra, a másik eszme pedig az, hogy az állam vegye magára az egész kártalanítást. Az első ideát nem tudnám semmi körülmények közt jelenleg elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Nem azért, t. ház, mert ily szolgáltatásokat megállapítani anélkül, hogy azok fejében az ország • egy nagy részének valamit közvetlenül nyújtanánk is, és ily szolgáltatásokat szedni az egész országban azért, mert némely megyében egy neme a vésznek talán oly kiáltó mérvben lépett fel, hogy kiirtására azonnal határozottabb lépéseket kell tenni, akkor, mikor az ország más részében közvetlen veszély nincs, de van sok más, talán nagyobb veszély, a melynek elhárítására egyáltalában nem nyújthatunk segélyt, mondom, a szolgáltatást az egész országra kitérj eszthetőuek nem tartom. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Egyébiránt úgy is csak egy átmeneti állapotról van szó, mivel a kötelező állatbiztosítás behozatala alkalmával azt az elvet kell érvényesítenünk, hogy a kötelező állatbiztosítás és az annak során adandó kártalanítások az egyes érdekeltek hozzájárulásával állapíttassanak meg, kijelentem tehát, hogy akkor, midőn ez iránt fogunk intézkedni, egyúttal a ragadós tüdőlob folytán adott kártalanításokat, mint egyéb állati betegségekért adott kártalanításokat is, a kötelező állatbiztosítás körébe fogjuk venni. (Helyeslés.) Ezt szükségesnek tartom kijelenteni, mert akkor e kérdésre vissza kell térni. A mennyiben pedig oly indítvány tétetnék, és fentartatnék, hogy egyelőre az egész kártalanítási összeget az államkincstár vállalja magára, a részletes tárgyalás során, ehhez szívesen hozzájárulok. Kérem a t. házat, hogy ezek előrebocsá30