Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-147
216 1 * 7- országos Illés 1893. január "30«án, hétfőn. mint az előadó úr szóbeli indokolása, részletesen és kimerítően előadják azon okokat, melyek szükségessé teszik, hogy a mind szélesebb körre kiterjedő .ragadós tüdőlob kiirtása czéljából a legerélyesebb intézkedések tétessenek meg. Én a törvényjavaslat szükségét és nemzetgazdasági előnyét elismerem, s azért a törvényjavaslatot magam és elvbarátaim nevében is általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Nem kívánok ez alkalommal az indokolás ismétlésébe bocsátkozni. Azonban azt kikeli jelentenem, hogy egyénileg nem értek egyet a törvényjavaslat egyik cardinalis pontjával. Nem helyeslem ugyanis azt, hogy a kiirtott szarvasmarhákért adandó kárpótláshoz, az azon törvényhatóság területén — ahol a ragadós tiidőlob létezése constatáltatott — lakó összes birtokosok szarvasmarháik arányában hozzájáruljanak. A törvényjavaslat ezen intézkedését, bármennyire tetszetősnek és méltányosnak iássék is az első pillanatra, én helytelennek, igazságtalannak tartom. Felfogásom szerint a ragadós tüdőlob terjedése országos, és nem helyi baj; (Ügy van! a baloldalon.) felfogásom szerint annak kiirtása országos közérdek, nem helyi érdek. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ebből kifolyólag kell, hogy a ragadós tüdőlob kiirtásával járó költségeket az államkincstár viselje, vagy ha szükségét látja a íninisterium a költségek nagyságánál fogva annak, hogy a fedezetről más módon gondoskodjék, akkor — szerintem — az indokolt, hogy ezen hozzájárulásba, ha az ország összes szarvasmarhabirtokosai belevonassanak. (Helyeslés bal felöl.) A földmívelési minister úr csak úgy, mint a pénzügyi és közgazdasági bizottság, elismeri indokolásában azt, hogy ezen baj országos jelentőségű. Azt mondja ezen indokolás, hogy kétségtelen az, hogy a baj kiirtása az ország öszszes szarvasmarhatulajdonosainak érdekében áll ugyan, de mégis első sorban érdeke az az inficiált vidéknek. Ezen indokolásra nézve megjegyzem, hogy a ragadós tiidőlob kiirtása egyaránt fontos érdeke a fertőzött területnek és a nem fertőzött területnek. Az érdek lehet külön böző természetű, de az érdek egyaránt nagy, egyaránt fontos, mert míg a fertőzött területen a baj kiirtása érdeke az illető vidéknek azért, hogy ott a szarvasmarhatartás és terjesztés lehetővé váljék, addig a nem fertőzött vidéknek, — és pedig még annak is, mely a fertőzött területtől távol esik, mely a baj behurczolása ellesi teljesen védve van, — érdeke a ragadós tüdőlob kiirtása azért, hogy a szarvasmarha értékesítésében jövedelme hanyatlást ne szenvedjen. Mert hiszen, ha ma a ragadós tüdőlob kiirtásáról nem gondoskodunk, s ha ennek folytán a szomszéd Ausztria vagy a velünk állategészségügyi conventiot kötött Németbirodalom elzárja határát a magyarországi szarvasmarha előtt, ezen intézkedésnek káros következményeit nem az inficiált terület, a mely különben is zárlat alatt van, s a melyen a szarvasmarha csupán csak | helyileg értékesíthető, de a nem fertőzött terűlet j szarvasmarha birtokosai fogják leginkább érezni. ] (Igaz ! ügy van! a baloldalon.) A ragadós tüdőlob kiirtásában tehát egyaránt nagy és fontos közvetlen érdeke van úgy az inficiált, mint a nem inficiált területnek. A felett nem kívánok vitatkozni, hogy melyik érdek a fontosabb, de azt, hogy melyik vidéknek a helyzete súlyosabb, igenis, tudom, Hiszen igaz, hogy a fertőzött területen a marhakiirtásért a javaslat értelmében a birtokos kártalanítást fog kapni, de nem kap és nem kaphat kártalanítást azon sokoldalú és nagymérvű gazdasági hátrányokért, melyekkel a baj fellépte és az az ellen való védekezés őt sújtja, s mindenesetre minden körülmények közt anyagilag károsabb, s kedvezőtlenebb helyzetbe jut a fertőzött területen levő szarvasmarha-birtokos, mint a nem fertőzött területen lévő szarvasmarhabirtokos. Azt hiszem, hogy ezen felfogás vezérelte ama külföldi törvényhozásokat is, melyek a ragadós tüdőlob kiirtása czéljából tett intézkedések összes költségeit az államkincstárra hárították, hisz a közgazdasági bizottság előadója maga is elismeri, hogy mindenütt, a hol a ragadós tüdőlob ellen intézkedéseket léptettek életbe, ez mindenütt az állam költségén történik, és a hozzájárulás kimondva nincs. Nem tartom tehát e főszempontból igazságosnak, indokoltnak és méltányosnak azt, hogy azon terűlet még külön hozzájárulási adóval is sújtassék, 1 mely terűlet a baj fellépte által sokkal nagyobb I mérvben van sújtva, mint a nem fertőzött terület, : mikor oly intézkedés keresztülviteléről van a | szó, melynek közvetlen hatása és előnye a ferj tő'zöít vidék előnyére szolgál. Nem fogadhatom el azon szövetkezeti és : érdekközösségi analógiát sem, melyre a t. előj adó úr úgy jelentésében, mint beszédében utal. ! Én igen helyesnek tartom azt, ha bizonyos ezéi lok megvalósítása érdekéből szövetkezetek kelet) kéznek, de a főfelfogás mindig az, hogy azon czélok az összes szövetkezeti tagok érdekeit | együttesen mozdítsák elő, de, hogy egy szűkebbkörű szövetkezet vagy érdekközösség hozzájáruljon egy szélesebb körű közösség érdekeinek előmozdításához, és a költségeket csak a szűkebbkörű érdekközösség viselje, ezt méltányosnak és igazságosnak nem találom. Nem kívánok én indokolatlan előnyt, vagy kedvezJ ményt a fertőzött vidékek birtokosai részére ; j csak azt nem akarom, hogy azért, mert a baj ' ott meg van, s mert ez által már különben i
