Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-147
206 i* 7 ' országos ölés 181)3. január 30-án, hétfőn a honvédelmi minister élt, én elfogadni nem tudom; hanem igenis szükséges, hogy a nemzet törvényhozása nem mint egy lomha test fogadja azt, a mi insultálja őt, insultálja a nemzetet, és insultálja a eivilisatiot. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ne tűrje azt, hogy 1869-ben egy indemnitást adván a katonai büntetőtörvényre és büntető eljárásra nézve, évről-évre ismételtessék, hogy ez a katonai büntető törvénykönyv és büntető eljárás egy másik, a modern viszonyoknak megfelelővel cseréltessék fel. Míg ezen büntető törvény és büntető eljárás fenn fog állani, míg az lesz az elv a hadseregben, hogy az alantas a feljebbvalóval szemben soha igazzal nem bír, igazságot nem nyerhet: addig a kétségbeesésbe hajtott emberek száma mindig sok lesz, és számosak lesznek az öngyilkosok. (Igás! Úgy vant a szélső baloldalon.) Ezek elmondása után nagyon természetes, hogy kevéssé lehet a honvédelmi minister úrnak imputálni azt, hogy midőn arról van szó, hogy a honvédség tüzérséggel láttassék el, azt válaszolja, hogy tüzérségi ütegek vannak beosztva háború esetén a honvédséghez; tehát erről gondoskodva van. A nemzet a honvédségi intézmény élére a honvédelmi ministert azért állítja, hogy ezt az intézményt szívén hordja, fejleszsze és tökéletesbítse, (ügy van! bal felöl.) És vájjon egy 200 ezren felül álló emberből álló sereg, mely gyalogság és lovasságból áll, kellően van-e gondozva, hogyha az a fegyvernemek más részével, mint türérséggel és technikai csapatokkal, és ezeken felül vezérkarral nem bír ? Hogyha vezérkarunk nincs, hogyha nincsenek technikai csapataink és tüzérségünk: akkor bármit is mond a minister úr, nekünk békében hadszervezetünk nem olyan, melyből legkönnyebb az átmenet a háború formatioiba, már pedig a hadszervezet elemi princípiuma az, hogy békében a hadsereg akként legyen szerezve, hogy minél kevesebb átalakulással, változtatással és súrlódással lehessen a hadviselés formatioiba átmenni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Annak a hadseregnek, a mely háborúban együtt fog működni, a béke kötelékeiben is már kapcsolatban kell lennie, az egygyiitt kell, hogy működjék és szervezve legyen, együtt kell, hogy fejlődjék, nem szabad, hogy két külön testületi szellemet hordjon magán és gondolkozásában, egyik a honvédségi, másik a közös hadseregi testületi szellemet; mert miként fognak akkor egy értelemmel s jó indulattal egymás iránt működni? (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Vájjon hiszi-e azt, hogy ez a két különböző szellem, az a magas felfogás saját nagyságukról, a közös hadseregben az a kicsinyítés, a melylyel szeretnek a honvédségre, a honvédtisztikarra letekinteni, a csatatéren, midőn közös hadseregbeli tüzérség, teehnikai csapatok és vezérkar fog alkalmaztatni a honvédségnél, nem fog-e a háború viselésére kártékonyán hatni? Egy minister, ki egy intézmény gondozására van hívatva, arra kell, hogy törekedjék, hogy azt az intézményt, a melyet kezébe vett, fejleszsze, tökélesbítse és kiegészítse (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) nem pediglen, hogy a közös hadügyminister espositurájának tekintve magát, beálljon utánzónak, anélkül, hogykonvédség kebelében kifejlett saját egyéni és nemzeti jellemvonásoknak megfelelő beosztást, szervezetet és modort megörökítené, azt akarja, hogy egyszerű, rossz másolata legyen a közöshadseregnek. Én azért a minister úr által elmondottakat nem hogy helyeselni tudnám, de azokat ezáfolat nélkül sem akartam elhangzani engedni. Kérem a t. házat, hogy ha már a törvényjavaslatot el is fogadja, méltóztassék arról gondoskodni, hogy más legyen az ily törvényjavaslatok végrehajtója. (Zajos tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: T. ház! Mindenek előtt Ugron Gráborképviselő úr azon kifejezését, bogy én itt siránkozni szoktam, el nem fogadom. Azt hiszem, nagyon jól tudja, hogy én nem szoktam siránkozni, de menydörögni sem szoktam hiába, mert ezáltal az ember csak nevetségessé teszi magát. (Élénk derültség és tetszés jobb felől.) A mit a t. képviselő úr a magyar tiszteket illetőleg felhozott, hogy tudiillik már régebben felszólalások történtek ez ügyben az országgyűlés részéről, arra nézve igaza van. De nincs igaza arra nézve, hogy egyetlen magyar ember volna manapság, a kiszolgálni akar tiszti minőségben a hadseregben és a kit visszautasítottak volna. Méltóztassék nekem csak egyet is megemlíteni. Polónyi Géza: Nem kell menydörögni! (Nagy dtrültség a bal- és szélső balon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: A jó hangra nincs privilégium ; nekem is van jó hangom. (Derültség.) Addig, — s ezt már a véderő vita alkalmával ismételten hangoztattam,— míg magj^ar emberek kellő számban nem szolgálnak a hadseregben és el nem foglalják az őket megillető helyet: addig hiába minden declamatio. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj a szélsőbalon.) A kegyetlen büntetéseket illetőleg—minthogy ezeket is újra felhozta Ugron Gábor képviselő úr, — arra vagyok bátor őt figyelmeztetni, hogy e büntetésnem Európa minden hadseregében megvan. Figyelmeztetem arra is, hogy, — a mint ő bizonyosan tudja, de nagy bölcsen nem mondta,—
