Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-145
164 145. országos ülés 1898. jannár 27-én, pénteken. Igaz, hogy mikor megteremtette, akkor ez az alap tulajdonkép már ki is volt merítve, de megteremtette a magyar czukorgyár ipart. Ily módon meg kell teremteni a többi ipart is, a mely hazánkra nézve szükséges, és a mit mielőbb kezdeményezni kell. T. ház ! Az a kérdés, hogy Magyarország van-e ma abban a helyzetben, hogy egy ilyen áldozatot hozzunk. Azt mondom, hogy midőn bizonyos vidékeknek nem boldogulásáról, hanem mindennapi kenyeréről van szó, akkor, t. ház, bármily nagy legyen is az áldozat, meg kell azt hozni. (Úgy van! Úgy van!) Tulajdonképen nem is tartom ezt áldozatnak, mert határozottan tőkebefektetés, sokkal jobb tőkebefektetés, mint bármely más befektetés, mert a keresetképességet emeli, a hazában fojja megtartani azt a munkaerőt, a mely ma kivándorol, a mely a legegészségesebb és legerőteljesebb, mert csak ezek vándorolnak ki, és ebben rejlik a legnagyobb baj. Visszamaradnak a testben elerőtlenedettek, nyomorékok, elvénültek és gyermekek, a mely gyermekek hazánknak jövőjét képezik, és a kik az erőteljes apának kivándorlása folytán gondos nevelőt vesztenek; ennek következtében az emberi anyag teljesen odavész. Azt hiszem, ezek olyan dolgok, a miket mindnyájan tudunk, mert ebben a házban már nem tudom hányszor elmondattak, és én igen restellem, hogy azokat kénytelen vagyok ismételni, de ismételni fogom mindaddig, a míg képviselő vagyok, és amíg ez a közgazdasági alap meg nem teremtetik. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha már most a másik kérdésre térünk át, hogy vájjon hazánk képes-e erre az áldozatra ma, én azt tartom, hogy ez oly csekélység Magyarországra nézve, hogy tulajkonképen erről beszélni sem volna szabad. Mert ha tudtunk más, bár szintén igen fontos dolgokra milliókat költeni: pl. a lótenyésztésre 25 éven át évenkint többet költöttünk egy milliónál, úgy az emberek megmentésére nem szükséges több, csak SVs millió forint évente, annyi, a mennyit adtunk a tisztviselőknek. Igaz, hogy ez nagyon kevés, de ha megadjuk azoknak a kényszer-vegetáriánusoknak, (Derültség.) a kik odafenn vannak, kitűnő dolgot végzünk vele és már a legközelebbi időben elfogjuk érni az eredményt és a 2 1 /z milliónak tizszeres kamatát fogjuk nyerni. Én ezt az alapot úgy képzelem, t. ház, hogy abból nemcsak a kereskedelmi tárczának fogna jutni, hanem a földmivelési tárczának is. Az igen t. minister úr legjobb meggyőződése szerint bizonyosan mellette van, hogy ezen alap megvetése szükséges, tegye tehát magáévá e kérdést. Adtunk az Alföldnek, a Tiszaszabályozásra, Bégára stb helyesen tettük. Azt mondják, hogy az Alföldön kitűnő befektetéseket teljesítünk, a melyek meghozzák azonnal a maguk kamatját, de sokkal nagyobb adót, sokkal nagyobb kamatot adna még az alvidéknek is, ha a felvidék beerdősítésének is megadnók azt az összeget a mely szükséges, s ha megadnók a talajjavításra, a patakok és folyók szabályozására szükséges összegeket, ezzel az egész országnak, nevezetesen az Alföldnek is nagy hasznot hajtanánk. Ezen alap tehát felosztatnék aképen, hogy a kereskedelmi minister az 50 millióból 20 milliót kapna, 20 millió a földmivelési tárczára esnék, 10 millió pedig közösen fordíttatnék a kereskedelmi és földmivelési tárczára és pedig hitelszövetkezetek megteremtésére, úgy a gazdasági, mint az ipari hitel megalapítására. Ez utóbbi szükséges azért, hogy felszabadítsuk az ország munkásait azon kényszerhelyzetből, hogy még mindig igen magas kamatokkal szerzik be a tőkét, a mely tőke után a gazda nem birja a kamatoknak felét sem kifizetni, ha pedig iparos, szintén nehezen tudja megbirni. T. ház! Még esak egy pár szerény megjegyzésem és kérelmem van. (Halljuk! Halljuk!) Kérelmem vonatkozik főkép a kőszénre. Ha az iparról beszélünk Magyarországon, akkor kénytelenek vagyunk a szénről is szólani. A szén kérdése Magyarországon más államokhoz képest az ipar fejlesztésére nem nyújta azon eszközöket, a milyeneket külföldön nyújt, azt mindnyájan tudjuk. Igen melegen ajánlom a minister úr figyelmébe különösen a szén tarifálását, mert a felvidéken a koszén tarifája még nem olyan kedvező, hogy helyes coneurrentia fejlődjék ott a felvidéken a magyar és az idegen kőszén érintkezési pontjain, a minek következtében a kó'szén drágasága még mindig hátráltatja az ipar fejlődését. (Úgy van!) Rátérek egy kisebb fontosságú ügyre, a telefon államosítására, a mely nevezetesen a fővárosban játszik nagy szerepet. Minálunk ezen telefonhálózat nem nyújtja azon előnyöket és azon olcsóságot, a melynek ezen intézmény tekintetében más európai városokban tanúi vagyunk. T. ház! Bocsánatot kérek, hogy a figyelmet ily annyira igénybe venni bátorkodtam. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon kérem a minister urat és a törvényhozást, kegyeskedjenek ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, mert ez áldásthozó lesz az országra. Különben a tételt azzal az óhajjal fogadom el, hogy azon törvényjavaslat, a mely az árúforgalmi viszonyokra vonatkozólag a ministeriurnban előkészíttetik és a melynek nagy hordereje lesz forgalmi viszonyaink megítélésére, mihamarább terjesztessék a képviselőház elé. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Elnök: Kíván még szólani valaki? Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A tétel meg nem támadtatván, kijelentem, hogy 92.260 frt megszavaztatok.
