Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-144

ltí. országos ülés 1893. .január 26-án, csflto'rtököii. 145 közreműködését igénybe vettem és a jövőben is igénybe kívánom venni. A t. képviselő \\r elő­terjesztésének concret kérelmére vonatkozókig megjegyzem, hogy ez idő szerint az iparegye­síüet bizonyos támogatásban részesül; de oly évek is voltak, a mikor az iparegyesíílet ezen segélyt nem vette igénybe, illetve nem volt arra rászorulva. Gr. Zichy Jenő: Soha sem volt olyan idő! Lukács Béla kereskedelmi minis­ter: Tudomásom szerint volt. Később azon­ban ezen segélyt igénybe vette, és ez idő sze­rint is bizonyos támogatásban részesül, melyben továbbra is részesíteni szándékozom. De az a javaslat, melynél fogva a kormány határozatilag utasíttassák, hogy a költségvetés keretén belül bizonyos összeget bocsásson az iparegyesűlet rendelkezésére, a?on nyilatkozatom után, hogy igenis szándékozom az iparegyletet segélyben részesíteni, tárgynélküli és felesleges. Kérem azért a t. képviselő urat, álljon el indítványától. Utóvégre is szokatlan eljárás, hogy a meg­állapított budget keretében a ház határozatilag utasítsa a ministert, hogy azt miképen oszsza el. (Ellenmondás bal felől.) Egyébként jövőre nézve a megfontolás tár­gyává teszem, hogy már a budgetben vagy a budget indokolásában kifejezést találjon az, hogy a rendelkezésre bocsátott 300.000 forintból bi­zonyos összeg bizonyos czélra lesz fordítandó. E tekintetben is elég lesz tehát téve a t. kép­viselő úr kívánalmának. Kérem, méltóztassanak a tételt úgy, a mint elő van irányozva, megszavazni és a javaslatba hozott utasítást elejteni. (Elérik helyeslés.) Gr. Zichy Jenő: T. ház! A minister úr azt mondja, hogy volt idő, mikor egyletünknek nem volt szüksége segélyre. Lukács Béla kereskedelmi minister: Nem vette igénybe. Gr. Zichy Jenő: Bocsánat, arra az időre nem emlékszem! Hogy nem adtak, az áll, hogy szüksége volt és később kapott is az egyesület, az is áll. Igen t. elődje alatt történt ez. A kiállítás idejében az ipareü'yesületnek az ideérkezett sok idegen vendég következtében sok költsége volt, és erre kapott az egyesület bizonyos segélyt. Később úgy segítettek rajtunk, hogy elvették a subventiot. Még pedig januárban tették, a mikor már az év el volt kezdve. Nem akarok kritikát gyakorolni a fölött, helyes volt-e ez vagy sem, de állítom, hogy az országos ipar­egyesűlet igen jelentékeny és rendszeres műkö­dést fejt ki, hogy hivatva van mindenkor véle­ményt adni, hogy működése az egész országra kiterjed, hogy tagjai, habár csak 5 forintnyi díjat fizetnek az egész esztendőre, szaklapot is kap­nak. Hisz ez majdnem azzal határos, a mit KÉPVH. NAPLÓ 1892—97. VIII. KÖTET. Bobula képviselő űr kívánt a ministertől, t. i. hogy csodát műveljen. Azt a csodát megtettük, hogy eddig valahogy fentartottuk magunkat, de, hogy hivatalnokaink fizetését évről-évre restrin­gáljuk, az talán még sem kívánatos. így például a vezérigazgató fizetését 1200 frtra redukáljuk, a kitől szellemi munkálkodást követelünk, vagy pedig a titkárét, a kitől azt kívánjuk, hogy semmi másra ne vállalkozzék, hanem egész éle­tét ezen hivatásnak szentelje. Van azután egy rakás más ember, a kiket szintén fizetni kell. Ha egyébiránt a minister úr megígéri, hogy a jövő esztendei budgetben egy tisztességes ösz­szeg, mondjuk 4.000 frfc lesz folvéve, akkor belenyugszom. A ki a ez élt akarja, az az esz­közt is akarja, és ha fejlődést, rendszeres mű­ködést actiot akarunk megindítani, ipari:, aka­runk teremteni, akkor nem szabad annak első factorát megbénítanunk és arra kényszerítenünk, hogy jöjjön kérni és kunyorálni, s ha jó ked­vünk nincs, ne adjuk neki a kellő segélyt. Kénytelen vagyok ennélfogva- fentartani indít­ványomat, mely a következőképen hangzik: Mondja ki a ház, hogy felhatalmazza a kereske­delmi ministert, hogy az országos iparegyesűletet évi 4.000 frt segélyben részesítse. Elnök; Fel fog olvastatni az indítvány. Horváth Ádám jegyző (olvassa az indít­ványt). Remete Géza : T. ház! Én részemről az előttem szóló t. gróf úr indítványát nem foga­dom el, nem pedig azért, mert az által egy ve­szedelmes elv nyerne szentesítést, hogy ha egyes képviselő urak felszólalása folytán bizonyos meg­határozott összegek iránt a kormány azonnal ígéreteket tenne. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Elég megnyugvásul szolgálhat a t. képviselő urnak, hogy a t. minister xir Ígéretet tett, hogyha mél­tányosnak fogja találni ezen kérelmet, az ő vizsgálatai és kutatásai alapján, támogatni íogja. Én a t. minister úrban, mim ellenzéki ember is látom a jóakaratot s ennélfogva nyilatkozatában teljes megnyugvást találok, és minthogy nem tartanám czélszeríínek az ily Ígéreteket egyes képviselő urak felszólalására, — a beadott indít­i .ványt nem fogadom el. (Élénk helyeslés jobb felöl. Egy hang bal felől: Ezt vigyétek át innen! Hall­\juk! Halljuk!) Az ipar egyesületnek a minister ; úr jóakarata folytán szabadságában áll a minis­teriumban indokolt kérvényt beadni, és annak mindenesetre hely fog adatni. {Helyeslés a jobb­oldalon.) Horváth Ádám jegyző: Horváth Gyula ! Horváth Gyula: T. ház! Magában véve j igaz az, hogy az a princípium, hogy egyes I tételeknél bizonyos meghatározott összegek emel­• fessenek, nem mindig vezet helyes eredményre. 19

Next

/
Thumbnails
Contents