Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-144
lát. országos ülés 189SJ, január 26-án, csütörtökön. 131 1893-iki év az újabban államosított osztrákmagyar állani vasú tat már úgy találja, mint a magyar államvasutak hálózatának teljesen beolvasztott részét. Ezzel befejeztetett, ha szabad magam úgy kifejezni, a magyar államvasutaknak küzdelmes korszaka. Ezen korszakban a magyar államvasutak a viszonyok erejénél fogva az expansióra voltak utalva, míg most már belátható időre véglegesen lett megállapítva ezen nagy hálózatnak kerete, a mi természetesen nem zárja ki, hogy kisebb acquisitiók újabban is be nem következhetnének. Változtak tehát a magyar államvasutaknál az eljárási módozatok, de nem változott és nem változhatik a magyar államvasutnak közgazdasági hivatása, melyet, az 1893-iki előirányzat tanúsága szerint, a jelenlegi kereskedelmi minister is minden más tekintetnek főiéhe helyez. Ennek megfelelően a kereskedelmi minister úr fentartani kívánja a díjszabás terén életbeléptetett, összes reformokat, melyeket a tapasztalás teljesen igazolt. A mi első sorban a zónaremiszert illeti, úgy hiszem, hogy a személyforgalomnak szakadatlan növekedése és a bevételeknek még most, — a zónadíjszabás negyedik évében, — is egyre tartó fokozódása naponkint újra megerősíti ezen reformnak vezérlő eszméjét, és mutatja, hogy az eszme szerencsésen lett a gyakorlatba átültetve. A mi pedig az új árúdíjszabást illeti, melynek még alapeszméjéről is némelyek bizonyos skepszissel szoktak szólani, bátor vagyok itt felolvasni az ország egyik legelső és legfontosabb kereskedelmi kamarájának e részben tett nyilatkozatát. A kolozsvári kereskedelmi kamarának 1891-ik évről szóló jelentése következő képen emlékezik meg az új árúdíjszabásról: »Az új helyi díjszabás jótékony hatása különösen kerületünkre nézve érezhető, a hol egy sereg oly árú létezik, mint kő, föld, fa, barnaszén sfb., a mely a szállítást nagyobb távolságokra nem bírja meg, míg most lehetővé vált haszonnal értékesíteni azon piaczokon, a hol eddig meg nem jelenhettek. így látjuk, hogy a kissebesi kőbánya, az egeresi gpsz- és barnaszénbányák versenyképesekké lettek, és forgalmuk növekedett, hogy vállalkozók tűzifát a csúcsai állomásról egész Budapestig haszonnal voltak képesek eladni; de semmi sem bizonyítja meggyőzőbben azt, hogy e díjszabás mellett az üzleti világ óhajtásai teljesítve vannak, mint az a körülmény, hogy életbelépte óta egyetlen kérvényről sem tudunk, a mely kerületünkből tarifakedvezményre irányált volna. Az új helyi díjszabást kiváltképen az erdélyi közgazdasági viszonyok érdekében rendkivűl hasznosnak kell tehát jeleznünk, a melyre szükségünk volt és van, annyira, hogy megváltoztatása egyenes károsodásra vezetne. Köztudomású ugyanis, hogy hazánk ezen legkeletibb része, mind termékei fölöslegének értékesítésénél, mind fogyasztási czikkeire nézve a távol nyugati piaezokra van utalva. E távolságot hidalja át az új tarifa, e szállítási különbözetet nivellálja a mi előnyünkre. Hogy a forgalmat nagyban élénkítette, s jövőben még nagyobb mérvben fogja emelni, abban már kétkedni nem lehet; mert ha pusztán a kamarakerületünkben észlelt teherforgalmat hasonlítjuk öszsze az előző évi forgalommal, azt tapasztaljuk, hogy az államvasutak 20 állomásán 1891-ben a forgalom emelkedése 785 ezer métermázsát tett ; a mi 25°/o-nyi emelkedésnek felel meg.« Ez, t. ház, a kolozsvári kereskedelmi kamara véleménye. Ha már most tekintetbe veszszük, hogy az új árúdíjszabástól senki sem várhatta, hogy úgy mint az olcsó személydíjszabás, életbeléptetése után azonnal fogná teljes, mintegy forradalomszerű hatását éreztetni: akkor az általam felolvasott nyilatkozat, mely az átalakított árúdíjszabási rendszer első évéről szól, csak fokozhatja várakozásunkat ezen rendszernek jövendő hatása iránt. Ez idő szerint az árúdíj szabás első két évének financiális eredményei körülbelül ismeretesek előttünk. Ezekből kiderül, hogy az első év a bruttobevételekben nem mutat viszszaesést, a mire pedig mindenki számított, míg a második évről már eddig is megállapítható, hogy nemcsak a bruttó-bevételekben, hanem a tiszta feleslegben is mutat számottevő többletet. Ehhez a többlethez pedig tekintélyes mértékben hozzájárultak az osztrák-magyar államvasút államosított vonalai, a melyeken az új árúdíjszabás csak 1892-ben lett behozva. Ezzel az osztrák-magyar államvasuton tényleg egy új leszállítása, a tarifáknak és a kezelési illetékeknek bekövetkezett. Nem foroghat tehát fenn a legkisebb indok sem ezen tarifának megváltoztatására. D-d volna bár indokolt is a részletekben egyik-másik átalakítás, semmi esetre sem történhetnék ez meg, mielőtt az évek bizonyos sorának tapasztalatai nem állanak rendelkezésünkre. Mert mindig szem előtt kell tartani azt, hogy a forgalomra nézve még az olcsó tarifa sem jelent oly nagy jótéteményt, mint egy állandó-tarifa, és hogy semmi sem lehet károsabb hatással, mint a tarifáknak gyakori bolygatása. A tarifáknak változó szempontok szerinti, újabb meg újabb átalakítása könnyelmű játék volna a közgazdaság legkényesebb érdekeinek rovására. Feltétlenül kizárni kell ezen a téren minden kísérletezést, és azért helyeslendő a kereskedelmi minister úrnak bizottságunk előtt is kifejezett azon elhatározása, hogy a magyar államvasuton életbeléptetett tarifarendszer érintetlenül fentartassék. Tisztában lévén az államvasutak közgazdasági működést; iránt, röviden vázolni kívánom 17 s
