Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-143
118 148. ersíáfos Blés 1*98. január 25 én, szérián. a szélsőbalon. Halljuk I Halljuk! jobb felől.) A csendőrség szervezéséről szóló 1881-iki törvény a rendeleti útra utalj a a csendőrség ruházatának, fegyverzetének, felszerelésének s természetesen ezek közt kardbojtjának is megállapítását. A törvényben nyert e felhatalmazás alapján állapíttatott meg a kardbojt úgy, mint az 12 éve van. (Zaj és felkiáltások a szélsőbalon: Elég rosszul!) Most nem arról van szó, jól-e vagy rosszul, hanem arról, hogy törvényes-e az állapot vagy nem? (Zaj a szélső baloldalon.) És ha ezen kérdéssel foglalkozunk, hogy törvényes-e vagy törvénytelen, határozottan azon conclusiora kell jutnunk, hogy azt törvénytelennek mondani nem lehet, mert egy törvény által adott felhatalmazás alapján, rendeleti úton, tehát törvényesen állapíttatott meg a kardbojt. (Helyeslés jobb felől. Zaj a szélsőbalon.) De annyira sem kívánok menni, t. ház, mint a közbeszóló képviselő úr, mintha a törvény megváltoztatására lenne szükség, ha valaki azt akarja megvalósítani, hogy a csendőrség kardbojtja nemzeti színű kárdbojttal pótoltassék. Ez a rendeleti útra lett utalva, és ezen ezt ép úgy lehet fentartani, mint megváltoztatni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát változtassák meg!) Azok a fölszólalások, melyek e kérdésben elhangzottak, nem is a tekintetben voltak erősek, mintha valami törvényes alapon, törvényrendelkezésekkel tudták volna kimutatni e helyzetnek törvénytelenségét vagy tarthatatlanságát, hanem erősek voltak ezek a felszólalások azzal, hogy belemagyaráztak a felszólalásokba olyanokat, a mik azokban nincsenek. A t. belügyminister úr tegnapi felszólalásában lényegében azt mondotta, hogy a törvény a kormányt, jelesül a belügy- és honvédelmi minister urakat felhatalmazta, hogy rendeleti úton állapítsák meg a kardbojtot, és czélszerííségi szempontok vezették őket akkor, mikor azt a kardbojtot úgy állapították meg, a mint az meg van állapítva. E czélszerííségi szempontokra nézve először is felhozta azt, hogy katonailag szervezett testületeknél kívánatosnak mutatkozik az, hogy a testületi szellemet, összetartóságot és kölcsönös tiszteletet emeljék; és a véderő tagjainál csak emeli ezeket, (Úgy van! Éljemés jobb felől.) ha a kardbojt valamennyinél ugyanaz (Ellenmondások és zaj bal felöl.) Ez volt az első czélszerüségi szempont és ezt még azzal kívánom kiegészíteni, hogy legyünk tisztában azzal, hogy ha ezt az egységét a kardbojtnak mi megbolygatjuk, akkor a magyar korona országainak területén két kardbojt lehet, (Úgy van ! a jobboldalon.) mert akkor a horvát csendőrségnek is külön kardbojtja lehetne. (Helyetlés a jobboldalon. Felkiáltások bal felől: Hát legyen !) T. ház! A ki a kardbojt egységét megbolygatja, az nemcsak úgy bolygatja meg, hogy külön kardbojtja legyen a magyar csendőrségnek, hanem lígy is, hogy külön kardbojtja legyen a horvát csendőrségnek. (Úgy van! jobb felöl.) A másik szempont, a mit a t. minister úr mint czélszerüségi szempontot kiemel, az, hogy az illetőkben, a kik ezt a kardbojtot viselik, határozott, ha nem is merem úgy kifejezni magamat, hogy kívánalom van az iránt, hanem mindenesetre a hangulat az, hogy a kardbojt egységes legyen. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) És hogy ez így van, hogy ez az argumentatio nem levegőből kapott, annak senki nagyobb bizonyítékát nem szolgáltatta, mint épen a mai napon Hoitsy Pál t. képviselő úr, midőn azt említette, hogy ő ő is viselte azt a kardbojtot, még pedig büszkeséggel viselte, és el is követett mindent arra, hogy azt a kardbojtot — nem tudom épen a kifejezést — méltóan viselje. (Nyugtalanság és zaj a szélső baloldalon.) Tehát, t. képviselőház, ha a hadsereg egy volt tagjánál a pietasnak, a testületi szellemnek ilyen nyilvánúlásával találkozunk, méltóztassanak ebből következtetést vonni arra, hogy ez a hangulat milyen azoknál, kik élethivatásukat teljesítik annál ez intézménynél. (Hosszantartó zajos helyeslés és tetszés a jobboldalon. Zaj bal felől.) A harmadik szempont, t. képviselőház, a melyet a belügyminister úr hangoztatott, úgy tudom, az, hogy az ilyen kérdések egészen másképen ítéiendők meg akkor, ha most lennének eldöntendők, ha most volna itt az a kérdés tárgyalandó, hogy alkossuk meg a csendőrség szervezéséről szóló törvényt, és ebben erre vonatkozólag minő rendelkezéseket vegyünk fej, és egészen más szempontból ítélendő meg a kérdés, a mikor arról van szó> hogy egy törvényes rendelkezés alapján életbeléptetett, 12 esztendeig minden szó és megjegyzés nélkül érvényben volt (Helyeslés jobb felől. Zajos ellenmondás a szélső baloldalon.) kardbojtot egyszerre megváltoztassunk, és egyszerre nincsen sürgősebb teendő, sürgősebb feladat, mint annak a megváltoztatása. (Zajos helyeslés és éljenzés jobb felől. Zaj és Hochkiáltások a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Dreimal Hoch! Wekerle Sándor ministérelnök: »Hoch«kiáltásokkal argumentumok elől elzárkózni nem lehet. (Élénk tetszés és helyeslés jobb felől.) Ismétlem, t. képviselőház, semmi törvényes rendelkezés és más sem állja útját annak, hogy a csendőr kardbojt tekintetében szabadon rendelkezünk, de akár rendelkezünk, akár nem, azok a czélszerüségi momentumok, a melyeket itt felemlítettünk, mindig kell, hogy döntők legyenek, (Úgy van! jobb felöl.) és azok elől elzárkózni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Zaj a bal
