Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-143

1*5. orssiAfts fiién 189S janttár ÍB-én, ssserdáM, \ Qg Történt itt hivatkozás nagy férfiakra, kik ezt mondták, azt mondták; az efféle nyilatkozatok azonban valamennyien e rendelettel szemben semmi érvénynyel és értelemmel nem bírnak. Madarász József: Becsempészés! Hoitsy Pál: Ezzel a rendelettel szemben, bármint nyilatkozott is valaki, illetéktelenül nyilatkozott, mert ez magának a császárnak a pátense. Sőt nemcsak egy ily rendelet létezik, hanem létezik hasonló rendelet két évvel későbbről, 1806-ból; ez is megvau az országos levéltárban, és ha Pongrácz képviselőtársamat érdekli és el akarja olvasni, megmondom, hogy 80.860. szám alatt van ott; az 1806. évi állami cancelláriai iratok közt őrzik. Ennek a rendeletnek ide vonatkozó passusa következőleg hangzik: »A középső pajzs a legfölségesebben uralkodó császári háznak genealógiai czímerét foglalja magában. Felülről lefelé kétszer van elosztva, jobbról arany mezőben a Habsburgok koronázott ágoskodó vörös oroszlánja; középen a ház ezímere vörös mezőben fehér sáv, balról pedig a lothringeni herczegi ősi czímer, haránthúzott vörös sávban három ezüst sas.« Itt tehát az van mondva, hogy az ő genealógiájának a ezímere ez, magának a családnak a színe pedig a vörös-fehér, illetőleg vörös mezőben a fehér sáv. (Helyeslés.) Halljuk tovább (olvassa): »A nagy hátsó pajzs fölött arany mezőben tűnik fel egy kétfejű, kettősen koronázott fekgte sas, arany csőrrel és kioltott vörös nyelvekkel. (Derültség.) mely az örökös tartományok és országok egész complexumára kiterjedő osztrák császárságra vonatkozik.« Thaly Kálmán: Itt van a magyar csendőrség kardbojtja! Hoitsy Pál: Ha tehát, t. ház, a kétfejű sas semmi egyéb, mint az osztrák császárság ezímere és a fekete-sárga semmi egyéb, mint az osztrák császárságot képviselő szín, a mely osztrák császársággal mi ugyan szerződéses viszonyban állunk, de a melynek belügyeinkhez semmi köze, és a melylyel szemben a paritást mondták ki elvűi: akkor semmivel sem lehet indokolni azt, hogy a fekete-sárga szín és a kétfejű sas ott legyen a közös intézményeinken. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nincs annak semmi jogosultsága, hogy példáill a közös hadsereg tisztikarának kardbojtján is rajta legyen. Remete Géza: Legyen inkább vörös-fehér! Hoitsy Pál: És ha van jog arra. hogy ott legyen a fekete-sárga, akkor épen a-inyi joga van a vörös-fehér-zöld színnek is. (Helyeslés a szélsőbalon.) Igaza van a t. belügyminister xírnak, ki jónak látta arra hivatkozni, hogy a mi nemzeti színünk ott nincs; ez az, a mi nemzeti érzüleEÉPVH. NAPLÓ. 1892-97. VHI. KÖTET. tünket bántja, ép úgy, mint az, hogy a honvédségnél ez a magyar nemzeti szín érvényre nem emelkedik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Méltóztatnak sokszor csodálkozni és hallottam e tekintetben panaszokat, különösen osztrák lapokban panaszkodtak azon, hogy Magyarországon a fekete-sárga szín nem mindenkor részestíl abban a tiszteletben, a mint ők szeretnék. Én nem ezen csodálkozom, én azon csodálkozom, hogy ez a magyar nemzet tűri és elszenvedi, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalon.) hogy a fekete-sárga szín itt az ország határain belül is kiszorítsa helyéből a magyar nemzet színeit. {Úgy van! Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) Én csodálkozom, hogy ez a nemzet oly hosszú tűrő és békeszerető, hogy még meg nem unta, hogy a midőn kormányainak gyávasága következtében meg nem tudta szerezni annyi éveken keresztül, hogy másként nem igyekezett állami színeinek és suverainitásának kikifejezést szerezni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, nemcsak azt törjük, hogy a közös intézményeknek ez a kizárólagos színe, mintha azok nem közös intézmények, hanem csupán Ausztria intézményei lennének, hanem most már tűrnünk kell azt is, hogy olyan tisztán nemzeti, olyan tisztán állami intézménynél, a melyhez semmiféle idegen államnak semmi. köze nincs, mint a csendőrség, ott is ezt a színt csempészszék be. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) T. ház ! Méltóztassék elgondolni azt, hogy miután Magyarországon a fekete-sárga színnek ugyanannyi joga van, mint a vörös-fehér-zöldnek Ausztriában: mit mondanának ahhoz odaát Ausztriában, ha valaki komoly képpel azzal állana elő, hogy az osztrák honvédséget vagy az osztrák csendőrséget vörös fehér-zöld kardbojttal kellellátni? A szemébe nevetnének, vagy a bolondok házába küldenék. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Nálunk pedig az állami bölcseségnek non plus ultrájául tekintik azt, hogy előállnak egyesek, és azt mondják, hisz kérem, itt az uralkodó családnak a családi színeiről van szó. Sohasem volt ez az uralkodó családnak a színe és remélem, hogy nem is lesz soha. Mert, t. ház, nem hiszem azt, hogy ilynemű rendeletet ő Felsége vagy utódai kiadnának, hogy megfeledkezve régi hagyományaikról, őseikről, megfeledkezve egész múltjukról, annak emlékeiről, a dicsőségről, mely őseik nevéhez kötve van, hogy ezt mind elfelejtve, egy egészen új színt vennének fel, mely az ő színök addig sohasem volt. De nem hiszem azt sem, t. ház, hogy akadjon államférfiú, a ki önzetlenül akarna szolgálati