Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-143

Í1S. •rsBágw tíéf. 1S9S. jflniair ii-ln, sierááe, \Q\ család színeinek tekintendőd, '6 nem foglal e felfogással szemben merev álláspontot, hanem azokat annak akarja tekinteni. Sajnálom, hogy a t. képviselő úr nincs jelen, mert szerettem volna őt fölkérni arra, hogy legyen kegyes ő, a ki Magyarország közjogának oly kitűnő ismerője, bővebben kifejteni, hogy melyek azok az illetékes nyilatkozatok, a melyek előtte ilyen tekintélylyel birnak. Én kerestem azon illetékes nyilatkozatokat, a melyek itt a házban e tárgyban elhangzottak, és találtam Deák Ferencz nyilatkozatát, azután az ettől nagyon messze eső, de lényegileg e kérdésben megegyező gr. Szapáry-féle nyilatkozatot, azután b. Fejcrváry Géza honvédelmi minister úrnak többször tett nyilatkozatát és most a t. beliígyminister úr kijelentését, a ki hivatkozott Deák Ferencz nyilatkozatára. Más nyilatkozatot e kérdésben nem találtam ; lehet, hogy más ministerek is nyilatkoztak, lehet, hogy gr. Andrássy Gyula is szólt ezen kcruesben: azonban kérdem, a magyar közjog minden ismerőjétől, különösen gr. Apponyi t. képviselő úrtól, hogy vehetjilk-e ezen röpke parlamenti nyilatkozatokat olyan adatoknak, a melyek előtt mi kénytelenek legyünk meghajolni? É'i más kútforrást. mint a törvényt, nem ismerek. Hányja, vesse föl a törvénykönyvünket bárki, de olyan tételt, a mely a sárga-feketé színt é; a kétfejű sast az uralkodó család színeiül és czímerétíl elismeri, aligha fog találni. Egyszer Péchy Tamás volt képviselőházi elnök constatálta már az elnöki székből, épen egy a honvédelmi minister és köztem e tárgyban folyt heves vitát döntvén el, hogy ő kénytelen constatálni, hogy Magyarország törvényei azt a színt és czímert nem ismerik. Ha tehát ez a törvényben nincs, keresem másutt az illetékes nyilatkozatokat. Volna még valami: pl. királyi leirat, mert a király a törvényhozással leirat útján szokott beszélni, azonban nem ismerek oly királyi leiratot, mely családi színül a fekete-sárgát és ezímertíl a kétfejű sast vallaná. Remete Géza: Ez megnyugtatna bennünket! Thaly Kálmán: Engem bizony meg nem nyugtatna, sőt elirtóznám tőle. De hála Istennek, ilyen királyi leirat nincs. Röpke nyilatkozatok pedig előttem nem bírnak oly tekintélyivel, hogy nemzetem színeit és czímerét meg bírnám tagadni oly jelvényért, mely nem is az uralkodó, nem is az uralkodóház színe, de a melyhez negyedfél száz év óta annyi vér, köny, szenvedés. annyi kínos emlék tapad. (Igaz! Úgy van! a szélső bal felöl.) Igaz az, a mit Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam mond, hogy ő Felségének, a ki czímereket és színeket adományoz, joga van magának bármily színeket és czímert választani; de én ismerve és tisztelve 8 Felségének családi hagyományaihoz való kegyeletes ragaszkodását: tudom, hogy ő a régi piros-fehér habsburgi színeket nem fogja felcserélni másokkal. Ne akarjunk tehát ő Felségére rádisputálni olyasmit, a mit ki nem jelentett. Igen lekötelezne — ismétlem — Apponyi Albert gr. t. képviselőtársam, ha kifejtené azon illetékes nyilatkozatokat, mert én törvényben és királyi leiratban ilyesmit nem találtam, mást pedig illetékesnek a, törvényhozással szemben el nem ismerhetek. (Helyeslés bal felöl.) Azt hiszem, minden magyar ember tisztában lesz a dologgal, ha megkérdi lelkiismeretét. A kit nem bántanak e színek, kinek nem fáj azon irtóztató tettek emléke, melyeket e színek alatt a magyar nemzet ellen elkövettek: az nem magyar ember többé! Lehet jó osztrák-magyar, de nem magyar. Kár volna tehát ráfogni egyes, közéletünkben nemzeti tényezőként működő testűietünkre, a minő pl. a honvéd tisztikar, melyet nemzeti érzületéért' mindnyájan nagyrabeestílünk, hogy degradacionak fogná fel, ha az idegen színű helyett nemzeti kardbojtot viselne. Ilikor jutunk ki végre a mi provinciális helyzetünkből ? Hiszen a magyar színeket sehol sem ismeri a világ! A mivel mi itt magunkat ékesítjük, csak mi magunk látjuk! Ausztriában mindenütt kitűzik a Provinzial-Fahne-t a Landespatron napján, pl. Szent-Lipót napján stb„ nálunk Szent-István napján. De hiszen ezt Bukovina, Vorarlberg is megteszi! Hát nekünk, Árpád ezeréves nemzetének, csak annyi jogunk legyen mint Bukovinának és Voralbergnek ? Legközelebb is, csak pár hónappal azelőtt, számtalanszor láttam az osztrák nagykövetség czímerét Rómában palotáján, a Piazza di Venezzia-n. Egy irtóztató kétfejű sas dísztelenkedik ott, (Derültség a szélső baloldalon.) a melynek a szárnyai kiterjeszkednek. A magyar ezímer nem is a közepén, hanem a kétfejű sas jobb szárnyának egyik ágazatán van; azután következik a cseh ezímer, az erdélyi ezímer stb. Nem tudom, hogy még a temesi Vojvodináé is nincsen-e ottan ? Ezeket követik a mindenféle osztrák tartományok czímerei, elvegyítve vegyesen a magyar korona országaiéval. A diplomatiai testületnél tehát így vagyunk. Ezt naponként látja sok ezer és ezer ember, mert épen a legfőbb közlekedési pontján áll Rómának. A kétfejű sas szárnyán egy iczi-piczi kis magyar czímerecske a sok minden tartománybeli ezímer közt. Megvallom, a mikor ezt először megláttam, nagyon szégyenlettem magamat, és ha olasz ember megkérdezett volna, hogy mi nem-