Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-142
H-2. orsíAgog Ölés 1893. jannár 24=én, kedden. 95 (Helyeslés jobb felöl. Nagy zaj a szélső baloldalon és felkiáltások : Hoch! Hoch!) Schóber Ernő jegyző: Bessenyey Ferencz ! Bessenyey Ferencz: T. ház! (Halljuk.' Halljuk! Felkiáltások: Helyre .'Helyre !) A t. belügy minister úr igen megkönnyítette az én helyzetemet és kellemesebbé tette a t. ház helyzetét, mert megmentette legalább attól, hogy az én hosszú érveléseimet a csendőrségi intézmény mellett végighallgassa. (Halljuk! Halljuk!) Eddigelé általában mindenki dicsén a csendőrségi intézményt, és a mint Pázmándy Dénes t. képviselőtársamnak beszédéből kivettem, ő is a legnagyobb elismeréssel adózik a csendőrségi intézmény iránt. Lehetetlen is, hogy legyen ebben az országban valaki, a ki a személy- és vagyonbiztonság értékét beesüli, és nem elfogult, a ki a csendőrségi intézményt nagyra ne becsülje. De, t. ház, úgy vagyunk ezzel is, mint egy kipróbált orvossággal. Ha t. i. egy orvosságról be is van bizonyítva, hogy az kétségtelenül jó hatással bír, ha egy grammban adják le, még sem használ az, ha csak fél grammban vagy csak 3 /io grammban lesz adva. Véghetlenűi kevés a csendőrség az állomásokon, sehol sincs meg a létszám és ez az oka annak, a mire rámutatott úgy a belügyminister úr, mint Pázmándy Dénes t. barátom, a miért a csendőrségből a legénység, valamint az altisztek szabadulni igyekeznek. De másban is rejlik az oka, t. ház, hogy őszinték legyünk abban is, hogy a csendőrség • nek a helyzete Európa művelt államai közül talán sehol annyira nem nehéz, mint épen hazánkban, mert itt a rendnek, csendnek és a személybiztonságnak az őrei, ép úgy, mint a törvényhatósági, szab. kir. városoknak és községeknek a rendőrei nincsenek abban a szerencsés helyzetben, hogy közérdekű eljárásukban a közönségrészéről is támogatásban részesüljenek. (Úgy van!) És addig, a mígki nem fejlődik a törvény iránti tisztelet és rendszeretet, a mely az állami, társadalmi és jogrend nagyfontosságú érdekeit legjobban biztosítja, s a mely közhatósági tisztviselők vagy közegek közérdekű eljárásának méltatására legjobban hat, mindaddig nagy eredményeket ez a csendőrségi intézmény sem képes nálunk felmutatni. De rá kívánok mutatni, t. ház, arra, hogy tulajdonkép mi az oka annak, a miért oly kevesen vállalkoznak a csendőri szolgálatra. Határozottan az, a mit Pázmándy Dénes barátom is megemlített és a belügyminister úr magamaga is elismerte, hogy a fizetés, illetve zsold nem áll arányban azon terhes és fárasztó szolgálatokkal, a melyeket a csendőr tenni kénytelen. (Helyeslés.) Abból a 93 kr. zsoldból, a melyet a csendőr kap, 40 krajezár vonatik le élelmezésre és pedig a midőn a zsold kiadatik, 10 napra előre levonatik. Most kivezénylik a I csendőrt, nincs odahaza, saját magának kell magát élelmeznie, ugyan kérem, mikor oly megfeszített munkával, óriási erőt igénylő feladattal áll szemben, ha csak meleg ételt, reggelit vesz magához, és hozzáképzeljük, hogy ebből az 53 krajczárból nemcsak élelmeznie kell magát, hanem ruháját csizmáját javítatnia, mosatnia kell, kérdem, ily terhes szolgálat után biztathat-e valakit az a remény, hogy a jól teljesített szolgálat végeztével magának valamit megtakaríthat? (Úgy van! Úgy van! Igaz!) De elkeseríti a csend őrségi közegeket az is, hogy valahányszor ki vannak vezényelve, és pedig gyakran vannak kivezényelve, a közönség elismerésével sokkal kevésbé találkoznak, mintsem megérdemelnék. (Ellenmondások a balés a szélső baloldalon.) Boc-ánatot kérek, e tekintetben el kell ismernünk, hogy biz az úgy van, igen kevés kivételes esete lehet annak, a mikor elismerés jut részökre. Unody Géza: Magyar vidéken elismerik! Bessenyey Ferencz: A mit a t. minister ár mondott, köszönettel veszem tudomásul, mert magam is abban a véleményben vagyok, hogyha néha talán elő is fordulnak a csendőrségnél egyes kisebbrendű visszaélések vagy hatáskör túllépései, nem egyszerűen szigorúbb büntetéssel szüntethetők meg, hanem az által, ha minél műveltebb, ön tudatosabb, tisztességesebb elemeket vonunk be a csendőrséghez, és ez csakis oly úton lehető, ha jobb díjazást biztosítunk számukra, mely arányban áll a terhes szolgálattal. (Igaz! Úgy van!) Mert ha kivezényeltetik a csendőrség 24 órai szolgálattételre, egyórányi, de egyetlen órányi pihenés ideje sincs; 48 órára való kivezény élésnél 4 órai alvás ideje van, és ekkor mire az őrs visszamegy, mikor tulajdonképen pihenni kellene, akkor előáll a bureaucratikus rendszer, mely az irodában létezik. Pázmándy Dénes: Hiszen ezt mondtam! Ez a katonai kaszárnya-rendszer! (Igaz! Úgy van a szélső baloldalon.) Bessenyey Ferencz: Mikor az illető csendőr bevoniíl, a közbiztonsági téren elkövetett minden bűntett vagy vétségnél neki ötféle ügydarabot kell készítenie, először az állomási szolgálati könyvben az esemény leírását, azután készít fogalmazna ányt, melylyel a szolgabírósághoz tesz jelentést, azután a kir. ügyészhez és állomási szolgálati könyv kivonatát, mintáz esemény leírását a szárnyparancsnoksághoz beküldi. Kihágásoknál négyet készít. Akkor pedig, ha az illető csendőr fogdíjat is remél, 9 jelentést kell készítenie. Ezen kívül minden öt napban kénytelen az őrs beterjeszteni az állomási szolgálati könyv kivonatát. De ezen kívül még vezettetik ott leltár, iktató, három postakönyv, a gyengélkedőkről,
