Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-122

122. országos illés 1892. deezember 14-én, szerdán. 75 de tény, hogy hátramaradtunk. Mi Európa legveszedelmesebb helyén lakunk és ma is közvetítői vagyunk a keletnek a nyugattal; mi magunkra vagyunk hagyatva, nekünk nincs semmi rokonunk, mi csak a ír agunk erejéből élhetink. Ily körülmények közt legelső kötelességünk, hogy ezen czélt minden módon elérjük, ezt pedig nem lehet máskép elérni, mint hogyha a közoktatásra fektetjük az egyik fősúlyt, (Igaz! Úgy van! bal felől) mert méltóztassanak megnézni a budgetet a nagyobb ministeriuinok közt a közoktatási van legsoványabban dotálva. (Iguz! Úgy van! bal felől.) Ha leviinjuk a kiidásokat, akkor az egész közoktatási budget 6,62-bOOOfirt; a népnevelésre 1,600.000 frt van praeliminalva, holott mint méltóztatnak tudni, maga Budapest székváros majdnem 1,200.000 frtot költ népnevelésre és iskolákra. Már most, ha ehhez még azt veszszük, hogy a felekezetek és a társadalom népnevelés tekintetében mennyivel nagyobb arányokban szerepelnek (Igaz! Úgy van! bal felől.) és hogy az állam quotája ezekhez képest mind csekély, ez méltán megdöbbenthet bennünket. Ennek épen megfordítva kellene lenni, mert én azt mondom, hogy nincs a világon ország, melyben egy teljesen, minden ízében nemzeti államhatalomnak inkább kellene kezébe ragadni a népnevelést, mint Magyarországon. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, kénytelen vagyok csodálkozni azon, hogy midőn e nemzetnek volt érzülete és a ministeriumban szintén volt egy férfi, kinek volt érzülete arra, hogy a közlekedési eszközöket a nemzet úgyszólván markába ragadja, hogy lehet akkor az, hogy a népnevelés ügyét, mely véleményem szerint sokkal fontosabb, mai napig elhanyagolták. Arra méltóztassanak súlyt fektetni, hogy 25 év múlt el és ezt a drága 25 évet mi hagytuk elrepülni, ki tudja, hogy lesz e újabb 25 esztendő rendelkezésünkre. (Igás! Úgy van! bal felől.) Ezzel oly bűnt követett el a ministerium s mondjuk talán némileg az egész törvényhozás is, melyet alig lesz képes helyrehozni. (Igaz! Úgy van ! bal felöl) Továbbá még azt is ki kell emelnem, hogy földmívelő ország vagyunk s az is csodálatos jelenség, hogy annyi idő repült el és a földmívelés emelésére oly kevés súlyt fektettünk. A közoktatási és a földmívelési budgetnek kellene a legnagyobbaknak lenniok. Ha a közoktatási budget 20 — 30 milliót fog kitenni s ha a földmívelési budget szintén nem oly arányokban fog szerepelni, mint most, akkor lesz igazán Magyarország. Ez a föld az, a mely nekünk mindent ad, ebből táplálkozunk, ez volna hivatva táplálni az ipart, a kereskedést. Hiszen az egész háznak úgynevezett agrárpárttá kellene átalakulnia és annak érdekeit mindenesetre előmozdítani és Magyarországnak a legközelebbi jövőben okvetlen feladata az, hogy a földmívelést minden áron emelje. {Helyeslés bal felöl.) Ezeket előre bocsátva, t. ház, most közelebb jövök a tárgyhoz. (Halljuk! Halljuk!) A ministerium igen terjedelmes programmot adott. Azt azon fiatal képviselők, a kik most jöttek be legelőször, mindenesetre nagy élvezettel, nagy reményekkel hallgathatták. Mi

; a kik régibb képviselők vagyunk, tudjuk, hogy mi az. Méltóztassanak felütni a húsz utolsó évnek a naplóit Ott azt fogjuk találni, hogy minden j ministerium körülbelül ilyen szép programmot adott. Magyarországon a ministeri programmok olyanok miirt tavaszkor a vadalma. (Derültség bal felől.) Gyönyörűen virágzik, gyönyörííség ránézni, majdnem leborul az ember előtte és néhány hónap múlva ízetlen gyümölcs, vaczkor terem rajta. (Élénk derül Uég bal felöl.) A niini*ter úr azt mondta, hogy rendíthetlenííl áll az 1867. évi kiegyezésnek az alapján. Elfogadom ezt, t. képviselőház; hiszen én is azt mondom, hogy ha az a keret, melyet Deák Ferencznek bölcsessége alkotott, helyesen be lesz töltve, evvel meg lehetünk elégedve egy időre. Hanem nézzük, t. képviselőház, hogy a praxisban, az az 1867 : XII. tör vény czikk hogyan néz ki és mi módon kezelték azt a ministerek és a többségben levő párt! Az Í867 : XII. törvényczikk 28. §-a így szól — méltóztassék meghallgatni — (Halljuk! Halljuk!) ^Egyrészről a magyar korona országai együtt, másrészről ő Felsége többi országai és tartományai együtt úgy tekintessenek, mint két külön és teljesen egyenjogú fél«. A 29. §. pedig így kezdődik: »Ezen paritás elvénél fogva« stb. Tehát teljes jogegyenlőség, teljes paritás a két állam között. Méltóztassék hát nekem megmagyarázni, miért legyen, ha ilyen szerződés köttetik, az egyik szerződő félnek több joga, mint a másiknak? Már pedig hogy több joga van, vagy legalább több jogot gyakorol, ez természetes. Wekerle Sándor ministerelnök: Dehogy természetes! (Derültség jobb felöl.) Bánó József: Megengedem, hogy nem természete-, de tényleg úgy van. (Helyeslés és derültség bal felöl.) Wekerle Sándor ministerelnök: Az már más! Beöthy Ákos: Tehát elismeri a ministerelnök úr is! Wekerle Sándor ministerelnök: Azt már nem! (Derültség jobb felöl.) Bánó József": Ezen 1867 : XII. törvényczikk 28. §-át minden magyar embernek az ajtajára kellene szegezni, az íróasztalára tenni, hogy mindig láthassa, mert 340 év óta nincs magyar udvartartása a magyar királynak. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) 25 év 10*