Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-121

u iái, orgíisros Blés 185>2,p Miiemben- 18-án, kad*»a. a költségvetésben fokozottabb mérvben azokat a segédeszközüket, még pedig megadtuk az igazgatás minden ágának a segédeszközöket arra, hogy ne csak egy sikeres kormánytevékenység, hanem minden téren a fokozatos fejlődés és előrehaladás lehetővé tétessék. (Igás! ügy van! jobb felől.) Megadtuk a segédeszközöket culturalis intézményeinknek, de megadtuk a segédeszközöket még bővebb mértékben gazdasági intézményeinknek ; megadtuk különösen a segédeszközöket az ipar fejlesztésére nézve, a melyek systematicus alkalmazása által, azt hiszem, azoknak, melyeket Bujanovics Sándor képviselő úr múltkor felemlíteni méltóztatott és melyek a felvidék gazdasági rosszabbodásában szoktak kifejezést nyerni, eleje fog vétetni. (Helyeslés jobb felöl.) Nem elég, t. ház, ezeket a bajokat csak constatálni és felismerni, hanem egy rendszeres politikával és pedig oly gyorsasággal, amint azt az adott viszonyok lehetővé teszik, kell ezen bajok orvoslására is törekedni. (Élénk helyeslés jobb felől.) A másik dolog, a melyet a költségvetésre vonatkozólag felemlíteni bátorkodom, az, hogy ezen költségvetés bevételi részében nem megyén azon a mértéken túl, a melynek elérésére minden körülmények között számíthatunk; sőt erős bennem a meggyőződés s az időközben szerzett tapasztalatok is megerősítik ebbeli nézetemet, hogy igen sok bevételi forrásunk van, a mely, ha a bőségnek jelen mértékét veszszük tekintetbe, nagyobb mértékben volna előirányozható, mint a hogy az ebben a költségvetésben feí van véve. (Egy hang a szélső baloldalon: A mely még jobban volna k'tbány ázható!) Hiszen épen arról szólok, t. képviselő úr, hogy azt állítsuk be, a mit már kibányáztimk; (Helyeslés jobb felöl.) tehát nem a jövő bányászatról, hanem a már kibányászott; számadatokról beszélek. (Mozgás a szélső baloldalon. Helyeslés jobb felöl.) De valamint minden alkalommal tettem, úgy ezen alkalommal sem mulaszthatom el abbeli meggyőződésem leghatározottabb kifejezését, hogy, a mint hiszem és reménylem, a költségvetés bevételi tételeire a jelenleg rendelkezésre álló jövedelmi forrásaink elégségesek állami igazgatásunkban felmerülő összes kiadásaink fedezésére és hogy e jövedelmi források, melyek egynémelyike még fejlődőképes és fejleszthető a nélkül, hogy ezt a közszolgáltatások emelésével kellene egyenértékűnek tartanom, okzerííen felhasználva a szintén okszerű és a maguk egymásutánjában létesítendő reformok költségeit is fedezhetik, vagy azt is hiszem, hogy — és erre minden okunk van, kellő óvatossággal állapítjuk meg államháztartásunk kiadásait, mert azon egyszer szerzett szomorú tapasztalat, hogy államháztartásunk megzavart helyzetéből csak évek hosszú során át tudtunk kibontakozni: ez magában óva int, hogy mindeu könnyelmű, kellőleg meg nem fontolt és kell; mértékre nem reducált kiadás megajánlásától, a nélkül, hogy a következményekre gondolnánk, óvakodjunk. (Elénk helyeslés jobb felől.) Pázmándy Dénes t. képviselőtársam tegnapi felszólalásában felemlítette azt, hogy mennyire növekedtek az állami kiadások, mondván, hogy közel vagyunk már az 500 millió forinthoz és hogy el fog érkezni az idő, a midőn ezen 500 millió frtraismint olyanra fogunk gondolni, a mely csak volt és a mely ily kis összegben többé nem fordul elő. Hát t. képiselőház, az 500 millió forinttól még hála istennek, messze vagyunk, mert kerek összegben beszélve, méltóztassék abból a 485 millió írtból azt a 75 millió frtot levonni, mely a valuta rendezése következtében mint átfutó tétel van fölvéve. De engedelmet kérek, fc. ház, én, a ki bízom a mi gazdasági erőnkben, azt hiszem, hogy ezt az 500 millió forintot igenis el fogjuk érni és hogy azt mégis fogjuk haladni, (Tetszés jobb felől.) de ezt nem tartom kedvezőtlen jelenségnek, sőt ellenkezőleg ez kedvező jelenség azért, mert ezt az 500 millió frtot nem a közterhek erőszakos fokozásával, hanem a természetes fejlődés útján fogjuk elérni, (Élénk helyeslés jobb felöl.) De mikor ez a reményem akkor, a midőn az 500 millió írtról szólok, egyúttal azt is mondom, hogy ezen terheknek rendkívüli nagy volta a mainál najryobb, a mostaninál fokozottabb előhaladásunkaak fogja anyagi segédeszközeit képezni. (Hdyeslés és tetszés jobb elöl.) Pázmándy Dénes: A hadsereg számára! Wekerle Sándor ministerelnök: A t. képviselő úr közbeszólva ismét a hadsereg kiadásairól méltóztatik megemlékezni. Hát én nem tagadom, hogy a hadsereg kiadásai lényegesen növekednek. (Égy hang bal felöl: Ez minden baj kútforrása!) Legyen meggyőződve a t. képviselő úr, hogy ott, a hol kell, a hadsereg kiadásai ellen én szoktam szót emelni. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl.) Gr. Károlyi Gábor: De siker nélkül! Wekerle Sándor ministerelnök: Sikerrel is t. képviselő úr, mert eddig legalább sikerült a hadsereg szükségleteit a mi teherviselési képességünkkel helyes arányba hozni s ezt oly alapfeltételnek tekintem, hogy ámbár a hadsereg növekedő szükségleteivel szemben, mint minden egyéb téren mutatkozó szükséglettel szemben, elzárkózni nem kívánok ; de minden körülmények közt megóvandó feltételnek tekintem azt, hogy a szükségletek aránylagos növekedése államháztartásunk rendes menetére zavarólag ne hasson. (Élénk helyeslés jobb felöl.) De ha helyesen akarjuk megítélni ezen dolgokat, akkor ne^oly óriási számadatokat mél-