Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-121

Ifi, *rs«igos Mér 1S98, deesem%er 18-án, kedden, gg szárnyát akarom kibontani, annak ők valódi szárnyakat akarnak adni, nem viaszból készülteket, melyek elolvadnak, mikor a meleghez közelednek; a valódi szárnyakra és ennek folytán a csontvázra fekteti a súlyt, nem a külső díszre, nem a külsőségre. En nem hiszem, t. ház, hogy a ministerelnök úr helyesen cselekedett, midőn azokról a követelményekről, melyek tekintetében néha azt mondják nekünk, hogy azok felforgató természetűek, (Derültség bal felől.) ez alkalommal, a vitának akkori pillanatnyi igényei szerint úgy nyilatkozott, hogy azok kicsinységek. E követelmények, t. ház, először vonatkoznak arra, hogy a magyar állami snverenitás mindenütt a külső formákban is praegnans kifejezést nyerjen; praegnans kifejezést nyerjen a magyar királyi koronának önállósága; (Tetszés hal felöl.) ne mondhassa senki, se a Lajthán túl, se Európában sehol, hogy a magyar korona az osztrák császári koronához csak úgy aránylik, mint akár mily fejedelemségnek berezegi koronája, (Élénk helyeslés bal felöl.) hogy kifejezésre jöjjön a magyar államnak suverenitása azokban a jelvényekben, melyek a külképviselet orgánumai által használatot nyernek, hogy ne legyen házi használatra, csupán államiságunk, a külföld pedig minket még mindig Ausztria valamely provinciájának tartson (Élénk helyeslés bal felől.) és hogy a közös intézmények minden orgánuma — a mely tekintetben különben elismerem, haladás történt — a magyar állami nyelvnek prnerogativáit a magyar hatóságokkal és magyar honpolgárokkal való érintkezésben respectálja. (Élénk tetszés bal felöl) T. ház! Ezek külsőségek, megengedem, de külsőségek, melyek symbolicus jelentőséggel bírnak és a mely külsőségek, ha megadatnak, talán nem birnak olyan jelentőséggel, mint ha megtagadtatnak. (Úgy van! Úgy van! hal felöl.) Mihelyt megtagadtatnak, mihelyt azok érvényesülése nem magától értetődő dolognak tekintetik, mihelyt azoknak létesítése nehézségekbe ütközik: akkor t. ház, nincs az a magyar államférfiú, a kinek kötelessége nem volna ezen nehézségeket legyőzni, (Élénk helyeslés bal felöl.) mivel épen azért, mert azoknak keresztülvitele reális akadályokba nem ütközik, a nehézségek csak oly elméletek ben és érzelmekben gyökerezhetnek, melyekkel elég hosszú időn át pactáltunk, a melyekkel tovább pactálni és békét kötni nem lehet. (Zajos helyeslés és taps a bal- és szélső haloldalon.) A második »kicsiöég« az t. ház, hogy az 1867-iki és 1868-iki törvény egy nagy nemzeti vívmányának: a honvédségnek, magyar nemzeti jellegén ejtett csorbát köszörüljük ki. T. ház! Ez sem ütközik semmi nehézségbe. De a magyar nemzetnek nem szabad megengedni azt, hogy a legkisebb hátrafelé lépést is tegyen az általa elért és a nemzeti szellem által elfoglalt térről, (Helyeslés hal felől) Horánszky Nándor: Megrontják a szellemet a honvédségnél! Gr. Apponyi Albert: Nem szabad megengedni, hogy a honvédség bármely külsőségekben idegen vegyül éket kapjon, hogy bármely külsőségekben alteráltassék annak nemzeti jellege, mely a katonai téren elért egyetlen vívmányunkat képezi. (Élénk helyeslés hnl felől.) A harmadik »kicsiség« a magyar katonai oktatás behozatala. Ha a szárnyaknak és a csontváznak hasonlatánál maradunk, akkor a magyar katonai oktatás és annak követelése egy hatalmas szárnycsontot képez abban a szárnyban, a melyhez én a nemzeti aspiratiok kielégítését hasonlítottam. Magyarország culturalis egysége, Magyarország iníelligentiájának egyenletes és nemzeti irányban való nevelése, ugy-e bár a magyar nemzeti egységnek egyik cardinalis postaiammá, a nemzeti megerősödésnek egyik alapja? (Helyeslés hal felöl) Ebben a kulturális egységben, a nevelés ezen egyenletes irányában, a nevelés ezen assimiláló hatásában, az intelligentiának ezen összefogásában tátongó űrt képez a katonai nevelésnek jelenlegi állapota. [Élénk helyeslés hal felől.) Midőn azt tapasztaljuk, hogy oly katonai nevelő intézetekben, a melyekben a vallásoktatás is dívik, még ezt sem adják elő magyar, hanem német nyelven a magyar fiáknak, hogy valahogyan a magyar nyelv azon intézetek levegőjét meg ne fertőztesse : (Mozgás hal felöl.) akkor lehetetlen elzárkóznunk az elől, hogy itt oly követelést állítottunk föl, a melyet ki kell vívnunk, ha azt nem akarjuk, hogy azon nagy culturalis munkánkban, melyet a nemzet összes erejének összesítésére és összefoglalására folytatunk, a nemzeti intelligentia egységesítésének nagy munkájában oly hézag legyen, melynek fontosságát nem lehet kevésre becsülni. (Élénk helyeslés hal felöl.) Mert nem csekély tényező egy nemzet intelligentiájában annak az a része, mely katonai szolgálatban áll. Az intelligentiának ez a része nagy befolyást gyakorol a társadalomra; az inttlligentiának ez a része nagy feladatokat van hivatva teljesíteni; az intelligentia ezen részének elszakítását a magyar nemzet intelligentiájának összességétől és solidarításától nem nézhetjük tovább türelemmel, azt vissza kell hódítanunk. (Élénk helyeslés bal felöl.) És, t. ház, ez történhetik nemcsak a hadseregnek minden legkisebb kára nélkül, hanem ellenkezőleg annak határozott hasznára. Mert a katonai oktatás jelenlegi állapota a magyar nemzeti intelligentiát nem csupán az által károsítja, hogy elidegenít tőle nagy részben egy oly elemet, melyet az nem nélkülözhet a maga teljességéhez, hanem megkárosítja