Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-121

121. országos ülés 189*. itétembor U-án, kedden. politikai tartalomtól eltekintve is, önálló politikai ezélt képez. (Zajos helyeslés bal felöl.) És ezzel megterhelve, a nemzetben mindazon lélektani tényezőket kizárva, melyek egy erőteljes reformpolitikának keresztülviteléhez szükségesek : ilyen körülmények között akart alakulni az új aera a régi alapokon. Nem csoda, t. ház, ha nem tudott. (Igaz! Úgy van ! a baloldalon.). Először is, a mint a minap mondtam, a véderő vita alkalmával beállott krízisnek természetét vagy félreismerték, vagy elismerni nem akarták. A nemzetben a véderő vita alkalmával felébresztett közjogi féltékenységet lecsillapítani, az 1867-iki kiegyezéa iránt megrendült bizalmat helyreállítani, ezt az első feladatot, a melyet az 1867-iki alapon álló férfiaknak magukénak kellett ismerni, ezt a feladatot kezükbe venni vagy nem tudták, vagy nem akarták, vagy nem merték. És akkor beállott a közállapotoknak egy tagadhatatlan, fokozatos rosszabbodása. (Igás! ügy van! bal felöl. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Mert hogy közállapotaink ma sokkal roszszabbak, mint a minők az úgynevezett új aera kezdetén voltak, azt, t. ház, senki sem tagadhatja. Jókai Mór: De igen! Gr. Apponyi Albert: Azoknak a kedvéért, a kik tagadásba vonják ezt, azoknak a kedvéért, a kik mindenkor az épen érvényben lévő aerát annak a múltnak rovására szeretik dicsérni, a mely multat ők annak idején hasonló buzgalommal, mint a jónak netovábbját magasztalták ; (Élénk derültség bal felöl.) ezeknek a kedvéért leszek bátor állításomat a helyzet ecseteléséhez hozzájáruló néhány vonással illustrálni (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Itt van mindenekelőtt a parlamenti tevékenységnek az a kétségbeejtő meddősége, mely harmadfél vagy három éve folyik. Horánszky Nándor Négy éve! Gr. Ápponyi Albert: Soha hosszabb ülésszakok nem voltak. Az év 12 hónapjából 10-et itt szoktunk tölteni az utolsó években és a parlament még a folyó munkával is hátralékban van, nemhogy a reformok terén egy nagy, egy döntő lépést, tudott volna tenni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon. Egy hang jobb felöl: Ki az oka? Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Erre is válaszolok. (Halljuk! Halljuk!) Azok, kik csak a jelenségeket nézik és a jelenségek okait nem kutatják, rögtön készek a válaszszal arra, hogy ki az oka ennek; azt mondják, hogy a kisebbség erőszakoskodása. (Derültség bal felöl.) Hát megengedem, t, ház, hogy a kisebbség részéről történt több oly dolog, a mely túlmegy azokon a határokon, melyeket az egészséges parlamentarismus a kisebbség működésének szab. De hát ezzel szemben volt egy eszköz. (Halljuk! KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 9"/. VII. KÖTET. Halljuk! Egy hang jobb felől: A házszabályok megszorítása!) A ki valóban erősnek érzi magát, annál a házszabályok módosítása nehezen lesz az az eszköz. És én bizom a tisztelt kormány tagjainak belátásában, hogy ők ezzel az eszközzel való veszedelmes játékot megkisérleni nem fogják. Nem, t. ház, ennek egészen más ellenszere van és ezt az ellenszert meg is próbálták használni azzal a kisebbséggel szemben, melyet vádolnak, hogy az ő rakonczátlankodása és erőszakoskodása akasztja meg a parlament működését. Ez az ellenszer: appelálni a nemzethez: ám seperje el a nemzet indignatioja és haragja azon kisebbséget, a mely a parlamentarismust lehetetlenné teszi. (Zajos helyeslés a bal- és szélső balon.) Nos, t. ház, ezen eszköz alkalmazását megpróbálták. Appellált a mait kormány a nemzethez, még pedig oly körülmények között, a melyet nem vagyok képes máskép jellemezni, mint a legnagyobb politikai frivolitásgnl és a loyalis politikai küzdelem minden előfeltételének mellőzésével. (Igaz! Úgq van! a bal- és szélsőbalon.) Megrohanta tél idején a nemzetet, készületlenül, az országgyűlés feloszlatásával, a választások elrendelésével. (Igás! Úgy van! a bal- és szélsőbalon. Zaj a jobboldalon.) Kiszemelte magának azt az időt az akkori kormány, a melyet a legalkalmasabbnak tartott a szerinte rakonczátlan, minden bajt okozó kisebbség megsemmisítésére; kiszemelte ezt az időpontot, kiméletienűl alkalmazásba vette a hatalom minden eszközeit, hogy a kisebbséget elsöpörje, tehetetlenné tegye. (Igaz! Úgy van! a bal- és siélsőbalm. Ellenmondás ajobbI oldalon.) Nos, t. ház. az eredmény az volt, hogy a I majoritást ugyan megtartották, de hogy a nemzet I ítélete azon kisebbségre, melyet önök vádoltak, I korántsem volt megsemmisítő. Az a kisebbség | minden árnyalata, daczára készilletlenségüknek, | a választásoknál diadalmasan előhaladott és hogy ha egy előbb az ellenzékhez tartozott fractio J nem csatlakozik a többséghez, akkor e többségnek szám szerinti ereje is megfogyatkozik. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon. Ellenmondás a jobboldalon.) A próba tehát meg volt téve. A mi választóink, a nemzetnek azon része, mely az ellenzéket támogatta, jelentékenyen felszaporodott, sőt hozzája pártolt az országnak számos oly vidéke, melv addiíí a kormánv támasza volt. Hát akkor, | t, ház, a kisebbség részéről történtek csak sympi tornák lehetnek és ezeknek a nemzet által ekként { történt, hogy úgy mondjam, sanctionálása azon I erkölcsi erőnek hiányára mutat a kormánynál és j többségnél, mely hogyha nincs meg, az erő' szakos eszközök összessége sem képes egy több-