Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-121
121. ©rsssngos ülés 1892. deesember 1S>4B, kedden. 43 Ez tehát az állam és társadalom közötti egyensúly mérlege, de tartok tőle, hogy e megmaradt négy krajczárt is elkéri a cultu«minister űr az állami anyakönyvvezetőkre s akkor legalább nem marad serami. Ez tehát, t. ház, azon fennen hirdetett szahadelvűség, ezen rend-zer az, mely alkotmányos intézményeinket ezen már betegesnek mondott, de valóban tarthatatlan állapotba juttatta. Ezért kellett annyit küzdeni e nemzetnek 1848-ban, ezért folyt annyi vér, ezért hozott annvi áldozatot e nemzet, s ezért szenvedett annyit, hogy most ez intézményeiben a szabadelvűség jelszava alatt az igazi szabadságát kiöljék, intézményeit arra használják, hogy az állami omnipotentiát abban inaugurálhass \k ? Azért győzött tehát a valódi társadalmi szabadság eszméje, hogy most, a magyar társadalom szabadságának ez utolsó biztosítékát is az a független felelős kormány saját hatalmi körébe vonja, melyet a nemzet épen ezen szabadságának megvédéséért alkotott? Ezért omlottak le azon válaszfalak, a melyek a magyar társadalomban az embert elválasztották az embertől, a melyekben a jog csak privilégiumon alapult, hogy az állami hatalom építsen helyébe újakat, az államhatalom omnipotentiajában, abba szorítva az állam összes polgárait, annak összes természettől öröklött jogait, lelkiismereti szabadságát, hogy azt mint az állam kegyeit osztogassa abban a formában, a melyben neki majd tetszeni fog? (Úgyvan! bal felől.) Intézze csak legbelső ü<ryeit, a melybe épen a valódi, az igazi társadalmi szabadság elveinél fogva avatkozni nincs joga? Ez nem szabadelvű politika ez az állam zsarnokságának proklamálása. (Úgy van! a baloldalon.) Ezen rendszer ellen zúdul fel a magyar társadalom s követeli e rendszer megbukásával a valódi nemzeti politikát, mely összes 48-iki vívmányaink és intézményeink éltető elemét s szellemét képezi s mely biztosítja a valódi társadalmi szabadságot, vissza adja annyi oldalról kijátszott politikai jogainak garantiát (Igaz! balról.) s megszabja az állam jogkörét a meddig terjedhet. Ezen rendszer ellen támad fel a magyar nemzet, mely e rendszerben inaugurált állami omnipotentia helyébe követeli a valódi nemzeti politikát. (Igás! Ügy van! bal felől.) Ezen rendszer s vele együtt ennek megteremtőinek bukását követeli ma a nemzet s követel oly valódi nemzeti politikát, mely alkotmányos rendszerünk biztosítékait, melyeket e rendszer tönkretett, visszavívja, mely felállítja újból a természetes határvonalat az állam és társadalom között, az államhatalom kezelőit visszaszorítja azon térre, a melyet nekik az 1848-iki alkotmányos szervezet megszabott, mely érvényt szerez azon alkotmányos biztosítékokoknak, melyek ott lerakva vannak, mely visszaállítja a népképviseleti rendszer teljes tisztaságát, szerves összefüggésbe fogja újból hozni kormányát a törvényhozó testülettel, melyből az már rég kivonta magát s mely meg fogja szerezni tudni kormányának ez intézményekben lefektetett biztosítékokat, a valódi függetlenséget s a valódi felelősséget s visszavívja a nemzettől elkobzott politikai jogait és társadalmi szabadságát. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) E rendszer az, mely a nemzettel, annak anyagi fejlődésével nem törődött, a magyar társadalmat kifosztva tönkretette, mely nem a nemzeti jólét fokozását kereste, melynek keze nem a nemzet szivét, nem a nemzet vágyait, hanem folyton csak annak zsebét kereste, hogy a kiszélesített állami omnipotentia fokozódó szükségleteit és még egyebeket abból fedezhessen. E rendszer ellen követeli a nemzet azt a valódi nemzeti politikát, melyben az államhatalom teljesíti kötelességét ott, a hol eddig elhanyagolta s nem ront be a családba, hanem annak szentélyén kivíü nyújt segélyt a magyar gazdának, iparosnak s e társadalom minden osztályának, mely az anyagi téren elbukott polgárság felsegélésére összpontosítja azt a hatalmat, mit a nemzet kezébe adott. (Úgy van! Eelycs! a baloldalon.) E rendszer helyébe kell lépni a valódi nemzeti politikának, mely a míg egyrészről védi a társadalom jogait, biztosítja nemcsak a katholtkusok, de az összes felekezetek vallási s lelkiismereti szabadságát, sem közvetlen, sem közvetve ezek jogkörét sérteni nem engedi, a nemzet meggyőződésével ellenkező idegen intézményektől megóvja s megvédi annak magyarságát, faji jellegét minden cosmopolitára átalakítani akaró törekvések ellen, (Úgy van! a baloldalon.) a valódi társadalmi szabadság eszméit érvényesíti s az állami érdekek helyébe a nemzet érdekeit helyezi, azon érdekeket, melyek lehetővé teszik e liberálisnak nevezett rendszer pusztításainak és óriási terheinek viselhetése mellett a magyar társadalom minden eddig elnyomott s elhanyagolt osztályainak felvirágzását. (Úgy van! a baloldalon.) E rendszert megvalósítani s az igazi nemzeti politika alapjait újból lerakni s a valódi társadalmi szabadság eszméinek biztosítékait visszaállítani csakis rendkivííl kimagasló tehetség volna képes, mint a mostani ministerelnök úr. De nem a mostani környezetében, melynek némely tagjai a régi rendszert vele folytatni 6*
