Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-138

188. orsiágos ülés 1892. Január l»-én

s esfltÖrtíM», 45 7 ez alatt születtünk s fájdalom, ez alatt is kell meghalnunk. Csak az van hátra, hogy mint a török rabszolgákat járomba fogjanak, mely, ha még így megyén, nem sokára bekövetkezik, mert a jelen kormány politikájának rossz volt a kezdete és rossz kezdetnek rossz lesz a vége is.« (Egy hang jobb felöl: Az is befeg volt, a ki irta!) Majd mindjárt megmondom, hogy ki írta! » . . . Nagy fájdalmunkra a megyei hatóságok uralkodnak rajtunk, mint régen a királyok és fejedelmek, törvényeket hoznak, adókat vetnek, útadót, ebadót és gyermekadót.« (Felkiáltások jobb felöl: Gyermekadót? ! Zajos derültség.) Igenis! Kár nevetni! A nevetéssel elárulják járatlanságukat . . . »és többször ily dolgokat, melyeknek az atyáink hirét se hallották, hiába zörget a nép, a kormány nem tart a föld népével, nem könnyít nyomorainkon, hanem fizesse meg, nem mondja miből, pedig azt kellene meggondolni —« (Felkiáltások jobb felöl: Ki írta alá?) Várjanak csak! (Derültség.) Erdészekkel terhel, nem tudja azt, hogy addig is magunk gondoztuk erdeinket és jobban, mint ama fényes erdész, melynek zsebjét töltetik velünk, nem gondolja meg a kormány, hogy nekünk vájjon van-e mit együnk, csak az övét fizesd meg, ha nem, párnádat húzzák ki fejed alól s koldulni mind hiába indulunk meg, mert hát azon az uraknak nem tartanak és sőt ők is akkor elmehetnek. Most megint újabb dolgon törik a fejőket, (Derültség.) az átkozott polgári baromi párosodáson, (Zajos derültség.) hogy megint új törvényszékeket állíthassanak fel, mert bizonyosan megszaporodtak és még az elcsapott dologkerűlő gyülevészek, úrhatnámságra vágyó uracsok, úgyszólván flaszterkoptatók, ezeknek kenyér kell s hogy ezekből a magas kormány egy hatalmas törvényszéket állíthasson, kigondolta ama kárhozatos baromi párosodási és baromi anyakönyvelést, meri hát becsületes ember az ilyen hivatalt el sem vállalná s lelki ismerete szerint el sem is vállalhatja.« (Felkiáltások jobb felöl: Még volt már!) Mindjárt befejezem, t. ház! »Az ily törvények behozatala csak azt gondolhatjuk, hogy a magas kormány politikája az, hogy kormányzása alatt ne legyen egyéb, csak úr és koldus, mert így a földmíves osztály koldussá, a dologkerűlő úrrá vallanak. Ha a magas kormány a fennemlített jelszót meg akarja szilárdítani, ezt csakis úgy éri el, ha az itt felsoroltak szerint a népet meglelkesíti, a megyei kényaraimat megszünteti, az erdészetet eltörli, a polgári házasságot meg sem gondolja, mely utóbbi országunkat még végveszélybe fogja sodorni és így magával talán a kormányt is. Minek utána képviselőnk a néma képviselők KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VII. KÖTET. közé tartozik, Nagyságod személyében bízva, kinek a föídtníves nép érdekéről oly ékes szónoklatait olvassuk, felkérjük, hogy ezen óhajunkat az összeg földmíves nép nevében az új 1893-iki legelső országgyűlés megnyitásán olvassa fel. Mivel van bátorsága nagyságodnak a kormánynak szemébe az igazat megmondani, azon bizalommal folyamodunk nagyságodhoz, hogy kérésünket teljesítse és a föld népe ezen óhaját a kormánynyal tudassa. (Fölkiáltások jobb felől: Ki azt) Csiky Márton, kelt Oláhfalun, Krajcsik Ferencz képviselő úr kerületében.* (Nagy derültség.) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Tisza István t. képviselő úr tegnapi beszédében felszólított itt mindenkit, hogy ne bolygassuk a multakat, melyek irigységet és visszavonást kelthetnek. Ezt a felszólítást én kétféleképen értettem. A hogy én mérlegelem a multak értékét, teljesen értem az ő felszólítását, hogy ne bolygassuk a multakat, de ha hozzágondolom az irigység szót, akkor, úgy látszik, hogy valami dicsőséget is tulajdonít a multaknak. Nohát e dicsőséget szívesen átengedem azoknak, kik ezt maguknak vindicálják. Azonban jelentős momentum talán az is, hogy azt gondolja, hogy a multak alapján lehet felépíteni a jövőben egy nagyszerű építményt s talán a belügyminister úr is ezen értelemben gratulált neki beszédje végén. Különben is nem vagyunk tisztában a belügyminister úr eljárásainak szándékaival, (Derültség a szélső baloldalon.) mert ő még nem tisztázta a helyzetet, hogy szakítani akar-e a múlttal, vagy folytatni akarja-e azt? Cselekedetei határozottan arra vallanak, hogy a multat folytatni akarja, (Halljuk! Halljuk!) a mint azt volt szerencsém kimutatni, már pedig addig, míg a mostani rothadt, miasmas, corruptionalis politikai rendszer tovább folytatódik, én nem kívánhatok egyebet, mint azt, hogy : rendszerváltozás, jöjjön el mentői hamarább a te országod s ez új rendszernek, ha megfelelő lesz, megszavazom a költségvetést. (Helyeslés a sssélsö baloldalon.) Elnök: Kun Miklós képviselő úr következik! (Fölkiáltások: Holnap! Holnap!) Kun Miklós: T. ház! Egész felszólalásom csak egy-két perezre terjed ki. Erre az egy-két perezre kérem a t. ház engedelmét és türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, hogy a t. belügyminister úr a vita folyamán sok fontos és szép nyilatkozatot tett, de egy igen fontos körülményről nem nyilatkozott. E padokon mindig, a túlsó padokon pedig az idén hangzott el az a panasz és kérelem, hogy a t. belügyminister úr a közigazgatást a pártérdekek szolgálatának súlya alól mentse fel. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) 58