Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-121
121. országos fttéü 1892. leesember 13-án, kedden. 39 a kérvényben kifejezett óhnjtäs még deczemberben elintéztessék és nem tartanám indokoltnak, hogy e kérvény a ház deezetuber havi ténykedé:^e teréről leszoríttassák. Ismétlem tehát azt a kérésemet, hogy a kérvényt a ház még deczember hóban tárgyalja s e szerint a bizottság oly időben tegye meg jelentését, hogy az elintézés még deczernber hóban lehetséges legyen. (Helyesléi bal felöl.) Elnök: A mi a költségvetést illeti, már volt szerencsém kijelenteni, hogy az elfogadtatik. A hozzám intézett kérdésre van szerencsém kijelenteni, hogy a ház gyorsírói karának fizetés-javítás iráuti kérvénye, mely a gazdasági bizottsághoz lett utasítva, e bizottságnak f. hó 19 re összehívott ülésében fogja a tanácskozás tárgyát képezni és nem kételkedem, hogy a gazdasági bizottság oly időben teszi meg erről jelentését, hogy az ezen hónapban elintézést nyerhessen. (Helyeslés.) Következik a napirend második tárgya: az 1893. évi állami költvégvetés általános tárgyalásának folytatása. Horváth Ádám jegyző: Hortoványi József! Hortoványi József: T. ház! A ministerelnök úr, mint pénzügyminiszter által beterjesztett költségvetésnek, ha végeredményét: az államháztartás egyensúlyának helyreállítását tekintjük, a mostani ininisterelnök úrtól, mint pénzügymir.istertől lehetetlen az elismerést megtagadni. Azonban itt a törvényhozás termében nem csupán a rideg számbeli eredmény, nem a plus és minns közötti különbség nagysága képezi a bírálat tárgyát, hanem ennél mondhatjuk sokkal fontosabb azon döntő momentum, hogy a költségvetés egyszersmind hű tükre kell, hogy legyen a nemzet anyagi és szellemi fejlődésének s e tükörben kell, hogy tisztán lássuk nemcsak azt, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállításaért mennyit bírt behajtani a t. kormány a nemzeten, hanem azt is, hogy ez óriási áldozatok fejében mit adott viszont a kormány azért cserébe a nemzetnek. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ezen szempontból e költségvetés árnyoldalával nagyon röviden végzek. E tekintetben a helyzet hasonlít azon nagyobb birtok bérlőjéhez, kinek bérlete lejáróban van. Utolsó évében megfeszíti minden erejét, hogy a föld termőképességét kimerítve, azt értékesíthesse. Mit törődik vele, ha a birtok tönkremegy s évekig nem fog teremni semmit, csak az ő számadásában legyen meg a kedvező egyensúly. E költségvetésben előforduló jövedelemfokozatok, a melyeket a fokozottabb kiadások fedezésére beszerezni kellett, constatálják, hogy az állam s a társadalom között az egyensúly régen felbomlott. Távol áll tőlem, hogy én ezért az igen t. ministerelnök urat, úgy is, mint pénzügyminis tért okoljam, ő azon rendszerben, a melyben az előző kormányok is működtek, kötelességét a legnagyobb szigorúsággal teljesítette, hanem mind e visszás állapot okát azon politikai rendszerben magában látom, a melyben a t. kormány e költségvetés megszavazásával egyszersmind a bizalmi szavazatot is kéri. (Helyeslés bal felől) S mivel e bizalom nem csupán a kormányebiök személye, de az általa tovább vezetni szándékolt politikai rendszer iránti bizalom kérdése is, engedje meg a t. ház, hogy e politikával s annak alapját képező rendszer bírálatával röviden foglalkozva, indokolhassam szavazatomat. (Halljuk! Halljuk!) E rendszer és politikájának neve a szabadelvűség, a mely alkotmányos életünkben mintegy tizenhét évvel ezelőtt inauguráltatott. Az igen t. kormány e szabadelvűség hangoztatásában még tovább ment, programmjában a szabadelvű eszméknek minden irányában érvényesülését és diadalát tűzte ki czélúl, a melynek érvényesülni kell minden mutatkozó reactioval szemben. (Helyeslés bal felől.) T. ház! Én minden szabadelvű eszme előtt meghajlom, azt érvényesíteni is óhajtom, de csak akkor, ha ez eszme forrása a valódi szabadság. (Helyeslés bal felől.) Elismerem azt, hogy ha az ember végczélja a tökéletesedés, ágy az emberiség, a társadalom, végczélja fejlődésében e szabadság eszméjének fokozatos érvényesülése, (Helyeslés bal felől.) de a mint ezt elismerem, visszautasítok minden olyan rendszert, mely e szabadság eszméjét csak czégéríü használja azért, hogy ezzel leplezze folytonos visszaéléseit, (Élénk helyeslés bal felöl.) a melyeket naponkint elkövet épen a valódi szabadság eszméi s annak érvényesülése ellen. Ezen rendszer az, mely e czég alatt uralkodik nálunk, a melyben e tizenhét év alatt, ha a szabadelvű eszmék fejlődése szempontjából nézzük a rendszert, az ez idő alatt visszasülyedt messze oda, a hol ez eszme az ókorban csakis az állami omnipotentiában nyilvánulhatott. Cs ik egy rövid visszapiílantát engedjenek vetnem ez eszme történeti fejlődésére s akkor a t. ház nekem igazat fog adni. (Hulljuk! Hulljuk!) Az ókori ál,ami élet fejlődésében a szabadság eszméjének negatióját látjuk. Az egykori római birodalomban az egyén szabad volt addig, míg a birodalom tagja volt, mig a határt át nem leple s az egyén szabadsága, az egyén individualitása felolvadt az állami hatalom mindenhatóságában. Az állam volt minden, az egyén semmi.
