Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-137

444 1$ ^ »P*sáfo« Síéi 1898. j&í.aát ÍS4«, wserfi*. tenni. Mondom, nem kifogásolom, hogy az álla­mosítást nem hangsúlyozzák ágy, mint azelőtt, midőn a t. párt az elvi alapot megtalálta műkö­désére, csak constatálom az elvi differentiát. Ugyanígy vagyunk a polgári házasság kérdésé­vel, a melyről mindenfelől hangoztatják, hogy talán be sem fog hozatni. Eleinte nagyobb tűz­zel történtek a nyilatkozatok, később elhallgat­tak. Én nem bánom, ha az meg nem történik, e kérdés nem volt actualis, de" ha már felvette­tett s ha már egy nagy párt elvi alakulásának alapja volt, ha felháborgatták az egész ország közvéleményét és vallásháborút iniciáltak, akkor úgy a kormány, mint az állam tekintélye meg­kívánja, hogy a helyzet ez irányban tisztáztas­sék, hogy tudjuk, mi fog történni és mily obli­gokat vállalt magára a kormány, Ez tulajdonkép nem tartoznék ide, csak mellékesen érintettem. Felszólalásom tulajdonképeni ezélja az, hogy elismerésemet fejezzem ki az igen t. belügy­minister űr iránt. Midőn azelőtt a közegészségügyi dolgokat szóba hozták, szokásban volt, hogy eltussolták a fennálló bajokat. A belügyminister úr maga eonstatálta, hogy a trachoma megszüntetésére 40.000 frt volt felvéve a budgetbe és ez sehova >*em fordíttatott. Ha az ellenzék részéről e kér­dések akkor is sürgetve és felvilágosítva lettek, a t. kormány mindig elodázta, kitért a határo­zott állásfoglalás elől. Igen nagy elismeréssel kell lennünk a belügyminister úr iránt, ki egész más álláspontot foglal el és ezen állapotokról kíméletlenül lerántotta a leplet. Úgy látszik, hogy gyökeresen orvosolni akarja e kérdést, mely valóban főfontosságú, mert egy állam lét­alapját, előmenetelének legfőbb basisát az képezi, hogy minél több és egészséges polgára legyen. E tekintetben hozzájárulok Sporzon Ernő kép­viselőtársam indítványához, hogy a betegápolási alap államosíttassék. Felírtunk a belügyministe­riumhoz, Hontmegyéből és több vármegyéből sürgettük ennek létesítését, mert a mostani álla­pot tarthatatlan. A másik, a mire a t. belügyminister úr figyelmét felhívni akarom, az, hogy az ember­es állategészségügyet a különböző vidékek helyi viszonyainak figyelembe vétele nélkül vagy csekély figyelembe vételével egy kaptafára vonni és államilag kezelni nem volna czélszeríí, hanem sokkal helyesebben lennének e dolgok az önkor­mányzati hatáskörben, municipiumok által kezel hetők, ha az állam csak azt határozná meg, hogy bizonyos területen bizonyos népszámnak megfelelően köteleztessenek a municipiumok a közegészségről gondoskodni és e tekintetben őket dotatioban részesítené, de már a beosztást bízná egészen a municipiumokra. Mert mit tapasztalunk most? A legtöbb község nagy távolságra fekszik a körorvosok székhelyétől, a kiknek miután sokan vannak, nincs oly fizeté­sük, a melyből egy intelligens orvos megélhet, ennélfogva alig lehet az ily állásokra jóra való vállalkozókat találni és így a teendők ellátására teljesen képtelenek, egészen ülasorius a működé­sük. Lehet mondani, hogy nem lesznek igénybe véve s összes működésük csak a rubrikás kimu­tatások megszerkesztésében és beterjesztésében áll. Hogyha valahol járvány constatáltatik, hiva­talból elmennek segíteni, de nem képesek, mert nincs idejük rá. Hont vármegye mostani főispán­jától indult ki az az igen helyes eszme, a mely szerint ő a megyei egészségügy rendezését úgy eontemplálta, hogy ott, a hol a megye területén és a határszéleken igen sok orvos van, alakít­son meg a municipium saját hatáskörében egész­ségügyi körzeteket és egyezkedjék saját hatás­körében az egyes orvosokkal, hogy az egész­ségügyet hivatalos minőségben ellássák. Csekély dotatio mellett minden orvos fog erre vállal­kozni és már csak ennek folytán is máskép lesz az egészségügy kezelve. (Helyeslés bal felől.) Ez áll az állategészségügyről is Hontvár­megyében. A központban volt egy megyei föállat­orvos és e megye távolabb fekvő részében egy járási állatorvos. Természetes, ha nagyon igénybe voltak véve mindketten és korántsem felelhettek meg a kívánalmaknak, a minthogy két ember elégtelen is erre. Most legújabban rendszeresít­tetett egy állami állatorvosi állomás. A volt megyei orvos lett az állami állatorvos és kap­tunk egy más megyei állatorvost. Ezzel még csak nagyon kis mértékben van segítve a bajon, mert az állami állatorvos ép úgy, mint a megyei, a központban lakik és az az óriási vidék, a mely azelőtt is állatorvos nélkül volt, ma is a nélkül szűkölködik. Ezen segítem lehetne az­által, ha a municipiumnak önrendelkezési hatás­köre megadatnék, úgy, a mint ezt jelezni bátor • kodtam. {Helyeslés a baloldalon.) Még Tisza István képviselő úrbeszédére kíván­nék néhány megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) 0 ugyanis azt mondotta, hogy neki az teljesen mind­egy, hogy a tervbe vett reformok milyen sorrend­ben fognak megvalósíttatni? Ezt az egyéni nézetet respectáljuk, de nem helyeseljük. Nagyon örü­lünk, hogy a t. belügyminister úr — bármilyen melegen gratulált is neki — már is kijelentette az ellenkezőt és bizonyos mértékben helyes sor­rendet állapított meg. A másik az, a mit a t. képviselő úr mondott arra nézve, hogy a szolgabírák képtelenek az administratio teendőinek ellátására, mert annyira túl vannak halmozva rubri­kás munkával. Ez megint tökéletesen igaz, csak azt kérdem a t. képviselő úrtól, hogy miért nem méltáztatott ezt a kérdést régebben is szóba hozni, (Tetszés a baloldalon.) azoknak az ideje-

Next

/
Thumbnails
Contents