Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-137
444 1$ ^ »P*sáfo« Síéi 1898. j&í.aát ÍS4«, wserfi*. tenni. Mondom, nem kifogásolom, hogy az államosítást nem hangsúlyozzák ágy, mint azelőtt, midőn a t. párt az elvi alapot megtalálta működésére, csak constatálom az elvi differentiát. Ugyanígy vagyunk a polgári házasság kérdésével, a melyről mindenfelől hangoztatják, hogy talán be sem fog hozatni. Eleinte nagyobb tűzzel történtek a nyilatkozatok, később elhallgattak. Én nem bánom, ha az meg nem történik, e kérdés nem volt actualis, de" ha már felvettetett s ha már egy nagy párt elvi alakulásának alapja volt, ha felháborgatták az egész ország közvéleményét és vallásháborút iniciáltak, akkor úgy a kormány, mint az állam tekintélye megkívánja, hogy a helyzet ez irányban tisztáztassék, hogy tudjuk, mi fog történni és mily obligokat vállalt magára a kormány, Ez tulajdonkép nem tartoznék ide, csak mellékesen érintettem. Felszólalásom tulajdonképeni ezélja az, hogy elismerésemet fejezzem ki az igen t. belügyminister űr iránt. Midőn azelőtt a közegészségügyi dolgokat szóba hozták, szokásban volt, hogy eltussolták a fennálló bajokat. A belügyminister úr maga eonstatálta, hogy a trachoma megszüntetésére 40.000 frt volt felvéve a budgetbe és ez sehova >*em fordíttatott. Ha az ellenzék részéről e kérdések akkor is sürgetve és felvilágosítva lettek, a t. kormány mindig elodázta, kitért a határozott állásfoglalás elől. Igen nagy elismeréssel kell lennünk a belügyminister úr iránt, ki egész más álláspontot foglal el és ezen állapotokról kíméletlenül lerántotta a leplet. Úgy látszik, hogy gyökeresen orvosolni akarja e kérdést, mely valóban főfontosságú, mert egy állam létalapját, előmenetelének legfőbb basisát az képezi, hogy minél több és egészséges polgára legyen. E tekintetben hozzájárulok Sporzon Ernő képviselőtársam indítványához, hogy a betegápolási alap államosíttassék. Felírtunk a belügyministeriumhoz, Hontmegyéből és több vármegyéből sürgettük ennek létesítését, mert a mostani állapot tarthatatlan. A másik, a mire a t. belügyminister úr figyelmét felhívni akarom, az, hogy az emberes állategészségügyet a különböző vidékek helyi viszonyainak figyelembe vétele nélkül vagy csekély figyelembe vételével egy kaptafára vonni és államilag kezelni nem volna czélszeríí, hanem sokkal helyesebben lennének e dolgok az önkormányzati hatáskörben, municipiumok által kezel hetők, ha az állam csak azt határozná meg, hogy bizonyos területen bizonyos népszámnak megfelelően köteleztessenek a municipiumok a közegészségről gondoskodni és e tekintetben őket dotatioban részesítené, de már a beosztást bízná egészen a municipiumokra. Mert mit tapasztalunk most? A legtöbb község nagy távolságra fekszik a körorvosok székhelyétől, a kiknek miután sokan vannak, nincs oly fizetésük, a melyből egy intelligens orvos megélhet, ennélfogva alig lehet az ily állásokra jóra való vállalkozókat találni és így a teendők ellátására teljesen képtelenek, egészen ülasorius a működésük. Lehet mondani, hogy nem lesznek igénybe véve s összes működésük csak a rubrikás kimutatások megszerkesztésében és beterjesztésében áll. Hogyha valahol járvány constatáltatik, hivatalból elmennek segíteni, de nem képesek, mert nincs idejük rá. Hont vármegye mostani főispánjától indult ki az az igen helyes eszme, a mely szerint ő a megyei egészségügy rendezését úgy eontemplálta, hogy ott, a hol a megye területén és a határszéleken igen sok orvos van, alakítson meg a municipium saját hatáskörében egészségügyi körzeteket és egyezkedjék saját hatáskörében az egyes orvosokkal, hogy az egészségügyet hivatalos minőségben ellássák. Csekély dotatio mellett minden orvos fog erre vállalkozni és már csak ennek folytán is máskép lesz az egészségügy kezelve. (Helyeslés bal felől.) Ez áll az állategészségügyről is Hontvármegyében. A központban volt egy megyei föállatorvos és e megye távolabb fekvő részében egy járási állatorvos. Természetes, ha nagyon igénybe voltak véve mindketten és korántsem felelhettek meg a kívánalmaknak, a minthogy két ember elégtelen is erre. Most legújabban rendszeresíttetett egy állami állatorvosi állomás. A volt megyei orvos lett az állami állatorvos és kaptunk egy más megyei állatorvost. Ezzel még csak nagyon kis mértékben van segítve a bajon, mert az állami állatorvos ép úgy, mint a megyei, a központban lakik és az az óriási vidék, a mely azelőtt is állatorvos nélkül volt, ma is a nélkül szűkölködik. Ezen segítem lehetne azáltal, ha a municipiumnak önrendelkezési hatásköre megadatnék, úgy, a mint ezt jelezni bátor • kodtam. {Helyeslés a baloldalon.) Még Tisza István képviselő úrbeszédére kívánnék néhány megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) 0 ugyanis azt mondotta, hogy neki az teljesen mindegy, hogy a tervbe vett reformok milyen sorrendben fognak megvalósíttatni? Ezt az egyéni nézetet respectáljuk, de nem helyeseljük. Nagyon örülünk, hogy a t. belügyminister úr — bármilyen melegen gratulált is neki — már is kijelentette az ellenkezőt és bizonyos mértékben helyes sorrendet állapított meg. A másik az, a mit a t. képviselő úr mondott arra nézve, hogy a szolgabírák képtelenek az administratio teendőinek ellátására, mert annyira túl vannak halmozva rubrikás munkával. Ez megint tökéletesen igaz, csak azt kérdem a t. képviselő úrtól, hogy miért nem méltáztatott ezt a kérdést régebben is szóba hozni, (Tetszés a baloldalon.) azoknak az ideje-
