Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-137

441 IS<. országos llés löifS, január IH-Án, sxerdin. módot, hogy kötelezettségeinek mint adófizető honpolgár eleget tehetett; mert ha látjuk azt, hogy a körjegyző egy fél nap alatt be tudja hajtani a mostani nagy adót, mibe ő az adónak csecsemőkorában egy hónap alatt nem volt képes, lehetetlen ruár csak abból a szempontból is el nem ismernünk az amerikai kivándorlást nemzeti meggazdagodásunk egy coefficiensének. (Helyeslés. Úgy van! Úgy van!) A delegationalis ülések egyikén (Halljuk! Ralijuk!) szerencsém volt a külügyniinister úr figyelmét a szóban forgó tárgyra felhívni. Lerajzoltam ama veszélyt, melyben a kivándorlók minden egyes tagja forog, hogy az új világ földjére lépve, nem ismerve az ottani viszonyokat, nyelvet, szokásokat, azonkívül legtöbbször minden vagyon nélkül, ki van téve ama nagyon is valószínű eshetőségnek, hogy lelketlen ágensek, kufárok kezei közé kerül. (Igaz! Úgy van!) kik őt mindenétől, még egészségétől is lelkiismeretlenül megfosztják; felemlítem, hogy Oroszország saját prestige-e nagyobbítására nemcsak a jelentékeny városokban bír consulatusokkal vagy ügynökségekkel, de hogy egyszersmind törekszik minden ottani orosz coloniát az által is támogatni, hogy módofc nyújt nekik saját vallású pópával és tanítóval, templom és iskolával bírhatni. Sőt tovább megy ; az orosz ügynökök utasítva vannak minden más országbeli szláv ajkú egyént támogatni, a mi, ha meggondoljuk, hogy kivándorlóinknak 80°/o-a szláv idiómát beszél, a panslavismus terjesztésére hazánkban eiég tág teret nyújt. (Halljuk! Halljuk!) Saját nagyhatalmi állásunk kívánja meg, hogy ezen üzelmeknek eleje vétessék és új consulatusok rendszeresítése által (Élénk helyeslés a szélsőbalon. Felkiáltások: Magyar consulatusok által!) ÉszakAmerika azon városaiban, melyek köré mint góczpontok köré csoportosulnak kivándorlóink, véltem ezen czélt leghamarább elérhetni. Bocsánatot kérek, nem magyar consulatusok által, mert ilyenek nincsenek, hanem magyar embereknek consulokká való kinevezése által. (Helyeslés jobb felül.) Azóta Ugron István egykori consularis társamat nevezték ki Chicagóba egy új consulatus szervezésére. Ez tehát egy oly lépés, melyre a t. minister úr figyelmét ráterelni kívántam. Kálnoky gróf külügyminister ő eseellentiája válaszában, midőn a kérdés fontosságát és időszerűségét elismeré, azon kijelentést tette, hogy új consulatusok crealasa eminenter pénzkérdés, de másrészt a kivándorlók fölötti controll hiányosságára is utalt. Nem tagadom ezen kijelentés helyességét s már tavalyi beszédjében reflectalt Bornemissza Lajos t. barátom és képviselőtársam az előforduló abususokra s én csak támogathatom propositioját, hogy czélszerű lenne az útleveleket az illető utazók arezképével ellátni, így nem utazhatik bárki ez útlevelekkel, melyek különösen a katonakötelesek a határon való átcsempészését segítették elo. Manap, midőn a fényképészet oly gyors és olcsó, ez intézkedés nem igényelne sem tetemes időveszteséget, sem nagy pénzáldozatot, de azon hátránynyal járna, hogy az útleveleket csakis a megye székhelyén lehetne, illetőleg szabad volna kiállítani, a mi ellen a körjegyző urak unisono opponálnának. Nem beszélek itt sem Zemplén, sem llngmegye körjegyzőiről, de beszélek rólok általánosságban. Bocsánatot kérek, de a stempli után, melyet mindenki perhorrescál, a körjegyzőség a legrosszabb intézmény jelenlegi alakjában, mert a gazdagnak nem használ, a szegény embernek pedig határozottan káros, (Élénk helyeslés bal felöl.) mert ez utóbbi fizeti meg főleg ama magas taxákat, melyekből a körjegyzőnek nemcsak életét fentartani, de minden váratlan eshetőséggel szemben neje és esaládja jövőjét is biztosítania, kell. Én tudok, t. ház, esetet, hogy Amerikába szóló útlevélért 20—24 frt fizettetett, míg az usualis rendes beszerzési ár a körjegyző uraknál 8 — 12 frt közt variál. (Mozgás.) »Tessék az ilyen hűtelen hivatalnokot csak feljelenteni és ha az reábizonyúl, rögtön felfiiggesztjiik« monda nekem egy alispán, kinek e rendellenességről beszéltem. Én jó uram! van-e arra mód, hogy a szegény földmíves azon egyén ellen tegyen terhelő vallomást, a Id hívatva vau az adót tőle behajtani és rajta boszúját ezerszeresen kitöltheti? (Élénk helyeslés bal felöl.) Nem, tisztelt ház, míg az államosítás nem lesz behozva, míg a körjegyző csak a saját szakállára hivatalnok, míg ő nem nyugdíj képes, addig ezen visszaéléseket sem bebizonyítani, sem ezen ferde állapotokon segíteni nem lehet. (Élénk helyeslés jobb felöl.) El nem mulaszthatom irt azon körülményt is felhozni, hogy különösen Zemplén és Ungban többször ismétlődött azon eset, hogy teljes rendben kiállított útlevelekkel biró egyéneket Gralicia és Csehországból a esendőrök egész egyszerűen hazatolonczoltattak azon kifogás alapján, hogy a magyarországi útlevelek Amerikába nem érvényesek. Ez oly fomos momentum, hogy ily eljárás ellen a legerélyesebben kell tiltakoznom s egyszersmind azon kérést vagyok bátor formulázni, hogy a lajthántúli közegek felhívassanak a magyar útlevelek tiszteletbentartására és elismerésére. (Élénk helyeslés.) Vonjuk már most le mindezekből a con sequentiát és kitűnik, hogy a nagybirtokost kivéve, előnyére válik Jaz '^amerikai 1 kivándorlás közgazdasági tekintetben az országnak. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Helytelen lenne tehát kényszereszközök által, úgy mint azf többen t. képviselő-