Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-137
436 ***• «MÉfW fiiéi l»4i. jaattár ÍS-án, Kordán. hatását könti az életben a legkisebb detailokig ismerik. Tudjuk mindnyájan, hogy közigazgatásunknak egyik, ha csak másodrendű, de nem jelentéktelen baja az, hogy a közigazgatási tisztviselő elvész a híjstromok, kimutatások, nyilvántartások és jelentések tömkelegében, és ezen tömkelegből csak oly férfiak vezethetnének ki bennünket, a kik maguk ezen vidéki közigazgatás részleteit magából az életből, évtizedes gyakorlatból ismerik. (Helyeslés.) Legyen szabad, t. ház, most áttérnem a reform- javas! a tok sorrendjének kérdésére. Őszintén megvallom, hogy a sorrend kérdésének nem tulajdonítok oly nagy fontosságot, mint különösen az igen t. ellenzék. A mi kiváltképen a községi és megyei reformok végrehajtását illeti, azt hiszem, hogy a kettő közt oly szoros összefüggés van, (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) hogy meglehetős közönyös az, vájjon egy évvel előbb fogé az egyik törvényjavaslat törvényerőre emelkedni. Kellőleg végrehajtva csakis akkor lesz mindkettő, hogyha úgy az egyik, mint a másik életbelépett. (Helyeslés jobb felől.) De, t. ház, legyen szabiid arra a körülményre utalnom, hogy van egy feladat igenis, a mely feladatot nemcsák sürgetendőnek, hanem első sorban kiemelendőnek tartok, azért, mert egyfelől annak végleges megoldására nagyon hosszú idő szükséges, másfelől meglehet tenni már ma a kezdeményező lépéseket megoldására, a mint hogy azok bár csekély mértékben, de tényleg megtétettek. Azt hiszem ugyanis, hogy közigazgatásunk mai bajai, hanem is egészben, de jelentékeny részben a személyzet elégtelenségére és a rossz díjazásra vezethetők vissza, és úgy gondolom, hogy addig is, a míg a reform elvi jelentőségű részletei megvalósíttatnak, pénzügyi eszközökkel sokat lehet elérni abban az irányban, hogy közigazgatásunk átmenetileg is jobb legyen. Legyen szabad e tekintetben a járás fo'szol gabirói hivatalra utalnom, mely határozottan mostoha fryermek, legrosszabbul dotált és legrosszabban berendezett szerve a magyar államnak. A ki a járási főszolgabíró teendőit ismeri, a ki figyelembe veszi, hogy egyebet ne említsek, mikép a járási főszolgabírói hivatalnak 178 különféle nyilvántartást kell vezetnie — nem állok jót érte, hogy nem többet is, de többet nem tudtam összeszedni — és hogy ujabb időben a járási főszolgabírónak községenkint egy olyan kérdőpoutokba szedett jelentést kell szerkesztenie a közeégek ügykezelésére nézve, a mely óriási munkát ad és az acták oly tömegét eredményezi, a mely nagyságánál fogva semmiféle gyakorlati ezélra nem alkalmas, s a ki már most ehhez hozzáveszi, hogy a járási főszolgabírónak kötelessége volna és szerintem talán ez a legfőbb kötelessége, hatékony ellenőrzést gyakorolni az egyes községek felett, az igazat fog ne&em adni abban, hogy az a személyzet, a mely a főszolgabírói hivatal rendelkezésére áll, merőben elégtelen arra, hogy az a szolgabírói hivatal teljesítse központi teendőit és a mellett kellően ellenőrizhesse a községek ügyvitelét is. (Helyeslés jobb felől) És legyen szabad közbevetőleg megjegyeznem, hogy igen t. képviselőtársam, gr. Apponyi Albert, valóban méltatlan támadást intézett a főispáni kar ellen és a főispáni kar ezímén a kormányzat ellen is akkor, a midőn a községi ellenőrzés mulasztásai és hiányai miatt első sorban a főispánokat és a főispánokat kinevező ministert tette felelőssé. T. képviselőtársam azt mondja, hogy az 1886-íki törvény egyik kiváló kötelességévé tette a főispánnak a községi ügyvitel ellenőrzését. Legyen szabad az 1886-iki törvény illető szakaszára utalnom, a mely kötelességévé teszi a főispánnak, hogy megvizsgálja a központi és járási hivatalokat és hozzáteszi: »Ezen felííl egyes községekben megtekinti a hivatalos eljárást*. Ez tehát nem jelent és nem jelenthet egyebet, mint azt, hogy a főispán stich-próbákat tehet az egyes községekben, meggyőződvén, hogy az alárendelt közegek: a főszolgabírák, a kiknek kötelessége a községek ellenőrzése, mikép teljesítik feladatukat. Helyesen utalt az igen t. belügyminister úr arra, hogy teljes lehetetlenség, hogy egy főispán a kinek üOO—500 községe is van, hogy ezek mindegyikében gyakorolja az ellenőrzést. A községek ellenőrzése a főszolgabírói hivataloknak van kötelességévé téve, de hogy ezen főszolgabírói hivatalok ma azon ellenőrzési kötelességet kifogástalanul nem teljesítik, ezért sem a főszolgabírót, sem annak más felettes hatóságát nézetem szerint felelőssé tenni nem lehet. Mert mindaddig, míg a járási hivatalok személyzete szaporíltatni nem fog, phisikai lehetetlenség, hogy a számos községekkel bíró főszolgabírói hivatalok ezen kötelességüknek megfeleljenek. Nézzük most, t. ház, hogyan állunk a fizetés dolgában. Megvallom, csodálom azt, hogy nagyobb recensust nem keltett az országban, nagyobb figyelmet nem ébresztett az az óriási aránytalanság, a mely még a rosszul dotált egyéb tisztviselői állásokhoz képest is a főszolgabírói fizetésre nézve fennáll Hiszen vonjuk le a főszolgabírói fizetésből azt, a mi neki mulhatatlan kiadása, azt, hogy a legtöbb helyen tetemesen reá kell fizetnie az irodai általányra, rá kell fizetnie a hivatali helyiség bérletére és az úti általányra; és azt hiszem, a ki a viszonyokat ismeri, nem fog más eredményre eoneladálni, mint arra, hogy a főszolgabírónak saját fizetése