Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-137

428 137, orwáirei ttlé* 19BÍ. Jsötaár 18-in, «s«riin. geket tüntetnek fel. A t. kormánypárt folyton arra törekszik, hogy a tisztviselőt az államhatalom rabszolgájává tegye, (Úgy van! bal felől.) hogy kiirtsa belőle az önálló szabad gondolkodást, megbénítsa az önálló, szabad ténykedést. (Helyeslés bal felöl.) Mi pedig első sorban is ennek ellenkezőjét akarjuk; raert hiszen maga a pénz, a miből az a tisztviselő megél, az szerintem másodrendű dolog. Az első követelmény az, hogy fentartsuk a tisztviselőben az emberi méltóságot és ne függeszszünk oly Damocleskardot a feje fölé. a mely a kormányhatalom tetszése szerint akkor csap le rá, a mikor a kormánynak az ő politikai ténykedése, vagyis a korteskedésben való viselkedése nem tetszik. (Helyeslés bal felöl.) Méltóztassanak bármikor ily törvényt elénk terjeszteni, a mely tisztviselőink sorsán ily értelemben segít és mi szíves készséggel fogunk közreműködni, hogy e javaslat törvényerőre emelkedjék. (Helyeslés.) Különben az igen t. képviselő úr előadását legjobban illustrálta egy mozzanat; tulajdonképen az egész beszédét elhagyhatta volna, csupán ezt a mozzanatot kellett volna neki még élesebbé tennie. Ez az volt t. képviselőház, midőn a minister felé fordulva meghajlott és azt mondotta, hogy ők — a kormánypárton ülő képviselő urak — hálával tartoznak a t. belügyminister árnak előterjesztéséért. No hát mi, t. ház, épen ezt a szellemet akarjuk kiölni, mi kifogásoljuk a főispánok működését, főleg a kortesszolgálatokat, (Ügy van! a bah és szélső baloldalon.) de csak annyiban törődünk az egyénnel, a mennyiben nem kerülhetjük el a nevek említését, azonban a főispánokat is ki akarjuk vonni a kormányhatalom hatásköre alól. (Úgy van! a bal- és szélső bal oldalon.) Méltóztassanak elhinni, hogy ágy a főispánok, mint a tisztviselői kar a leghatékonyabban, a legmélyebben érzi, hogy le van rántva az emberi méltóság talapzatáról. Mi e tekintetben számtalan, meg számtalan panaszt hallunk és ha a kormányhatalom egyszer jó pillanatában valamely alkalmas törvény előterjesztésével kibocsátaná őket a ^függés alól, vagy azon kedvező esetben, ha valaki más venné át véletlenül a kormányt, ki a tisztviselőt is önérzetes embernek tekintené: akkor az örömujjongás, mely az országon végighangzanék, fogná megvilágítani a tisztviselők érzületét és tüntetné fel, hogy mily elkeseredettség uralkodik a főispántól kezdve le a legutolsó közigazgatási tisztviselőig. (Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) T. ház! A tegnapelőtti napon Bartók Lajos t. képviselőtársam egy dolgot említett fel, mely sokkal nagyobb figyelmet érdemel, mint a mennyit e kérdéssel szemben eddig tanúsítottunk. Ezen ügyre 10 vagy 12 év előtt figyelmeztetve volt már a képviselőház és az ország közvéleménye, de ez a figyelmeztetés oly modorban, oly accentuaíioval történt, mely nem engedte meg, hogy e figyelmeztetésnek sikere legyen; (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Közbekiáltás: Ha mi beszélünk, akkor fecsegnek!) értem a galieziai bevándorlást. Madarász József: Biz ez elég szomorú! Márkus József: Az én nézetem szerint ezen bajnak csupán jól szervezett rendőrségijei lehet elejét venni, úgy azonban, a mint a rendőri joghatóság ma nálunk gyakoroltatik, sohasem fogunk czélt érni. Hiszen a mostani rendszer mellett a községeknek e tekintetben úgyszólván semmiféle hatáskörük nincsen; a rendőri joghatóságot részint hiányos törvények, részint pedig szokás alapján gyakorolják a szolgabírák. Ámde méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a szolgabírák sokszor 40—50, sőt 60 ezer ember ügyét intézik el és hatáskörük rendkivűl nagy területre terjed ki, úgy, hogy feladatuknak e tekintetben is képtelenek eleget tenni. Már most fenn a határokon az jön keresztül, a kinek tetszik, betolúl a szélről fekvő falvakba, vagy bejön az ország Szívébe, itt tartózkodik addig, a meddig neki tetszik, aztán egyszer kénytelenek leszünk, hogy nolens volens magyar polgároknak tekintsük őket, vagyis itt maradnak a nyakunkon. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem tartozom azok közé, kik antisemita érzelmeket táplálnak, sőt kijelentem, hogy nagy rokonszenvvel viseltetem a zsidóság, mint józan és munkás faj iránt és örömmel látom, ha naprólnapra inkább és inkább felszívódnak a nemzet testébe. (Mozgás a szélső baloldalon.) De mint Bartók Lajos t. képviselő úr is kifejezte, ha csavargó, dologtalan, vagyontalan emberek nyomulnak hozzánk, ebben egyáltalán nem telhetik örömünk és ezt mindenesetre meg kell akadályoznánk. A megakadályozás azonban nem történhetik másként, mint egy jól szervezett rendőrség alkalmazásával. Igaz, hogy erre nézve a t. belügyminister úr ép úgy, mint elődei, mindig ígéretet tesz. Ámde midőn ígéreteit hallom, ismét rágondolok az egyszeri bíróra, a ki valószínűleg még az Arany János fül emiléjének korában élt. Ahhoz a bíróhoz bement egyszer egy fél, előadta panaszát és az igazság mérlegébe- valószínűleg vetett is* valamit, úgy, hogy a bíró megbiztatta: Legyen nyugodt barátom, kedvezően fogom elintézni az ügyét. Csakhamar jött az ellenfél is, az alperes, az is előadta ügyét és szintén tett valamit a mérlegre, a bíró azt is megnyugtatta, hogy kedvezően fogja elintézni az ügyét. A bíró neje a másik szobában hallotta a dolgot és azt mondta az urának: Hiszen ha te mindenkit megbiztatsz,