Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-136

ll§ Í86, országos ülés 189§. január ll-én, kedteB. hevesmegyei képviselő ár részéről fölemlített Kállay Zoltán. (Sálijuk! Halljuk!) Ha a főispánok csakugyan oly óriási hatalommal birnak, a hogy azt állítják és e hatalommal csakugyan visszaélnek, a mint az ellenzék szerint tényleg vissza is éltek: akkor — bocsánatot kérek — ennek mégis valami látszatának kellene lenni. (Úgy van! jobb felől.) Én meg is mondom, hogy mi a látszata: az, hogy azon 4 — 5 vármegyéből, a melyeket felsoroltam, egyedül magam vagyok olyan szerencsés, hogy kormánypárti képviselőnek jöttein fel, a többi mind ellenzéki; (Nagy zaj a baloldalon.) pedig ha azok a főispánok olyan nagy hatalommal és azzal a hatalommal visszaélnek, okvetlenül több kormánypárti képviselőt tudtak volna ide küldeni. (Úgy van! jobb felöl.) Ez jele annak, hogy e. hatalommal vissza nem élnek, hanem rábízzák a megye lakóira a polgári jogok szabad gyakorlatát. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hiszen azok a megyék ostromállapotban vannak!) Epén így vagyunk a vármegyei tisztviselőd karral is. (Halljuk! Halljuk!) Túlságos, azt lehet mondani, a legtúlságosabb követelményekkel állunk és élünk velük szemben; megkívánjuk tőlük nemcsak azt, hogy hivatalaikat rendesen vezessék, hogy abban minden tekintetben tökéletesek legyenek, hanem megkívánjuk azt is, hogy a társadalmi téren vezérszerepet játszanak és mégis mindig ott függ a pallos a vármegyei tisztikar feje fölött s mindig arról beszélünk, hogy miképen lehetne szigorítani a törvényeket, hogy azok alapján bűnhődhessenek ; {Nagy zaj a baloldalon.) de arról nagyon ritkán beszélünk, hogy miképen lehetne az ő anyagi helyzetükön segíteni. (Zaj. Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) Vajay István: A főispánok anyagi helyzetén ? (Derültség a szélsőbalon) Terényi Lajos: Azok a vármegyei tisztviselők, a kiknek a- paragraphusok százai és a részökre állást nyújtó közönség érdekei közt állandóan, méltányosan és igazságosan kell eljárniuk, a kik a hazafiságnak mindenütt őrei és támaszai, a kik bennünket: a magyarságot nemzetiségi törekvéseinkben támogatnak s támogatják: nem érdemlik meg az állandó megrovást és kárhoztatást, de megérdemlik hébe-hóba az elismerés szerény koszorúját is. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Zaj és ellenmondás a baloldalon.) Hogy a t. képviselő urak örüljenek is, befejezem szavaimat (Halljuk ! Halljuk!) és levonom Horváth Gyula képviselő úrnak nyilatkozatából a consequentiát, (Halljuk! Halljuk !) a kit nyilatkozatának megtételére annál authenticusabbnak tartok, mert hiszen maga jelentette ki, hogy a belügyminister úrnak régi, jó barátja s maga mondotta el, a mit mi mindnyájan tudunk és tudok én is, hogy t. i. a belügyminister úr nagy genial itassál és munkaerővel bír, nagy szorgalommal, nagy hazansággal dicsekedhetik. (Éaltjuk í Halljuk!) A t. képviselő úr azonban nem oda concludált, a hová a logica szabályai szerint concludalnia kellett volna, mert ő mind e tulajdonok da.'zára nem szavazott bizalmat a t. belügyminister úrnak; (Zaj és mozgás a baloldalon.) én azonban úgy vonom le a eonsequentiat, hogy a t. belügyminister urnak bizalmat szavazok és a tárgyalás alatti tételt is elfogadom. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Horváth Ádám jegyző: Ugron Ákos! Ugron Ákos: T. ház! A belügyministeritim költségvetésének általános tárgyalásánál úgy a túl, mint ezen az oldalon elhangzott beszédekből és a t. belügyminister úr szavaiból is meggyőződtünk arról, hogy közigazgatásunk a lehető legrosszabb állapotban van. 17 évi nagyszerű kormányzásnak, mely alatt a belügyek körében ama genialis törvényjavaslatokat alkották, csak egyetlen egy védője akad: Terényi Lajos képviselő úr, ki mint főispán administrationalis törvényeink gyarlóságának a legecletansabb példát szolgáltatta. (Úgy van! bal felöl.) 0 védi a múlt belügyi alkotásait, kinek megyéjében, midőn főispán volt, a nélkül, hogy erről legkisebb tudomása lett volna, egyszerre óriási agrár mozgalom ütött, mely főispáni állásába került s melynek elfojtására rendkívüli hatalommal kormánybiztost kellett kiküldeni, de nem az ő személyében. Azt kérdezi, hogyan tehetett a cserül őrség kortesszolgálatol, hogyan befolyásolhatta a képviselőválasztásokat? (Halljuk! Halljuk !) A tiszta magyar kerületekben nem is befolyásolhatja, ha csak a legnagyobb erőszakot nem alkalmazza. De tessék elmenni Erdélybe, a hol az oláh választókat erőszakkal rakatták fel a szekerekre és egyenkint vezették az urnához. (Nagy mozgás a jobboldalon. Úgy van! bal felől.) A magyarokra, nem, de a nemzetiségi választókra, kivált Erdélyben, a zsandárok oly pressiot gyakoroltak, hogy mikor azok bejöttek ellenzékire szavazni és a zsandár megragadta s bevezette őket: akkor ott benn kormánypártira szavaztak. (Mozgás jobb felől.) Azt mondja a képviselő úr, hogy kellett alkalmazni a katonaságot, mert nagy volt a választásnál az izgatottság. Hogyne lett volna nagy, mikor a kormány minden ok nélkül télen a legrosszabb időben rendelte el a választást, midőn az országban különböző járványok — pl. Danán túl az influensa — a legnagyobb mértékben uralkodtak? Felizgatta ez az utolsó embert is, u

gy> hogy a legnagyobb kétségbeeséssel, nem törődve egészségükkel, mentek szavazni, nehogy a kormány esetleg még nagyobb többségre tegyen szert s ez által mintegy documentalja, hogy az oiszág az ő politikáját helyesli. (Úgy van! a baloldalon.) Az administratio javítására