Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-136

404 136. országos ülés 18ÖS. január 17-én, keMtm. pénzügyi bizottság tárgyalását még végleg be nem fejezte és szerintem a pénzügyi bizottság első sorban van hivatva megbírálni azt, hogy mennyiben vehető ezen kérvény tárgyalás alá, arra kérem a t. házat, méltóztassék a kérvényi bizottság elnökét, illetőleg a bizottságot utasítani, hogy úgy ezen kérvényt, mint a többi időközben beérkezett hasonkérvényeket mindaddig, míg a pénzügyi bizottság működését tényleg be nem fejezte, a pénzügyi bizottsághoz áttenni szíveskedjenek. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik elfogadni, hogy ezen kérvények a pénzügyi bizottsághoz utasíttassanak és hogy egyúttal utasíttassák a kérvényi bizottság, hogy mindaddig, míg a pénzügyi bizottság működését végleg be nem fejezte, mindazon kérvényeket, a melyek az állami tisztviselők és szolgák illetményének szabályozására vonatkoznak, a pénzügyi bizottsághoz tegye át. (Általános helyeslés.) Ezt tehát határozatként kimondom. Az elnökségnek több j'elenteni valója nincs. Következik a napirend, a belügyministeri táreza költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Horváth Ádám jegyző: Issekutz Győző! Issekutz GyÖZÖ: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Áz államélet belső tevékenységének helyes iránya jó közigazgatáson nyugszik. (Zaj jobb felöl.) Beöthy Ákos: így nem lehet költségvetést tárgyalni. Tessék azt a csoportosulást megszüntetni. (Helyeslés a baloldalon. Halljuk! Halljuk !) Elnök: Csendet kérek! Issekutz GyÖZÖ: A közkormányzatnak ezen ága az, a mely sokoldalúságánál fogva, készséggel elismerem, egy eszményi állam minden kellékét nyújtani bárha képes nem lehet, egy igazságos bírálat annak absolut rosszaságát még sem mondhatja ki, ámde ezen közkormányzati ág sokoldalú, feladata, me y nemcsak az állampolgárokat terhelő kötelességek ellenőrzésében, de az állampolgárokat megillető jogoknak biztosításából is áll, az igazságos bírálatot nemcsak eltűri, de ezen köztevékenységből felmerülő je fenségeknek lelkiismeretes megfigyelését meg is követeli. (Zaj jobb felöl.) Elnök: Csendet kérek! Issekutz GyÖZÖ: És ha megáll, a mint tényleg megáll, ezen tételnek helyes volta általánosságban, úgy megállaz főleg hazánk belviszonyaira tekintettel. És ha valaha szükséges és indokolt volt ezen tételnek a köztevékenységnek ellen őrzésére hivatott butgettárgyalás alkalmával való érvényesítése, úgy szükséges és indokolt az főleg hazánk jelenlegi beléletóben, midőn a belső consolidaito leple alatt az állami desoláítságba annyira belejutottunk, hogy teljes államférfiú bölcseség szükséges a kibontakozásra. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) De főleg szükséges, i ház, a mi speciális viszonyaink mellett, midőn magának a parlamentnek, a törvényhozó testületnek összealkotása is épen a belügyi kormányzatnak tisztességes, vagy visszaélő hatalmi kezelésével áll szoros kapcsolatban. T. ház! Az ezen táreza keretében felmerülő jelenségek, félelmek, bajok és hiányok az ellenzék padjáról, de a kormánypárt soraiból is anynyira praeeise adattak elő, hogy ismétlésekbe bocsátkozni szükség-felettinek tartom S csak egy kérdésre kívánok kiterjeszkedni. Ennél a Babó Emil t. képviselő úr által érintett lelenezügynél is a t. belügyminister úr figyelmét csak azon anomáliára kívánom felhívni, mely abban mutatkozik, hogy a midőn magyar honosok Lajthán túli intézetekben neveltetnek, magyar pénzen idegen föld gyermekeivé válnak. (IgaslTJgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Ezen kérdéssel sem akarok azonban bővebben foglalkozni, mert meggyőződésem az, hogy — következtetve a t. belügyminister úr szombati beszédében látható jóakarat és öntudatosságból — reméllem, be fogja látni ezen kérdés nagy horderejét, államunknak e részben való hátramaradottságát, keresni fogja és meg fogja találni a helyes utat és módot ezen baj orvoslására. De szükségesnek tartom, t. ház, foglalkozni az e vita folyamán a t. többség részéről az ellenzék magatartása és bírálatával szemben felhangzó azon váddal, hogy az ellenzék a költségvetés tárgyalásánál bírálataiban személyeket érint s a hazifiság kérdésében licitatiot folytat. És szükségesnek tartom ezzel foglalkozni, t. ház, a t. belügyminister ár hétfői beszédében Horváth Gyula és Apponyi Albert gr. t. képviselő urak álláspontjával szemben felhozott azon kívánság folytán is, miszerint a parlamentarismus elvénél fogva tisztviselőiért ő felelős s azok ténykedéseiért helyt állani képes lévén, vonják őt kérdőre és ne tegyék e házban egyes tisztviselők köztevékenységét bírálat tárgyává. (Halljuk! Halljuk !) A közkormányzati tevékenység nem egyéb, mint az abban részes egyéniségek politikai tevékenységének eredménye; a köztevékenység bírálata feltételezi a politikai egyéniség bírálatát. És az ily bírálatnál a politikai személyiség méltatása az egyéni érzékenységet nem érintheti. És azoknak, kik az ellenzék ezen bírálatában személyeskedést látnak, igénytelen nézetem szerint czéljuk ÍIZ, hogy elvonják az ellenzéktől azon eszközt, a melynek szabatos felhasználása egyedül teszi lehetővé a bírálat helyességét. (Helyeslés a baloldalon.) Mert, t. ház, az ellenzéknek elvei, törekvései adják meg a létjogot. Ezen elveknek, ezen