Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-135
135, országa* Ülés 189& jsuuár 16-An. hótí&r.. 39 i ország felvidékén, hogy szOntelenül, egy é*zakról jövő nyomás következtében a legnagyobb számmal özönlik be egy olyan szerencsétlen osztálya az emberiségnek, az emberi müvelődés7iek oly alacsony fokán álló valami tömeg, melyet nem lehet éltető, termékenyítő elemnek tekinteni semmi körülmények közt, mely csak átka és terhe önmagának, átka és terhe fizon nemzetnek, melynek nyakára jön. (Úgy van! Ugy van! a bal- és szélsőbalon.) Egyedül egy körülmény van, melyet velünk szemben a humanismus és keresztényiség parancsol, hogy ezek mégis csak embertársaink, a kik könyörületre érdemesek. De az állam önfentartási kötelezettsége e mértéktelen, ezen legnagyobb rendetlenséggel egybekötött beözöulést nem hiszem, hogy megengedhesse, szabályozni s ellenőrizni okve tétlen kötelesség. (Helyeslés a bal- é- szélsőbalon.) En, t. ház, nem teszem fel a magyar parlament egyetlen tagjáról sem, hogy bármely kis mértékben titkos ellenszenvet érezzen állampolgártársaink iránt vallás és születési különbségek miatt. Ezt el kell utasítanom és az egész külföld előtt hivatkozhatunk a magyar parlamentnek e tekintetben példaszerű és valóban liberális magatartására. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. uraim, vegyük tüzetesen e kérdést, mely azt hiszem, e házban még érintve nem volt, engedelmet kérek, hogy nézetemet kifejezhessem. (Halljuk! Halljuk!) Mármarosban egész falvak vannak, a melyek már végkép el vannak özönölve oly emberek által, a kiknek egyetlen szavuk nem magyar, egyetlen vonásuk nem mutat emberi civiHsatiora, a kiknek öltönye legidegenszerííbb, a kik teljesen munkaképtelenek, tétlenek, dologtalanok, műveletlenek, barbárok, phisikailag is munkára képtelenek, henyék. Ónody Géza: Uzsorások! Bartók Lajos: Van Mánnaros-Sziget városának egy—effifstiljiq- mely a roppant forgalom miatt az országút mentén van felépítve. Midőn ott mint tanuló átutaztam, az orosz lakosság birta a házakat. A házaknak kis ablakai voltak az utczára s az egész igen kedélyes, egyszerű benyomást tett. Midőn négy év múlva ismét arra vitt utam, minden kis házon ajtószertí ablak volt törve egy kis táblával, a melyen pálinka volt kiállítva; minden háznak már efféle bevándorlóit volt a tulajdonosa. Ez minden mármarosi községnél így van. Ha ezen emberek munkával és képességgel szereznek vagyont, evvel nemzeti tőkénk gyarapodik, de ezek kiirtják a jelenlevő fajt, kiirtják például azon nemzetiségeket is, a melyek a történelemben a nemzeti mozgalmak legjobb katonáinak bizonyultak. Ez az orosz soha sem csinált nemzetiségi izgalmat, most is Rákóezyról énekel, annak volt jobbágya, katonája és tüntetőleg a legjobb magyar érzelmű. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen invasio a vereezkei szorosnál is folyton történik. Munkács város szintén tökéletesen el van árasztva. Oly fanaticus nép ez, a mely a Magyarországon létező zsidó vallású árnyalatok egyikébe sem illik bele. A legsötétebb babonában hisz és valóban szégyene a magyar zsidóság művelt és a kultúrával nemcsak megbarátkozott, de abban hatalmasan előmenő osztályán. Ezek az emberek nem kereskedést, nem ipart tíznek nem is foglalkoznak földmíveléssel, hanem egyedül a nép tanulatlanságára, műveletlenségére és jóhiszemű ártatlanságára alapítják egész létüket, úgy, hogy most, az ezer éves honfoglalási jubileumra ott egy sötét és fatális sereg beözönlését kell megtűrni; a községekbe minden bejelentés nélkül települnek, helyet kellvén adni azoknak a jövevényeknek, a kiknek elve az: »ubi bene, ibi patria* és a kik a legnagyobb visszaéléseket követik el rajtérhetetlentíl. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem hiszem, t. ház, hogy félreértessenek szavaim, kétségtelen, hogy ezen véleményemhez teljesen hozzájárul az a zsidóság, a kikkel szerencsém van az irodalomban, a közéletben együtt működni^ s a kiknek leghelyesebb és legszívélyesebb támogatását saját működésem közepette magam is tapasztaltam s a kiknek barátságával éltem: meg nem engedhetem magamnak, hogy ellenük engem elfogultság vezessen. (Helyeslés bal felől.) Kötelességem ez, mint képviselőnek, kétszeresen kötelességem, midőn a felvidék rémítő nyomorát látom. »Hazám külön-külön vidékein csak jajt és Ínséget találtam*, mondja Bánk bán és ha a mostani kormány fejei, a mai kor Bánk bánjai megjárnák e vidékeket, látnák, hogy mily irtózatos ellentét van a virágzó és fényűző főváros és a távollevő vidékek, felső és kelet Magyarország, valamint Erdély közt (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Látnák azt a dissonantiát, a melyet a koronával fölékesített nemzet feje s a nemzet meztelen, sárban gázoló lábai alkotnak. Oly lesújtó ellentét ez, a melyen csak a legerélyesebb törvényhozási intézkedésekkel lehet segíteni. S ez idegen elemek invasioja akkor történik, a midőn ezer számra vándorolnak ki hazánkfiai, mert lehetetlen itt kenyeret találniok, mert lehetetlen a mai viszonyok közt otthont, családjukat s existentiájukat biztosítaniuk. Felvidéki tótjaink elmennek Amerikába s mondhatom, hogy e kivándorlásra kesztő invasio erjesztő kovásza az úgynevezett antiseoaitismusnak, a mely lapp mg e vidékeken, de nem szabad megengedni, hogy kitörésre kerüljön. (Úgy van! bal felől.) A szabadságszeretetben el őliaeaő Amerika, hol még ezer meg ezer hectárnyi területek
