Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-135

IJtS. országos ülés 1S98. jwiiiir 16-Ín, hétffU. 387 azt a tapasztalatot tettem nyolcz esztendő alatt, hogy volt oly községem, melybe az orvos csak himlőoltás végett volt meghíva, hogy ezen kötelességét teljesítse. Máskülönben soha igénybe nem vétetett, mert. az agyonvert, agyonszúrt, agyonlőtt emberek bonczolását nem ő, hanem a kir. törvényszéki orvosok teljesítik. Addig bármit csináljanak is, míg a népben magában ki nem fejlődik az az érzés és felfogás, hogy neki az a gyermek az ő vagyona, aző szeretett kincse, addig míg ezen gyermek léte iránt kevesebb érdeklődést és kevesebb érzületet mutat, mint anyagi java iránt, addig méltóztassék meggyőződve lenni, ezeket az állapotokat teljesen sanálni nem fogjuk. Fölemlítem, hogy mint főszolgabíró künn jártam a külföldön, hogy ne menjek tovább, Ausztriában, és ott felkerestem eollegámat, megnéztem egyiknek a kihágási iktatóját és volt augusztus havában összesen 13 kihágási esete 110.000 lakos mellett. Nálam volt 48.000 lakos s mikor júliusban ott hagytam hivatalomat, az iktatóban már 500 kihágási eset volt iktatva. Könnyű' ott, a hol a nép maga őre a rendnek, a hol magában van j felvilágosodottság, hogy saját érdekét meg vedel mezzé, a kinek nem kell csendőr, mert tiszteli a magáét és megbecsüli a másét. A külföldön szegélyezve vannak az országutak gyümölcsfákkal és a gyümölcs a szegényalap javára lesz értékesítve. Mi nagy kiadással ültetünk nem gyümölcs, hanem eper- és akáczfákat és azt tapasztaljuk,hogy mire megfogamzottak, kivágják, de nem azért, hogy elvigyék, hanem negéskedés- 1 bőlésduhajkodásből. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) -r~""~~De azért én is elismerem, a miket Prileszky | Tádé t. képviselőtársam mondott és szintén oly » eomplicáltnak és bureauratikusnak tartom a mai közigazgatást, hogy azt mai alakjában tovább megtűrni nem lehet. Hogy többet ne mondjak, milyen volt a gyakorlat ezelőtt. Bement pl. egy szegény leány, mert éhes volt, Bécsben egy kórházba, ott megebédelt és ebéd után megszökött 20 kr. kiegyenlítetlen számlát hagyva maga után. Erre a bécsi kormány megkereste a belügyministeriumot, hogy egy ide való illetőségű nő oda bemenvén és 20 kr. kiegyenlítetlen számlát hagyván maga után, megszökött, kéri azt eurrentáltafcni. A. belügymiuister erre leírt 6G alispánnak és 25 szab. kir. város polgármesterének. A 66 alispán kiírt 411 vagy 412 főszolgabíróhoz és 148 rendezett tanácsa város polgármesteréhez. A 412 szolgabíró kiirt 6700 községi és körjegyzőhez és erre a 6700 jegyző és körjegyző jelentést tett a 412 főszolgabírónak, a 412 főszolgabíró ós 148 rendezett tanácsú város polgármestere jelentést tett 66 alispánnak és a 66 alispán és -25 szab. kir. város jelentést tett í a belügymmisternek, hogy X. Y. a legszorgosabb kutatás daczára is területükön feltalálható • nem volt.| E dolog így áll és ezért nem egyszer szólaltarif fel a nyilvánosság előtt mint felszólaltam hivatalosan is. Előadhatja magát az az eset is, hogy kórházi ápolásért költségeket követelnek, de abban a községben, melyben az ápolt illetékes, nincs egyházi lelkész, hanem anyahitközségben lakik. Átküldik tehát forsponton a kisbírót, hogy a szegénységi bizonyítványt láttamoztassa a lelkészszel. Ez azonban nincs otthon, temetésen van és a kisbíró őt nem tudván be várni, visszamegy falujába. Milyen kára van mármost ebből annak a szegény fuvarosnak, a ki munkaidejében sokkal jobban használhatta volna fel fogatát. Utána küldik tehát másodszor a kisbírót. De kérdem, hogy ma, mikor fegyelmi büntetéssel sújtható az illető községi előljáró helytelen eljárásáért, a mikor ha valótlant állít még a büntető törvények által is sújtható : vájjon mennyivel lesz hitelesebb ez a szegénységi bizonyítvány az által, ha azt az a lelkész írja alá, a kinek az illetőről tudomása sincs és az illetőt nem is inmeri. Szász meg száz ilyen példát tudnék felhozni t. képviselőház, de nem akarom untatni a házat. (Halljuk! Halljuk! Érdekes!) De méltóztassanak megengedni, hogy áttérhessek arra, a mit jelezni bátor voltam, beszédem harmadik részére. (Halljuk! Halljuk!) Nem örömest szólok a kérdéshez, mert midőn a múlt év április havában gr. Bethlen Gábor felszólalásához néhány szóval hozzászólottam s azt állítottam, hogy nemzetiség szerint nem lehet a választókat sortirozni, mert ebben az államban mindenki egyenjogú állampolgár s egy szót sem említettem sem románról, sem szerbről, sem németről, már április hó 17-én az »Egyetértés«-ben úgy szerepeltem Jókaival, mint a ki dicshymnusokat zeng a nemzetiségeknek. Én azt hiszem, hogy legkevésbbé azon párt közlönye veheti nekem rossz néven, a mit mondottam, a mely ma is az 1848-iki alkotmányos elveket, a függetlenséget írja zászlajára, a mely nagyon jól tudja, hogy azon férfiak, a kik küzdöttek és elvérzettek a szabadságért, nem egy népfajnak, hanem az ország lakosainak számára szerezték meg a szabadságot,. (Helyeslés a jobboldalon.) Kijelentem, t. ház és ezt hangsúlyoznom kell, hogy én nem akarok azok védelmére kelni, a kik leplezetten vagy nyíltan törnek Magyarország állami integritásának decompositiojára, mert ezeket védeni egyértelmű lenne a bűnök legaljasabbikával: a hazaárulással; de nem kívánom összetéveszteni azon becsületes földrészt, a mely ezen izgatókat nem követi és nem akarom ezek karakterét megítdni egyes lobbanékony fejű izgatók működése után. (Általános helyeslés.) Képzelődő, rajongó ember minden nép közt van s miután a nemzetiségnek megvan a fanatismusa épen úgy, mint a vallásnak és a baboná49*