Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-134

376 !**• •w«Agos »lé» 180&. január 14 én nonbaton. tevés lenne, nem adtam volna neki kifejezést és hangot; nem az egyéni [felfogásomból kiinduló merész feltevés volt az, a mint a minister úr velem szemben kifejezte, hanem el merem mondani, a magyar katholikusok millióinak közfelfogása. (Ellenmondások jobb felöl.) Ezek közül én egy pár százat szívesen elengedek és a franczia közmondás szerint kiveszem a jelenlevőket és a zajongókat és kivonom, kiveszem azokat, a kik a Magyar Újságban védelmére kelnek az illetőnek és megtámadnak engem, hogy oltártestvérem ellen ilyen illetéktelen támadást intézek. A barátság és szeretetve nézve megjegyzem, hogy amicus Plató, amicus Aristoteles sed maxima amira e&t veritas. A barátságot feláldozom minden esetre az igazságszeretetért és akkor, mikor az igazságot látjuk megtámadva, megsértve, félrevonul minden barátság és csak az igazság szeretete lebeg szemeink előtt. A minister úrnak interpellatióm harmadik részére adott válaszára nézve van szerencséin megjegyezni a következőket: Azon egyházpoli tikai rendszer, a melyet ő inaugurált, illetőleg a melynek ő szerencsétlen, egész lázzal való művelője, szükségképen folyományául fogja magával hozni, hogy olyan férfiak neveztessenek ki a katholikus alapok és alapítványok ellenőrzésére, mint Szivák Imre, az ismert híres februáriusi rendeletre vonatkozó határozati javaslat benyújtója. Egyebet nem mondok, hmem annyi bizonyos, hogy addig, a mig az ilyen férfiak az ellenőrző bizottságba kinevezve lesznek, addig mindig magán viseli az ellenőrző bizottság a pártpolitika bélyegét, addig mindig lehető lesz, hogy egyik-másik jó kortesnek egykét forintért kiadassanak a katholikus alapok földjei árendába s addig mindig el lehetünk készülve arra, hogy az újságok ismét kiírják, hogy annyi és aunyi millióval megrövidítették a katholikus alapokat; akkor ismét lehet majd constatálni, hogy alapjában véve ezen hír nem egészen felel meg a valóságnak, hanem lényegében mégis úgy van a dolog, nevezetesen deterioratiók czímén rendkívüli sokat kellett leírni. Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: Tiszta valótlanság! Vajay István: A dolognak vége mindig az lesz, hogy a mig a pártpolitika lesz az irányadó az ily kinevezéseknél, mig a katholikusokat csak oly páriáknak tekintik, kiknek sem jogaik —- (Élénk derültség jobb felöl.) Ugron Gábor: Katholikusok is kellene, hogy nevessenek hozzá! (Élénk helyeslés a baloldalon.) Vajay István :... sem jogos aspiratioik nem respectáltatnak, addig, mig ily eredményt látunk: a minister úr válaszát nem vehetem tudomásul. (Helyeslések a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: T. házi Absolüte nem kívánok foglalkozni azokkal, a miket a t. képviselő úr az én személyemre vonatkozólag elmondott. (Élénk helyeslés jobb feUl.) Régen meggyőződtem, hogy a t. képviselő úr nem tud engemet megérteni és hogy elítéli mindazt, a mit tettem, sőt azt is, a mit teendő leszek, a mit utolsó interpellatiojából is ki kellett vennem, mert hisz akkor már szándékomat is elítélte. Nem fogom védelmezni az illető püspököt sem, a kinek őszintelenségét itt feltárta, azt mondván: hogy Ivánkovicsról mást írt és mást akart mondani. Ez az ő dolga, tessék rendbehozni az illető püspökkel. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Azt sem akarom constatálni, milyen helytelen az az analógia, a melyet felhozott Trefort rendelete és az én rendeletem között. Mert Trefort rendelete oly dologban intézkedett, a melyben törvény riem volt, én pedig egyszerűen csak a törvény végrehajtását akartam. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Már volt ismételten alkalmam eljárásomat e házban megmagyarázni és beigazolni. Meg vagyok győződve, hogy lesz még alkalmam erre visszatérni, a mikor valószínűleg még bővebben fogom a körülményeket elmondhatni, mint a múltkor. A képviselő úr ama vádjával szemben sem akarok most mentegetőzni, hogy hibáztam. De egyet kötelességem kijelenteni: hogy az, a mit a képviselő úr mondott, hogy hiszen én beismervén a lelkiismereti eonflictust, most kötelességem volna e rendeletet visszavonni: ez megint csak egy része annak, a mit mondtam. Én azt mondtam: sajnálattal látjuk, hogy az ország egynéhány lelkészének a szívében, keblében lelkiismereti confiietus támadt. Ezt mondottam akkoriban, de hozzátettem mindjárt, hogy az állam saját czéljainak keresztülvitelében nem köteles respectálni az egyesek lelkiismeretét; de helytelenül cselekszik akkor, ha más módja van a czélját elérni és mégis elköveti e sértést. És mivel az államnak más mód áll rendelkezésére a polgári anyakönyvek behozatala, által, épen azért kell a polgári anyakönyveket behozni, hogy ezen úgynevezett lelkiismereti conflictusnak vége vettessék (Helyeslés jobbról.) De akárhogy áll a kérdés, t. ház, egy dolog előttem és mindnyájunk előtt világos, hogy az állam törvénye előtt mindenkinek meg kell hajolni ezen országban (Zajos felkiáltások a szélső balo

1 dalon: De nem egy törvénytelen rendelet előtt!) és akár katholikus, akár protestáns, akár van lelkiismereti aggálya, akár nincs, az állam törvényének minden polgárnak engedelmeskednie kell. (Élénk helyeslés jobb felöl. Zaj a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: T. ház! A kérdés föltevéséhez kívánok szólani. (Nagy zaj és mozgás jobb