Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-134

MS tiá, »rsüár«* aié» 189§. j*n.«*r Í4>é», »»»k»t»». Következnék, t. képviselőház, a kérdéseknek harmadik csoportja, a mely az egész museumra vonatkozik. Es itt kötelességem kijelenteni, hogy a könyvtári osztályt kivéve, a többi osztályokban teljes rend uralkodik, onnan semmi panasz vagy rendetlenség nem jelentetett be és így nem is volt ok az illetők ellen eljárni. Mindazonáltal az előbbiekben előadott körülmények folytán kötelességemnek tartottam a museumi bizottságot felhívni, hogy szigorúbb ellenőrzési intézkedések ezéljából megfelelő javaslatait elém terjeszsze, a mi meg is történt, a mely szigorúbb intéz­kedések legközelebb életbe is fognak lépni és a melyek szerintem is remélhetőleg jövőre ki fogják zárni annak lehetőségét, hogy a mostanihoz hasonló állapotok lábra kapjanak- (Helyeslés jobb felöl) Az a körülmény, hogy a nemzeti museumban alkalmazott tisztviselők között gondolom három rokonsági viszonyban áll az igazgatóval, eddig semmiféle inconvenientiára okot nem szolgáltatott. Várady Károly: Hiszen ott történtek a bajok a könyvtárban ! Gr. Csáky Albin vallás- és közokta­tásügyi minister: A könyvtárőr semmiféle ro­konságban sincsen az igazgatóval, azok pedig, a kik az igazgatóval rokonsági viszonyban álla­nak, semmiféle elszámolási viszonyban sincsenek vele. A jogviszony a tisztviselők és az igazgató között részletesen meg van szabva, ezen változ­tatni nem szükséges, legalább a változtatásnak szüksége nem mutatkozott eddig. Végűi a t. képviselő úr kérdést intézett hozzám az iránt, vájjon nem tartom-e szüksé­gesnek egy külön független férfiakból álló bi­zottságot alakítani a mely a museumi ügyekkel foglalkozva, quasi ellenőrizné a kezelést, vala­mint azt a kérdést intézte, hozzám, vájjon nem találnám-e kívánatosnak, hogy a közoktatásügyi minister év év mellett jelentést tegyen a házhoz a museumi tárgyak szaporodásáról ? A mi az elsőt illeti, t. képviselőház, feles­leges volna újból intézkedni azért, mivel ily bi­zottság tényleg létezik. Ez a bizottság független egyénekből van összeállítva, ez a bizottság szak­értőkből is áll, ez a bizottság ismételten eljárt és ez a bizottság igen gyakran igen hasznos véleményt adott a ministernek ; de másrészt kö­telességem hangsúlyozni, hogy az egész felelős­ség természetesen a ministert terhelvén, a bizott­ságnak határozó ügyköre nem lehet, hanem csakis javaslattevő. A mi pedig a második kérdést illeti, hogy hajlandó vagyok-e év év mellett a t. képviselő­háznak jelentést tenni a museumi tárgyak sza­porodásáról, ki kell jelentenem, hogy ennek a szüksége nincsen meg, azért, mivel a közoktatás. ról szóló évi jelentésemben tényleg mindig ki [ van tüntetve az, mennyiben szaporodtak a muReumi tárgyak. Gr. Károlyi Gábor: Legalább arról te­gyen jelentést, hogy mit loptak el! (Derültség balfel ől. Mozgás jobbfejői.) Gr. Csáky Albin vallás- és közökta­tásügyi minister: Már most, t. képviselőház, az interpelláló képviselő úr mindezek után még egy kérdést vetett fel, a mely az előbbiekkel semmi összefüggésben nincsen, t. i. szóba hozta az ú. n. Kossuth-iratokat, a melyek a museum­ban el vannak helyezve. (Halljuk!) Mikor az előzetes választ megadtam, kijelentettem, hogy nekem erről a kérdésről semmi tudomásom nin­csen, hogy azonban utána fogok járni és azután fogom a választ megadni, mikor a tényállással megismerkedem. A tényállás, t. képviselőház, a következő: 1873 ban halt meg Veres Pál, ki egykor Kossuth Lajosnak titkára volt. Pár hónappal az ő halála után örökösei felajánlották Veres Pálnak gyűj­teményét megvételre a magyar nemzeti museum­nak. Az akkori közoktatásügyi minister, hivatal­béli elődöm, előbb megvizsgáltatta, vájjon ér­demes-e azokat megszerezni a museum számára s mikor az megvolt állapítva, hogy igenis ér­demes, megbízta kiküldöttjét, hogy állapítsa meg, vájjon az illetők jogszerű tulajdonosai-e ezen tárgyaknak és ekként megvehetők-e a tárgyak az illetőktől ? És miután az illetők kitüntették a hagyatéki beszavatolási okmánynyal, hogy Vei ess Pál ÖBSZCS ingó és ingatlanai nekik adattak át tulajdonul, a szerződés megköttetett és a magyar nemzeti museum, úgy emlékszem, 3000 frt áron megvette az iratokat. (Közbekiáltás a szélsőbalon: Tudták, fo>gy Kossuthéi!) Mikor a lapok ezt közölték, Kossuth Lajos egyenes megbízásából boldogult Simonyi Ernő utánajárt a dolognak és miután a tényállásról meggyőződött volt, ő maga beszüntette ezt az utánjárást. Kötelességemnek tartom még felemlí­teni erre vonatkozólag azt, hogy ennek a gyűj­teménynek egy igen jelentékeny része könyvek­boll áll, mely könyvek mindegyikében Veress Pál bélyege van, másodsorban áll kéziratokból, melyeknek nagy része Veress Pál sajátsezfí má­solatai. Aztán nyilvános jellegíí íratok vannak ott, pd. megyei gravaminalis előterjesztések a volt Pesti Hirlap szerkesztőségének irata, a véd­egylet iratai. Magánlevél mindössze 37 van a gyűjteményben, és a 37 közt van 7 olyan, mely egyenesen Kossuth Lajos személyére szól. Ezek­ből a körülményekből azt méltóztatik kivenni, hogy az illetők jogszerű tulajdonosai voltak en­nek a gyűjteménynek. Gr.Károlyi Gábor; Nem áll! Lukács Gyula: Egész ország tudja, hogy nem áll! (Zaj a szélső baloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents