Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-134
MS tiá, »rsüár«* aié» 189§. j*n.«*r Í4>é», »»»k»t»». Következnék, t. képviselőház, a kérdéseknek harmadik csoportja, a mely az egész museumra vonatkozik. Es itt kötelességem kijelenteni, hogy a könyvtári osztályt kivéve, a többi osztályokban teljes rend uralkodik, onnan semmi panasz vagy rendetlenség nem jelentetett be és így nem is volt ok az illetők ellen eljárni. Mindazonáltal az előbbiekben előadott körülmények folytán kötelességemnek tartottam a museumi bizottságot felhívni, hogy szigorúbb ellenőrzési intézkedések ezéljából megfelelő javaslatait elém terjeszsze, a mi meg is történt, a mely szigorúbb intézkedések legközelebb életbe is fognak lépni és a melyek szerintem is remélhetőleg jövőre ki fogják zárni annak lehetőségét, hogy a mostanihoz hasonló állapotok lábra kapjanak- (Helyeslés jobb felöl) Az a körülmény, hogy a nemzeti museumban alkalmazott tisztviselők között gondolom három rokonsági viszonyban áll az igazgatóval, eddig semmiféle inconvenientiára okot nem szolgáltatott. Várady Károly: Hiszen ott történtek a bajok a könyvtárban ! Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: A könyvtárőr semmiféle rokonságban sincsen az igazgatóval, azok pedig, a kik az igazgatóval rokonsági viszonyban állanak, semmiféle elszámolási viszonyban sincsenek vele. A jogviszony a tisztviselők és az igazgató között részletesen meg van szabva, ezen változtatni nem szükséges, legalább a változtatásnak szüksége nem mutatkozott eddig. Végűi a t. képviselő úr kérdést intézett hozzám az iránt, vájjon nem tartom-e szükségesnek egy külön független férfiakból álló bizottságot alakítani a mely a museumi ügyekkel foglalkozva, quasi ellenőrizné a kezelést, valamint azt a kérdést intézte, hozzám, vájjon nem találnám-e kívánatosnak, hogy a közoktatásügyi minister év év mellett jelentést tegyen a házhoz a museumi tárgyak szaporodásáról ? A mi az elsőt illeti, t. képviselőház, felesleges volna újból intézkedni azért, mivel ily bizottság tényleg létezik. Ez a bizottság független egyénekből van összeállítva, ez a bizottság szakértőkből is áll, ez a bizottság ismételten eljárt és ez a bizottság igen gyakran igen hasznos véleményt adott a ministernek ; de másrészt kötelességem hangsúlyozni, hogy az egész felelősség természetesen a ministert terhelvén, a bizottságnak határozó ügyköre nem lehet, hanem csakis javaslattevő. A mi pedig a második kérdést illeti, hogy hajlandó vagyok-e év év mellett a t. képviselőháznak jelentést tenni a museumi tárgyak szaporodásáról, ki kell jelentenem, hogy ennek a szüksége nincsen meg, azért, mivel a közoktatás. ról szóló évi jelentésemben tényleg mindig ki [ van tüntetve az, mennyiben szaporodtak a muReumi tárgyak. Gr. Károlyi Gábor: Legalább arról tegyen jelentést, hogy mit loptak el! (Derültség balfel ől. Mozgás jobbfejői.) Gr. Csáky Albin vallás- és közöktatásügyi minister: Már most, t. képviselőház, az interpelláló képviselő úr mindezek után még egy kérdést vetett fel, a mely az előbbiekkel semmi összefüggésben nincsen, t. i. szóba hozta az ú. n. Kossuth-iratokat, a melyek a museumban el vannak helyezve. (Halljuk!) Mikor az előzetes választ megadtam, kijelentettem, hogy nekem erről a kérdésről semmi tudomásom nincsen, hogy azonban utána fogok járni és azután fogom a választ megadni, mikor a tényállással megismerkedem. A tényállás, t. képviselőház, a következő: 1873 ban halt meg Veres Pál, ki egykor Kossuth Lajosnak titkára volt. Pár hónappal az ő halála után örökösei felajánlották Veres Pálnak gyűjteményét megvételre a magyar nemzeti museumnak. Az akkori közoktatásügyi minister, hivatalbéli elődöm, előbb megvizsgáltatta, vájjon érdemes-e azokat megszerezni a museum számára s mikor az megvolt állapítva, hogy igenis érdemes, megbízta kiküldöttjét, hogy állapítsa meg, vájjon az illetők jogszerű tulajdonosai-e ezen tárgyaknak és ekként megvehetők-e a tárgyak az illetőktől ? És miután az illetők kitüntették a hagyatéki beszavatolási okmánynyal, hogy Vei ess Pál ÖBSZCS ingó és ingatlanai nekik adattak át tulajdonul, a szerződés megköttetett és a magyar nemzeti museum, úgy emlékszem, 3000 frt áron megvette az iratokat. (Közbekiáltás a szélsőbalon: Tudták, fo>gy Kossuthéi!) Mikor a lapok ezt közölték, Kossuth Lajos egyenes megbízásából boldogult Simonyi Ernő utánajárt a dolognak és miután a tényállásról meggyőződött volt, ő maga beszüntette ezt az utánjárást. Kötelességemnek tartom még felemlíteni erre vonatkozólag azt, hogy ennek a gyűjteménynek egy igen jelentékeny része könyvekboll áll, mely könyvek mindegyikében Veress Pál bélyege van, másodsorban áll kéziratokból, melyeknek nagy része Veress Pál sajátsezfí másolatai. Aztán nyilvános jellegíí íratok vannak ott, pd. megyei gravaminalis előterjesztések a volt Pesti Hirlap szerkesztőségének irata, a védegylet iratai. Magánlevél mindössze 37 van a gyűjteményben, és a 37 közt van 7 olyan, mely egyenesen Kossuth Lajos személyére szól. Ezekből a körülményekből azt méltóztatik kivenni, hogy az illetők jogszerű tulajdonosai voltak ennek a gyűjteménynek. Gr.Károlyi Gábor; Nem áll! Lukács Gyula: Egész ország tudja, hogy nem áll! (Zaj a szélső baloldalon.)
