Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-134

iH orsüftcns ülés 18ÍJ8, Január 14-éii, síeinTiátoii. 359 4-éii, tehát az én hivatalba lépésem előtt közölte, ugyanezen rendelettel visszaküldötte és így nincsenek az aeták közt. Nem tudom tehát megítélni, hogyha ezen pozsonyi kör alapszabályai az én hívataloskodásom ideje alatt terjesztetnek elő, én azokat elláttam volna-e vfigv sem a törvényes láttamozási záradékkal; azt azonban készségesen kijelentem, hogy azon okból, melyből ezen visszautasítás történt, én ezen alapszabályokat visszautasítani nem fognám. (Élénk helyeslés a hal- és szélső'báloldalon.) A visszautasítás ugyanis azon okból történt, mert a pozsonyi kör a törvényhatósági közgyűlésen előforduló ügyekkel kíván foglalkozni. Én pedig azt tartom, hogy ez szabadsá gában áll; (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbal felöl.) sőt ez kívánatos is. (Zajos helyeslés a bal és szélső baloldalon. Egy hang bal felöl: Itt van a fővárosi kör!) És én semmiféle olyan intézkedést, a mely a polgároknak a közügyek iránti érdeklődését bál mi alakban megszorítaná, soha nem tennék. (Élénk helyeslés.) Ezzel kapcsolatosan meg kívánok emlékezni azokról, a miket Ernuszt Kelemen í. képviselő úr a Stájerországgal határos vasmegyei viszonyokról felhozott. A mi először a Muraszabályozás kérdését illeti, ez nem tartozik az én tárczámhoz, hanem annyit tudok korábbi működésemből, hogy a Mura szabályozásának a magyar hatóságok és a stájer hatóságok által egyetértőleg való keresztülvitele és a szabályozásnál a magyar érdekek szemmel tartása csakugyan kívánatos. (Helyeslés.) A különböző birtoklási viszonyokat illetőleg nem vagyok tájékozva, de a t. képviselő úr felszólalása folytán a megyei hatóságot fel fogom szólítani, hogy az erre vonatkozó adatokat terjeszsze elém és jelentését tegye meg. (ÉUnk helyeslés.) Szó volt a rendőri ügyekről és itt megint Horváth Gyula t. képviselő úr felszólalására kell áttérnem. (Halljuk! Halljuk!) 0 t. i. jónak látta itt a rendőri osztályfőnököt Jekelfalussy ministeri tanácsos urat — nem akarok más kifejezést használni — szóba hozni (Felkiáltások a szélsőbalon: Elég az is!) Hát, t. ház, a mit Horváth Gyula t. képviselő ár Jekelfalussy ministeri tanácsosról felhozott, hogy az ő működésével Hohenlohe főudvarmester is meg van elégedve, azt én neki bűnül nem tudom felróni. (Helyeslés jobb felöl.) Horváth Gyula: Én sem! Hieronymi Károly belügyminister: Egyéb eoncret ügyet ellene fel nem hozott és ennélfogva általában azt kell megjegyeznem, hogy nem tartom helyesnek, ha itt a ministerium egyes tisztviselői felelősségre vonatnak, a kik itt magukat nem védhetik. (Helyeslés jobb felöl.) Méltóztassék ezekért engem felelősségre vonni, én vagyok az ő főnökük, én vagyok felelős, méltóztassék engem bántani, nem pedig az én tisztviselőimet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Horváth Gyula: Azért nem beszéltem róla ! Hieronymi Károly belügyminister: Én nem érzékenykedtem egy cseppet sem, midőn a múlt bűneit — úgy szólva — az én fejemhez vágta a t képviselő úr; ne legyen tehát ő sem érzékeny, mikor én az ő megjegyzéseire felelek. (Helyeslés.) Ezzel kapcsolatosan felemlíttetett, hogy a csendőrség felpénzt kapott volna Romániából. Nekem erről absolute semmi tudomásom sincs. Olyan állításnak is tartom, a melyet bizonyítás nélkül koczkáztatni nem kellene. (Úgy van! jobb felől.) Én, t. ház, a csendőrséget oly intézménynek tartom, mely nagyon bevált és ezért ezt az intézményt bármely tekintetben is disereditálni szerintem nem helyes, nem czélszerü. (Úgy van! a jobboldalon.) A mi a csendőrséggeí kapcsolatos azon kérdést illeti, hogy a román határ nincs kellőleg védve, ez állhatott a múltban, de nem áll ma; hisz a múlt évi budgetben megszapo rítta tott a csendőrség 48 emberrel s nem tudom hány altiszttel és tiszttel tisztán azért, hogy a román határon az őrsök felállíttassanak. E baj tehát orvosolva van. Arról, a mi szintén említtetett, hogy t. i. a csendőrök bizonyos választási, korteskedési czélokra használtattak fel, semmi tudomásom sincs. Ha ez bárhol történt, bizonynyal nagyon helytelenül történt. De itt is eoncret eseteket kellene felhozni. (Helyeslés a jobboldalon.) Áttérek most a közigazgatás oly ágára, melynek alapos megvitatása és kellő megvilágítása sokkal hálásabb lesz, mint azon ügyek, a melyekkel eddig foglalkoztunk s ez a közegészségügy kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Hálásnak tartom kivált azért, mert e kérdésben népünk felvilágosítása és kellő irányba terelése annyira szükséges tényező, hogy e nélkül egyéb intézkedések vagy hajótörést szenvednek, vagy nagyon megnehezíttetnek. (Úgy van!) Először is általánosan ismert dolog, hogy közegészségi állapotaink egyik legnagyobb miseriäja a körorvosok hiánya. A közegészségi törvény előírja ugyan a körorvosok intézményét, de e részben a helyzet ma a következő. (Halljuk! Halljuk!) Van összesen 1063 körorvosi állás az országban. Ebből be van töltve 822 és 241 betöltetlen Ha pedig azt nézzük, hogy milyen rosszul vannak a körorvosok fizetve, a, következő szomorú adatot találjuk; 15 körorvosnak kisebb a fizetése 200 írtnál, 31-nek kisebb a fizetése 300 írtnál és a körorvosok nagy zömének, vagy is összesen 822 bői 712-nek fizetéise