Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-133
itt. ország»S flíé* 1898. jsnaér 18-án, pénteken. §37 Kiadja a dolgot egyik osztályvezetőnek, hogy készítse el azon feleleteket, a melyeket ezeknek az alkalmatlan embereknek meg kell adnia. (Derültség bal felől.) És meg vannak ezek a feleletek, ezeket a feleleteket megadják. Épen úgy a magyar állami költségvetések tárgyalásánál is meg vannak ezek a szokott felvilágosítások, megadatnak jóakaró mosolygással .... Hieronymi Károly belügymionist dólag int). Horváth Gyula: • . . . Nem a t. minister úrról, hanem a többi ministerekről van szó, mert a minister úr szokását még nem ismerem, azt azután fogjuk meglátni, — megadatnak a felvilágosítások és ekkor, a másik évben a budgettárgyalásánál változatlanul áll elő a helyzet, ugyanaz a változatlan helyzet, ugyanazon változatlan onalmas beszédek tartatnak meg erről a helyről és ugyanazon kielégítő válaszok adatnak meg. (Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Ez így folyt 20 éven át változatlanul egyik évről a másikra. És mikor aztán nagy baj van, mikor már nem lehet úgy beszámolni, akkor előáll az az eset, a mely most van, tudniillik a rendszer marad, a párt marad, hanem kieresztenek egy ministert és belevesznek egy ministert és akkor aztán azt mondják: minő méltánytalanság ezzel az új kormánynyal szemben, melynek még ideje sem volt a kérdéseket tanulmányozni, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) minő méltatlanság most "támadni és most szemrehányásokat tenni, miért nem hallgatják el ezeket az állapotokat? (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) De hiszen a minister úrnak még eddig megvan a maga rendszere változatlanul, hallom, hogy változtatni akar, de még nem tud, minden főispánja meg van, a mint átvette inventariumban, megvan a közegészségügyi osztály, habár hallom, hogy eresztik, marasztalni nem fogja; megvan a közrendőri osztály, azt nem is hallom, hogy mást akarna, sőt figyelmeztetem, hogy sokkal konynyebb ministert elereszteni, mint Jekelfalussy ministeri tanácsost. Megpróbálta ezt már nem egy minister. (Derültség a baloldalon.) Az állapotok tehát ugyanazok. És most előállunk mi és kérdjük, hogy ezzel szemben imilyjavítás van? Reámutattunk arra, hogy az országa közegészségügyi viszonyai már tovább halasz-5 tást nem tűrő, azonnal való és nagy mérvül intézkedéseket igényelnek; nem-csak a 80.000' forintot, mert ha jól emlékszem, ez az összeg van felvéve, hanem ennél sokkal nagyobb összeget és odaadó munkásságot igényelnek. , Itt a fővárosban sikerült a kolerát télire j eltenni, úgy a hogy tartogatják, úgy hogy \ némi kilátás, sőt mondhatom alapos kilátásaink vannak arra, hogy tavaszszal megint idekerül, j Intézkedések igértetnek, de tényleg nem törté-; Kárva. NAPLÓ. 1892—97. VII. KÖTET. ; nik semmi; a minister úr láthatja" és meglátj hattá, a ki kíváncsi arra, hogy a nyomor, a i szegénység, mily mértékben uralkodik itt a fő! városban. Ha volt Í000 forint kiosztásra, 10.000 I ember gyülekezett össze és azok közt egy sincs, : ki a legnagyobb mértékben reá nem szorul a segélyre. Egy főváros, melyben 10.000—20.000 i számra állnak elő a nyomort, szegénységet szenI védő emberek, az a főváros legalább egyetlen; egyszer felmutathatná, hogy a maga szegényeiI ről gondoskodik. Szegényügyi törvényt, szegény| ügyi intézkedést mutassanak elő, mit ez a kitűnő kormányzat hozott. Addig az időig, míg a szegénységet, míg a nyomort dédelgetik, addig az I ideig nem fog ebből a fővárosból kipusztulni sem a cholera, sem az inség, Épen ezek a nyomor-fészkek, fészkei az epidémiáknak. A laka- sokat nem lehetett kiüríteni, az orvosokat nem találták, sőt azok a hatalmas orvosai a fővárosnak, vagy pedig a központi orvosi tanács, vagy a ministerium osztályában levő orvosok érzój kenységéről regéket lehet elmesélni. Akkor mi| kor a cholera fenyegetett, midiin a főváros minden gondolkodó emberében felforrt a vér, a főváros hivatalos orvosai közül alig volt itt valaki hanem a zöldben vagy különféle fürdőben élvezett, a ministerium közegészségügyi osztályának főnöke Kissingenben vagy Marienbadban I élvezte a friss levegőt vagy gyógyerejíí vizet és mikor e miatt a rendelkezésemre álló lapban kifejezést mertem adni megbotránkozásomnak, BeksiCS Gusztáv: Én is megtámadtam a botrányos közegészségi állapotokat! Horváth Gyula: Szívesen elismerem, hogy | Magyarországon nem volt oly jó ügy, a melyet Beksies képviselő úr ne mozdított volna elő; meg van elégedve ? (Derültség bal felől.) Beksics Gusztáv: Meg! Horváth Gyula: Elég volt az orvos urak hibáját, mulasztását felemlíteni, hogy a legnagyobb indignatioval panaszkodjanak a sajtóra —- Beksies képviselő úr útján — sőt a szabadságon levő orvosok nekem anyagi kárt is csináltak, a mennyiben egyik-másik visszaküldte a lapomat azzal a megjegyzéssel, hogy olyan lapot, mely őket megrója, nem járatnak. Ez mutatja az ő felfogásukat. Az efféle nekem csak reclam, különben nem gondolok vele, csak véletlenül jutott tudomásomra. Csak jellemzésül hoztam fel, hogyan állnak azok az urak a kor magaslatán, a kik nem a eholera-veszély leküzdésére, hanem apprehensiok exequálására gondolnak. Ezek a kormányzati állapotok, ezek a politikai viszonyok, a melyekben vagyunk. A minister urnak, mint tárcza-minisférnek ebben igen kevés része van, mint pártembernek ép úgy része van benne, mint a többi uraknak és azt hiszem, hogy ezen állítás ellen nem is tesz kifogást a minister és 48
