Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-133

330 Í88. ország** ülés 1898. jajmái' iS.án, pékteien. ban is volt, főispán is volt KolozSmegyébeu. Méltóztassék a belügyminister ár az actákban, felterjesztéseiben ntánna nézni, liogy nagy köte­lességérzet, nagy munkakedv mellett minő sike­reket mutatott fel ebben az állásában és vájjon azzal a tulajdonsággal, a mi a második állam­titkári állásnál a legfontosabb: határozottság a kérdések megítélésénél, gyorsaság a munkában, önállóság a felfogásban és szívós kitartás a küzdelemben: vájjon e tulajdonságokkal azon időben, midőn a közigazgatás szolgálatában állott, rendelkezett-e? (Mozgás a jött)oldalon.) Kár az olyan dolgokat, melyek köztudo­másúak és melyek sokkal helyesebi), ha itt bíráltainak, itt őszintén el nem mondani és tár­gyilagos elbírálás alá venni. Ha nincs ágy, mutassák ki, tagadják meg; ha ágy van, mond­ják meg-, hogy úgy van. Köztudomású dolog, hogy a belügyminister úrnak az imputáltatott a második államtitkári kinevezésnél, hogy kell egy olyan egyént ki­nevezni, a ki a speciális erdélyi viszonyokkai ismerős, a ki a minister urat minden iránt tájé­kozza. Én már évek óta, évtizedek óta ballom, hogy az erdélyi speciális viszonyokról egy külö­nös tájékozottság szükséges. De vájjon miért nem szükséges ez a bácskai viszonyokról, vagy a dunántúli viszonyokról, a, felső vidékről vagy a csongrádi viszonyokról. (Úgy van! letssés bal felől.) Hát csak az erdélyi viszonyok ilyenek ? Hisz nem különleges viszonyok azok. Majd beszédem folyamán alkalmam lesz rátérni, hogy milyen viszonyok azok és hogyan idéztettek elő azok. Azt tudom, hogy valahányszor valakit elocalni kell, örökké előállnak azok az erdélyi viszonyok. A mikor valakinek valami alkalmazást kell adni, a melynek különben sehogysem volna értelme, a mit sehogysem értene meg senki, előállnak azzal, hogy az erdélyi viszonyok megkívánják (Derültség bal felöl.) és ezen az alapon láttam 20 év óta elhelyezni oly egyéneket, a kik más ezímen és ürügy alatt elhelyezhetők soha nem lehettek volna. (Derültség és tetszés bal felöl.) Azt mondták régebben, hogy a kormányban nincs Erdély képviselve. Hiszen már csakugyan nem lehet oly mértéktelen erdélyi óhajtás és kívánság, a mely Bethlen és Lukács ministerek által kielégítve ne érezné magát, ha szám sze­rint ki kell elégíteni az erdélyi óhajokat és kívánságokat. (Derültség bal felől.) Hoitsy Pál: Tehetségben nem! Horváth Gyula: Az más, abban már Magyarországnak engedünk. (Élénk derültség bal felöl.) Már most méltóztassanak objective, egész komolyan megítélni, hogy azokban a reform­törekvésekben lehet-e komolyan hinni, azokat a reformtörekvéseket lehet-e komolyan venni akkor, mikor az első elindulásnál az igen t. kormány °ly egyéneket helyez úgyszólván a reformok élére, a táborkar vezetésére, a kik ezen ügyek­kel még csak ezután kell, hogy megismerked­jenek, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon) a kik sem tapasztalat, sem theoreticus ismeretek által ezen kérdések vezetésére és megoldására hívatva nincsenek. T. ház, nem az ellenzékek rosszaka­rata, nem az ellenzékek támadási viszketege, nem az a mindent felforgatni akarás, a mint azt Jókai t. képviselő úr elpanaszolta — mert min­den újév első napján a panaszokat elszoktak mondani ott fenn a ministerelnöki palotában — nem az ellenzékek azok, a kik az alkotásokat megakadályozzák. Hogyan lehet komolyan az alkotásokban hinni ott, a hol az alkotásokra hívatott erők megválasztása, helyett inkább kísér­leteket tesznek oly egyénekkel, a kiknek nagy tehetségeiről, nagy képességeiről, genialitásáról és más téren való munkásságáról a ház meg van győződve, de az arra való hívatottságukról senki az országban magának tudomást nem szer­z^\X^j(JJgy van! ügy van! a baloldalon.) T. ház, a mikor így méltóztattak elindulni, mikor még csak a reformokról van szó és nem arról, hogy a reformokon kívül — a melyek, [ki tudja, mikor fognak jönni — a jelenlegi kor­imányzat hiányai pótoltassanak, a mire mindenki vvár az országban: akkor a jeleidéin helyzetet Ikell, hogy a maga valóságában feltárjuk és megismerjük, hogy ez olyan-e, hogy ennek meg­oldására tapasztalattal nem biró egyének közre­Jjumködése elégséges. Tudom, hallottam, hogy miután az államtitkár urakban sem gyakorlati, sem theoreticus készültség nincs, fognak más egyéneket meghívni, a kik a eodificatorius mun­kában fognak segédkezni. Lehet, hogy így cov­rigáihatják a dolgokat, én ugyan sohasem hal­lottam egyetlenegy civilisalt ország reformtörek­véseinél, hogy dilettánsokkal készíttessék el a reformokat, hanem — mint az a porosz köz­igazgatás keresztülvitelénél történt — ki szokták választani azokat az egyéneket, a kik egy hosszú élet tapasztalataival, a kik a tudomány minden kellékeivel fölfegyverkezve, híyatvák arra, hogy a reformalkotásokat előkészítsék és keresztülvigyék. (Helyeslés bal felől.) Nálunk pedig ezek közül egyetlen egy sincsen. Igen szeretném, ha azok, a kik ismerik az illetőket, megneveznék, hogy kik azok, a kik a refor­mokon fáradoznak és munkálkodnak, mert ez a t. ház előtt és előttem is talány és titok. Hát, t. ház, a napi politikát és a napi kor­mányzatot kell hideg és higgadt megbírálás alá venni. Mindjárt itt van, hiszen az utóbbi idő­ben evvel foglalkozott az egész ország közvéle­ménye, Magyarország közegészségügyi állapota, (Halljuk! Halljuk!)

Next

/
Thumbnails
Contents