Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-133

ygg • liíí, •rs«Ag»s Blé« 18D». j*nuiirl*-áö,féateke». Elnök: A tétel meg nem támadtatván, elfogadtatik. Ezzel, t. ház, az állami költségvetés első füzetében foglalt kisebb tárczák tárgyalása be van fejezve. (Felkiáltások a szélsőbalon: Éljen az előadó! Hoch!) Következik a napirend második tárgya, a belügy mini sterium költségvetésének tárgyalása. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): XV. fejezet, 1. ezím. Központi igazgatás és földtehermentesítési alap m. kir. igazgatósága 356.738 forint. Elnök: Az első szó illeti a bizottság előadóját. Pulszky Ágost előadó: T. ház! A belügyministerium idei költségvetése igen kevésben különbözik a tavalyitól. A budget alaki berendezése annyiban tér el a tavalyitól, a mennyiben az 1892-iki költségvetésben önálló második czímen szerepelt távirászati kiadások az általános közigazgatási kiadások kiJenczedik czímének harmadik rovata alá vétettek fel, ellenben a közegészségügyi kiadások czímének 2-ik rovata alatt praeliminált kiadások egy része, továbbá az általános közigazgatási kiadások czímének 3. és 10. rovatai alatt előirányzott összegek, melyek jótékonysági intézményekkel állanak kapcsolatban, egy ^közjótékonysági kiadások* elnevezéssel megnyitott új czím alatt csoportosíttattak. Ez a lényeges változás, mely a belügyi költségvetés alaki berendezésére vonatkozólag történt. A mi pedig a központi kiadásokat illeti, azok tekintetében semminemű változtatás a pénzügyi bizottság elé nem terjesztetett és a háztól nem kéretik. (Helyeslés.) Elnöki Ki következik szólásra? Bernáth Dezső jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. ház! Midőn az új kormány a kormányzatnak úgyszólván küszöbén áll, igen természetes dolog, ha a múltra vissza akar tekinteni az, a ki a jövőnek képét akarja megrajzolni. És ehhez nekünk jogunk van, miután nem egyszer, de többször hangoztatták itt e házban és a kormány nem vette tagadásba azt, h< gy ez a mostani kormányzat tulajdonkép a régi kormányzat, a volt kormányzatnak a folytatása. És nem a szólási viszketeg, nem is a dolgok egyoldalú felfogása, hanem az indít és késztet a felszólalásra, hogy a helyzetnek igazságos, tisztességes, becsületes elbírálása által úgy a képviselőházat, mint az országot abba a helyzetbe hozzuk, hogy ítélvén a tények felett, megtudhassa azt, hogy hol és minő bajai vannak az országnak. (Helyeslés bal felöl.) Régi divat az már a t. többség részéről — talán most el fogják hagyni — hogy ha itt a kérdések megvilágítása végett felszólalunk, akkor rendesen szemrehányással illetnek bennünket, hogy tettekkel kell a helyzetet javítani, nem beszédekkel. Azt hiszem, abból szemrehányást nem fognak ellenem faraghatni, hogy én most beszédemben, sz ivaimmal az urak tetteit akarom felemlíteni, hogy lássák önök is, lássa az ország is, mi az, a mit cselekesznek. A belügyi kormány az, a mely az administrationak, a kormánypolitikának legerősebb, legpregnánsabb kifejezése. Az oly országban, melynek helyes, jó közigazgatása van, számtalan dolgot, mely talán nehezeié esik a polgároknak, elfelejtenek, mert a közigazgatás sanál oly bajokat, a melyeket törvényekkel és szabadságokkal is alig lehet sanálni. (Ügy van! bal felől.) És mit látunk ? A legszabadabb intézmények mellett a közigazgatás menete az országot a legsiralmasabb állapotban tűnteti fel, az országról egy rendkívüli szomorú képet tár elénk. (Úgy van! bal- felől.) És nem oly dolgok ezek, a melyek átmenetiek vagy egyik napról a másikra mutatkoznak, hanem olyanok, a melyeknek úgyszólván folytonossága megvan azóta, a mióta a többség mindig az előző kormányok nyomdokain halad, mindig annak folytatásaképen működik. Vegyük akármelyik ágazatát a közigazgatásnak, vegyük azt a szándékot, a melylyel a t. kormány maga a helyzet javítására, a reformok megalkotásának terére lép. És ha itt e kérdésnél kénytelen leszek személyeket megnevezni, (Halljuk!) ne méltóztassanak azt az illető személyek elleni tiszteletlenségnek venni, hanem méltóztassanak annak venni, hogy teljes lehetetlenség úgy megemlékezni a dolgokról, hogy az azzal összekötött személyeket ne említsük. (Helyeslés bal felől.) Hoitsy Pál: Csak le kell leplezni! Horváth Gyula: Hiszen leleplezték saját magukit a tények által, nem kell leleplezni! A t. kormány előállott azzal a közigazgatási reformmal, a melynek szükségességét itt a házban minden párt egyformán hangoztatta, azzal | a közigazgatási reformmal, a melynek a sikerét ; már rég ideje megígérték, de a mely sikerek eddig még igen vékonyaknak mutatkoztak. (Helyeslés bal felöl.) Beöthy Ákos: Két paragrafus! Madarász József: Hála istennek! Horváth Gyula: Ezt a reformot most ez , a kormány fogja megoldás alá venni. És itt, t. képviselőház, a kormány helyes, jó intentioi felett, ha a személyeket tekintem, kétségem ninesen. De ha a dolgokat magukat tekintem, ha a személyek hivatását tekintem, nincsen az a kétség, a mely meg ne fogamzanék bennem. A legnagyobb tisztelettel, személyes rokonszenvvel és barátsággal viseltetem a belügyminister úr iránt és ezt nem most, a mikor ő belügyminister, hanem akkor is, a mikor megszámlál-