Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-132

316 183. orsiágos filét 188B. január 12-én, esHtCrtSkoa, lönben 1625-ben lett magyar királylyá és csak 1637-ben lett római birodalmi császárrá, 1631-ben nősült meg és egy spanyol herczegnőt vett el, a kit gróf Khevenhüller hozott el majdnem egy esztendei utazással Spanyolországból Bécsbe, és a mikor elébe ment Semmeringig Ferdinánd, az egész csapat az ő családi színeibe, vörös-fehérbe volt öltözve, sőt az egész udvaránál ez volt a hivatalos szín, a kainarási udvarnál alkalmazott egyének mindig vörös-fehérbe voltak öltözve Meg kell jegyeznem, hogy ezen vörös-fehér volt akkor egyszersmid Magyarországnak is a színe, mert Magyarországnak legrégibb czímere csak a mostani czímernek egyik feléből állott, t. i. a négy folyó veres mezőben; csak később jött a másik oldalára az apostoli kereszt, de az is fehér volt vörös mezőben, úgy, hogy az akkori zászlók mind vörös fehér színből állottak. Még később jött az apostoli kereszt alá a korona és még később a három hegy és akkor jött a zöld szín is Magyarország czímerébe. így volt Lipót császár idejében is. Lipót császár ugyan elválasztott római szent birodalmi császár is volt, de csak 15 hónappal később, atyja halála után választatott Frankfurtban római szent birodalmi császárrá. Ezen 15 hónap alatt neki nem volt joga viselni a német birodalmi császár jelvényeit, használta tehát a magyar jelvényeket; sőt később olyankor is, a mikor nem tisztán mint római szent birodalmi császár lépett föl, hanem egyszersmind mint magyar király, akkor is egyszersmind a magyar czímert és a magyar színeket használta. Például 1665-ben egy nagy küldöttséget küldött a portára Konstantinápolyba. Ennek a küldöttségnek a vezetője volt Lesley herczeg, az a bizonyos Lesley herczeg, ki egy Skótországból származott parvenü volt és a kit mint orgyilkost használtak fel Wallenstein meggyilkolásánál és a ki ennek fejében azután a berezegi rangot és az aranygyapjú-rend kitüntetését is megkapta. E követség 1665. május 17-ikéu indult el Bécsből, előtte vitték a zászlót, melynek oldalán volt a kétfejű sas sárga-feketében ábrázolva, másik oldala pedig vörös-fehér színű volt Magyarország czímerével. Utánna jött egy másik zászló, melyet gróf Herbertstein vitt; ezen zászló egyik oldalán volt a római szent birodalmi császárság czímere, másik oldalán pedig a Szűz Mária képe, mint Magyarország legrégibb czímere. Ugyanez történt Mária Terézia uralkodása alatt is, ki tudvalevőleg szintén nem volt római birodalmi császár, hanem csupán magyar király; őt tehát a fekete-sárga színnek használata nem illette meg és azt nem is használta soha. Pedig ha családi színnek tekintette volna, bizonyára használta volna is. Minthogy azonban az mindenkor a római szent birodalmi császár jelvénye volt, ahhoz neki joga nem vala és azt nem is használta soha. (Úgy van ! Úgy van ! a halóidalon.) Egészen ezen század elejéig tartott így e dolog. 1806. augusztus 6 án Ferencz a római szent birodalom császári méltóságáról lemondott s ezzel egyszersmind a római szent birodalom színe és zászlója is elvesztette azon jelentőséget, a melylyel bírt. De akkor minden külön kiadott rendelet nélkül ugyanazon zászlót és czímert kezdték úgy használni, mint az osztrák császárság színeit és czímerét. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Később föl akarták azt használni mint a német Bund czímerét, de ez ellen a német fejedelemségek határozottan tiltakoztak, úgy hogy Németországban csak a postakocsik maradtak fekete-sárgára befestve. 1836-ban, a különféle abususoknak elejét akarván venni, a Hofkanzlei egy rendeletet bocsátott ki augusztus 22-én, melyben meghagyatott, hogy a római birodalmi császárság volt színei, a sárga-fekete és czímere, a kétfejű sas ezentúl az osztrák császárságnak legyen színe és czímere is. Ezen 1836 ban kelt rendelet óta tehát nyilvánvaló, hogy mi ebben a czímerben és szín ben semmi egyebet sem tekinthetünk, mint az osztrák császárság színét és czímerét, azon osztrák császárságét, a melylyel mi ugyan szerződéses viszonyban vagyunk, de a mely császárság állami jelvényeinek a mi közéletünkben absolute semmi helye sincs. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) És, t. ház, valahányszor itt a képviselőházban felszólalás történt az iránt, hogy ő Felsége budavári palotáján ezen zászló van használatban, s mindannyiszor azzal állottak elő a túlsó oldalról, hogy azok ő Felségének családi színei, tehát ott annak helye vau; ez csak egy történeti fallatia, mely az igazságnak meg nem felel. (Igaz! Úgy van f a szélsőbalon.) Mi nekünk az osztrák császárság színe ellen sem volna valami különös aversionk, ha az csak ott használtatnék, a hol annak helye van. Ha osztrák középületen használtatik ez a szín, semmi közünk hozzá; de már igen is van hozzá közünk akkor, hogyha ezen színeket Magyarországon használják és Magyarországon úgy tüntetik fel, mint az államnak a kifejezőjét. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbalon.) Mi nem követeljük azt, t. ház, hogy midőn a magyar király Ausztriában, pl. Bécsben, Laxenburgban, vagy akárhol másutt tartózkodik, palotájára a vörös-fehér-zöld színű zászlót tűzesse fel s bizonyosan az osztrákok lennének az elsők, a kik ez ellen remonstralnának; de épen annyira jogunk van ahhoz a követeléshez, hogy Magyarországon a fekete-sárga zászló ne használtassák,