Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-120

iú. ffi^ftpi fllá* ím%. <te«?ei»Wr It-^n, k^ftt? Sft már elavult, valamint nem szabad a ezélhoz vehető úton a fölött töprengni, hogy a legjobb létesíttessék és ez által a jó visszatartásával a rossz megtartassák; de a nép igényeit mindig helyesen kell fölfogni és törekvéseit az állam­élet főtereire irányozni és egész tevékenységét ezekre fordítani. így kivált a, nemzetgazdasági téren a föld­niívelés-, ipar- és kereskedelem érdekében úgy a törvényhozás mint az állampolgárok részéről a legnagyobb erőfeszítésre van szükség a vé­gett, hogy a világforgalomban mai nap érvé­nyesülő óriási versenynél, mely gyakran érez­hetőleg érinti a mi köreinket is, megfelelő he­lyes intézkedések, erélyesség és kitartás által a felmerülő nehézségek legyőzessenek és az anyagi létért folyó küzdelem minél kedvezőbb megoldásra jusson. (Helyeslés jobb felöl.) Ezért tehát a közgazdasági viszonyok nagy figyelmet és ápolást igényelnek, melyek a sza­bad gazdászatbói kiindulva azoknak minden ágára kell, hogy terjedjenek és a melyeknél az állami gondoskodásnak főleg oda kell hatnia, hogy minél szabadabb mozgás és a különböző érdekek összhangzása hozassék létre; mert két­ségtelen, hogy a közgazdasági érdekek előmoz­dítására és kifejlesztésére szolgáló eszközök és módok fölött kevésbbé rendelkezhetik az állam­hatalom és a törvényhozás, mint inkább maguk az érdekeltek. Elvitázhatlan, miszerint a mezőgazdaság felvirágzására kiváló fontossággal bir egy meg­felelő mezőrendőrségi törvény, ha azt akarjuk, hogy az e téren eddig elért vívmányok bizto­sítva és a rendszeres fejlődés a mezőgazdaság minden ágában lehetséges legyen, de e törvény­nek nemcsak szorosan a, mezőrendőrséggel kell foglalkoznia, hanem kiterjednie a földmíve­lésre, állattenyésztésre, valamint fa- és gyümölcs­termesztésre is, úgy, hogy voltaképen egy igazi földmívelési törvényt képezne. (Helyeslés jobb felöl.) Nem lehet továbbá tagadni, hogy a törvény­kezés terén az utóbbi időben intensiv tevékeny­ség lett kifejtve, hogy a peres ügyekben való eljárásnak helyesebb alapra való fektetésére és gyökeres átalakítására az eló'föltételek létesíttet­tek, hogy a felügyeletnek és ellenőrzésnek jobb rendszere hozatott be, hogy megtétettek az in­tézkedések a bírói karnak anyagi, szellemi és erkölcsi tekintetben magsabb színvonalra való emelésére és hogy kiváló figyelem fordíttatott annak kellő kiképzésére az által, hogy különös súly fektettetett a jövendő nemzedékre, hogy ily módon egy derék a tudomány magaslatán álló birói kar teremtessék, mire azon intézkedés is czéloz, hogy ugyanazon helyen és állásban elérhető a legfőbb bírói rang és fizetés, mely intézkedés folytán az elsőfokú bíróságok tekin­télye lényegesen emelkedett és a fiatalabb bírák a szorgalom és képzettség elismerésének és megjutalmazásának közöttük levő példája által buzgó működésére serkentetnek. Mindezekből világosan látható, hogy meg­van a komoly akarat és igyekezet a bírósági szervezetet javítani és hogy folyton szem előtt tartatik és az igazságügyi vezetésnek czéltuda­tös törekvését képezi a szóbeliség és közvet­lenség behozatala, mely ezélhoz minden e téreni új alkotás közelebb és közelebb hoz, mert csak az ezen elveken alapuló perrendszer felel meg a mai kor követelményeinek és alkalmas a jogot valósítani, valamint a per főelvének, az igazság kipuhatolásának szolgálni, nemkülönben elhárí­tani ama hátrányokat, melyek biztosan beálla­nak, ha az anyagi jog az alakiság túlbefolyása által háttérbe szoríttatik, mintha a jog a per miatt léteznék. Minden ezélszeríí intentiónak e téren csak arra kell irányulnia, hogy a jogkereső közönség érdekeit a lehető legnagyobb mérvben megóvja, a jogtalanságot gátolja és hogy e végre az al­sóbb bíróságoknál egy alapos és megtelelő el­járás létesíttessék, valamint hogy a/sok azon helyzetbe hozassanak, hogy képesek legyenek ama nagy föladatot teljesíteni, mely a szóbeliség és közvetlenség elvére alapítandó perrendtartás­ból reájok háramlik, mely perrendtartásban a fősuly az elsőfokú bíróságokra van fektetve. A polgári perre nézve a szükséges elő­készítő lépések időközben megtétettek, de még nem tétettek meg a javításra inkább szoruló bünteti) perre nézve, mely eddig positiv ered­ményt nem mutat föl, ámbár a polgári és bűn­vádi eljárás, valamint a polgári és büntető jog ugyanazon jogeszme kifolyásai, melynek min­denütt érvényre kell jutni, mert alig lehetséges a polgári törvénykönyvet a polgári eljárásra való tekintet nélkül szerkeszteni és ép oly ke­véssé lehet a polgári perrendtartást helyesen összeállítani a nélkül, hogy figyelembe ne vé­tessék a bűnvádi eljárás is : mert a törvényhozás ezen gyermekei egy családhoz tartoznak, mely­nek igazi értéke csak akkor van, ha egy egy­séges egészet képez. A bűnvádi eljárást illetőleg talán helyes volna a laicus elem közreműködését is valamely alakban lehetségessé tenni, mert a jogállam a a népség széles alapjára van fektetve és az igazságszolgáltatásnak is ebből kell meríteni ösztönzéseit és mivel bármiként vélekedünk az esküdtekről vagy scabinusokról. Kétségtelen, miszerint a laicus elemnek az igazságszolgálta­tásból való teljes kizárása mellett nem is jut­nak kifejezésre azon alapszabályok, melyek a

Next

/
Thumbnails
Contents