Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-130

1ÍÖ. orsssáieos tíés 1SM. január 10-én, kedden. 247 nek és azok maradni megszűnnek, sem az elsőszülöttségi örökösödésnek azon rendje, melyre az 1723: II. tez. 7. f§-ában hivatkozás történik, törvénykönyvünkben fel nem található; »tekmtve, hogy atrónöröklés minden egyes feltételét legszilárdabb törvényes alapra fektetni, a hiányokat pótolni, a korona és a nemzet kitűnő érdeke ; •tekintve, hogy a in. kir. trón várományosainak a magyar államhatóság által leendő nyilvántartása a trónöröklési viták megelőzésének és közjogi önállásunk megszilárdítása érdekében szükséges, a mi pedig a trónöröklési jogot adó feltételek ismerete és törvénybe foglalása előtt szabatosan nem teljesíthető ; »felhívj a a képviselőház a ministeriumot, hogy terjeszszen elő törvényjavaslatot, mely a m. kir. trón várományosai minősítésének feltételeit, az elsőszülöttségnek a trónöröklésben érvényes rendjét és a trón várományosainak magyar állami hatóság által foganatosítandó nyilvántartásának közegét és módját szabatosan meghatározza. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen följegyezve, ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Joga van még szólani, t. ház, a bizottság előadójának és Pázmándy Dénes képviselő úrnak, kinek határozati javaslatát tizen írták alá. Az előadó űr kíván szólani! Absóthh János előadó: A vezéreszme, t. ház, mely előadói kötelességem teljesítésében vezet, abból áll, hogy ha vannak félreértések, melyek a nemzetnek csak egyik részében is keserűséget szülnek, azon félreértéseket fel kell deríteni és el kell oszlatni. Ehhez azonban, t. ház, valamint ahhoz is, ha lehet-e és mit lehet és mit kell a tényleges állapoton változtatni, feltétlenül szükséges, hogy ezen tényleges állapotot ismerjük. Én tehát feladatommá tettem, hogy erőmhöz képest azon kristálytisaífia átlátszósággal állítsam a t. ház elé a tényleg fennálló állapotot, hogy a t. háznak minden tagja a számbavehető utolsó részletig is tisztán láthasson. (IIa^juk! Halljuk!) Itt, t. ház, mindenekelőtt egy sokszorosan elterjedt tévedést, két egymástól teljesen különálló körnek összetévesztését kell helyreigazítani. A magyar koronának nagy dignitariusai, az ország zászlósai, azoknak közjogi és politikai állása sokszorosan összetévesztetik az udvartartás azon fíinctionariusainak állásával, a kiknek hivatása az ő Felsége háza és személye körüli személyes szolgálatnak a vezetése. A magyar korona dignitariusainak, a magyar zászlós uraknak az állása politikai és közjogi állás. Régebben egy részük élén állott a kor mányzat fontos ágainak. A szentesített törvényeknél a király aláírása után ők voltak hivatva első sorban aláírni a törvényeket, a melyek az ő aláírásuk nélkül érvényességg-el sem bírtak volna. És, t. ház, ma is kifejezést nyer az ország zászlósainak, a korona dignitariusainak ezen közjogi és politikai állása abban, hogy ők tagjai a törvényhozásnak, a főrendiháznak, még pedig első sorban álló tagjai és kifejezést nyer abban is, hogy ők vannak hivatva, valamikor a király megjelenik Magyarországon, állami és közjogi actusoknál a király környezetében részükről is megjelenésük által kifejezést adjanak annak, hogy itt a magyar király van jelen. És itt, t. ház, csakugyan létezik a magyar udvartartásnak oly része, a mely közjogi fontossággal bir és a nélkül, hogy be lennék avatva azon tárgyalásokba, a melyek folyamatban vannak, talán nem csalódom, ha azon nézetemet nyilvánítom, hogy a reformeszme vonatkozhatik főképen arra, hogy ezen országos magyar dignitasoknak ezen hivatása szabatosabban körvonaloztassék és vonatkozhatik ezenkívül talán arra, hogy a mi előttem legalább sok tekintetben szembeszökő előnynyel bír, hogy ha ő Felsége Magyarországon jelen van, akkor rendelkezhessék oly közeggel vagy közegekkel, a kik a magyar társadalommal állandó érintkezésben vaunak. Én, t. ház, jóllehet egész politikai hitvallásomnál fogva mindig szoros kötelességemnek tartottam minden alkalommal exponálni magamat a magyar alkotmánynak azon lényeges részeért, melyet a királyi praerogativák képeznek, nem habozom kijelenteni azon meggyőződésemet, hogy teljesen a magyar törvényhozás competentiájában áll meghatározni azt, hogy akkor, ha a király magyar állami közjogi actusoknál megjelenik, az ország politikai és közjogi álláss.aí biró férfiúi közül kik tartoznak körében megjelenni. Ez az elv azonban két irányban nem megszorítást, nem is kiegészítést, hanem magyarázatot igényel. Es pedig ez az, hogy e t. ház, bármilyen magas legyen az állása és bármilyen nagy legyen a hatalma, magában véve még nem képez törvényhozást; a két ház nak határozatai is csak akkor válnak törvénynyé, ha ő Felsége magas tetszésével, akaratával ahhoz hozzájárul. Ezt pedig nem tekintem formalitásnak, mert Magyarországon a királyi intézmény lényegileg még abrogálva nincs, Magyarországon még nem vált puszta ornamentummá, én a király hozzájárulását lényeges dolognak tartom, melylyel komoly jogot és kötelességet gyakorol, melyért lényeges és komoly felelősséggel van terhelve, mely ha nem is jogi felelősség és nem intézményen alapuló felelősség, de annál komolyabb, mert saját lelkiismeretén és kötelességérzetén alapúi. A másik magyarázat pedig az, hogy nem lehet eltiltani ő Felségét attól, hogy ha bárhol megjelenik kíséretével, ne hozzon magával saját