Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-129
238 129. or»sáf*i Illet 1SW. JAtiflár 9-én, héílftii. garia manebimus: Consiliarios, Cancellarios, Theskararium, Cübicularios, Dapiferum, Pincernum, Comitee Canjerarum et generaliter omnes Offieiales, majores et minores Hungaros teneamus et habeamus*. Magyarul: »Míg Magyarországban leszünk : tanácsosokká, kancellárokká, kincstárnokká, kamarásokká, usztalnokká, pohárnokká, kincstári főtisztekké s általában minden nagyobb és kisebb tisztviselővé magyarokat teszünk és alkalmazunk.* Gr. Károlyi Gábor: A minores! Tisza Lajos oda tartozik! (Derültség a szélsőbalon.) Eötvös Károly: T. ház! Abban az időben, mikor a választott királyijai ezt a szerződést megkötötték, abban az időben már az udvari főméltósági állások közt meg volt az a distinctio, a mi megvan ma is. a mi azonban nem volt meg a korábbi századokban, hogy az udvari főméltóságok némely része napy állami tüneti onariussá, külön valódi államférfiúi feladatok teljesítőjévé vált. másik része meg-maradt a királyi udvar kiegészítő részének, megmaradt udvari főméitóságnak, udvari ranctionariusnak, már ekkor, ismétlem, ki volt fejlődve az a distinctio. És a mikor őseink a szerződést megkötötték Ulászlóval s a király azt aláírta, mind a mellett nem tartották elegendőnek egyedül a király aláírását, hanem azt a következő 1492 iki országgyűlésen beczikkelyezték és magát ezen ezen pontot is, a melyben a király kötelezte magát, hogy valahányszor Magyarországon lesz, udvarában mindig csupán magyarokat tart, úgy a magasabb, mint a kisebb udvari méltóságokban és tisztségekben ezt az 1492: VI. törvényczikkben külön is inarticulálták. É^, a mi nevezetes, mióta a nemzetnek szerencséje van Szent István koronájával a Habsburgok fejét ékesíteni: azóta, az egy II. Józsefet kivéve, minden királyunk, mostan dicsőséges uralkodónk is, ezen törvényre, az 1492: VI. törvényczikkre az esküt letette, kijelentvén, hogy azt mind mag-a megtartja, mind mások által megtartatja. Ha tehát a t. ministerium ő Felségének mindezen körülményeket tökéletes nyíltsággal és őszinteséggel, de egyszersmind tökéletes határozottsággal is elébe adja és ő Felsége előtt az alkotmányjog ezen részét feltárja, a menynyire mi 8 Felségét, ő Felsége szoros ragaszkodását az alkotmányhoz ismerjük, melynek megtartását és mások által való niegtartatását rfaját szent esküjével fogadta, semmi kétségünk a felől, hogy akkor a magyar királyi udvartartás is, mely különben az 1867-iki törvényben még ezen felül külön is hangsúlyozva van, éppen ő Felségének kezdeményezésével és benső valóságos megnyugvásával minél előbb felállíttatni és a nemzet jogainak és méltóságánek megfelelőleg teljesen rendeztetni fog (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek az udvartartásnak, t. kabinet, háromféle feladata van. Az egyik feladata ő Felségének a királynak és ő Felségének a királynénak közvetlen kiszolgálása. A második feladata ff ~ az uralkodó, 0 Felsége és családi hozzátartozói gazdasági ügyeinek vezetése. A harmadik feladat és ez a leglényegesebb — ámbár a többi is szükséges — és a nemzetre nézve is ez utolsó a legkényesebb, az ország fényének, hatalmának és dicsőségének a korona által való reprezentálása. (Igaz! Úgy van! a bal és széhő baloldalon.) A magyar királyi udvartartást szükségképen fel kell állítani azért, hogy Magyarország fénye, hatalma és dicsősége méltó képviseletet nyerjen. Az, hogy ő Felségének, királyunknak, nagy és kis czímei kőzött ott van, hogy ő Magyarországnak is királya, semmivel sem méltóbb képviselete Magyarország fényének, hatalmának és dicsőségének, sem történeti és államjogi jelentőségének, minthogy ott van az, hogy egyúttal Jeruzsálem királya, vagy Görz és G-radisk i grófja. Es azokat a ma még nem befolyásos, nem irányadó köröket, a melyek Ausztriában vagy akárhol a világon abban a vélekedésben vannak, igaz, hogy téves vélekedésben, de fájdalom, háromszázados vélekedésben, hogy a Szent István koronája nem bír nagyobb súlylyal és tekintélyivel, mint egy osztrák főherezegi kakastollas kalap, azokat, a kik ebben a véleményben vannak, ezen téves véleményükről meggyőzni, helyes nézetre bírni, ezen 300 év óta folyton, irányzatosan ellenünk táplált hamis felfogást egyszer valahára kiirtani csak akké.it lehet, ha Magyarország külön állami léte nemcsak a benső államjogi intézmények terén, hanem hatalmának, fényének, történeti és államjogi jelentőségének és dicsőségének méltó képviseletében, tehát a korona, király és a királyi udvartartás által is egy szer-valahára megváló síttatik. (Helyeslés « szélső baloldalon.) Őseink mindannyiszor, midőn a töryenyeket, a magyar udvartartásról szóló törvényeket meghozták, abban a vélekedésben voltak, hogy 6' Felségének államjogi kötelessége, hogy semmi más udvari környezetet ne tartson maga mellett, hanem kizárólag magyar királyi udvar közepette éljen, mindannyiszor és mindaddig, a míg az ország határai között van, miként a törvényes \ szerződés mondja: »Dum in Hungária manebit«. j Ezért, ha a kabinet vagy a többség valamely t. tagjának vagy Ausztriában az osztrák államférfiak közül valakinek avagy az osztrák császári udvar valamelyik magasrangú functionariusának az jutna eszébe, hogy Magyarország s a magyar nemzet ezen követelése ellenében azon objectioval éljen, hogy hiszen törvényeink 1492 óta
