Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-129

Ifi. országos ülés 1896. január %én, bétf&n. jg^ ben nyilatkozni. (Halljuk!) A kifejezés az volt, hogy »ő császári és apostoli királyi Felségének udvartartása«. Én ezzel távolról sem akartam praejudicalni valamely közjogi elvnek, mert arra erről a helyről hívatva sem vagyok, eompeteiitiám sincs reá. Nyilatkozni akartam egyszerűen egy tényleges állapotról. Én, t. ház, nem kérhettem a tétel megszavazását egy oly udvar tartás számára, mely nem létezik. Méltóztatott hallani ezenkívül az általam felolvasott kormánynyilatkozatból, valamint a t. ministerelnök úr nyilatkozatából is, hogy külön udvartartás felállítása nincs is szándékban. Azt nem kérhettem a t. háztól és nem is felelt volna meg saját felfogásomnak sem, hogy szavazza meg a tételt az osztrák udvartartásnak; azt sem mondhattam, hogy szavazza meg a közös udvartartásnak, mert az udvartartás nem közös ügy; tehát nem mondhattam mást, mint: 0 Felsége udvartartása. Horváth Ádám jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. képviselőház! Azzá', hogy a t. előadó úr maga intézett kérdést a ministerelnök úrhoz az iránt, hogy a magyar királyi udvartartás kérdése a ministerelnök urnak, mint volt pénzügyministeniek múlt évi nyilatkozata után most már miben áll, ezzel a többek közt a t. előadó úr jelezte a maga részéről, hogy — bocsássa meg ezt a megjegyzést — azt a feladatot nem teljesítette, a mi a parlament régibb gyakorlata értelmében az előadó kötelességszerű feladata szokott lenni, mert e kérdést már korábban, a bizottságban kellett volna a ministerelnök úrhoz intéznie, addig pedig az előadói tisztet el sem fogadnia, maga ban a pénzügyi bizottságban a megfelelő öszszeget egyátaláu meg nem szavaznia, a míg mindezek iránt teljes tájékozódást nem nyert. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert az előadónak törvényszerű kötelessége a régi parlamenti gyakorlat értelmében és így kellene ennek ma is lennie, hogy a képviselők részéről hozzájok intézett vagy intézendő kérdésekre ép oly felvilágosításokat adjon és adhasson, mint maguk a ministerek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt pedig, hogy a parlament bizottságai és a bizottságok hivatalos előadói is csak egyszerűen kérőkként jelentkezzenek itt a házban a ministerekkel szemben, ezt a parlamenti gyakorlatot meghonosítani egyáltalán nem volna czélszerű. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egyébiránt Darányi t. képviselőtársamat és az ő rendkívül nagy bizalmaskodó lelkületét fura helyzetbe hozta a t. előadó úrnak ez a kíváncsi kérdezősködése. Gr. Károlyi Gábor: Simulékony természete van! Eötvös Károly. Mert a helyzet most már az, hogy daczára annak, hogy maga az előadó úr sem tudta, hogyan áll a kérdés; daczára annak, hogy maga a ministerelnök úr sem tudja még, mert csak ezután fog ő is gondolkozni és tárgyalni e dologban; daczára mindennek: t. képviselőtársam mégis feltétlenül bízik már most is. (Derültség a szélső baloldalon.) Figyelmeztetem a t. cabinetet, hogy mi talán nagy ellenségei vagyunk a t. kabinetnek, itt a t. szomszédaink talán még nagyobb ellenségei, (Derültség a jobboldalon.) de az ilyen bizalmaskodó hívei — ezek a legnagyobb ellenségei. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon ) Mert ha még akkor is bíznak, mikor ők nem tudnak semmit, de maguk a ministerek sem tudnak semmit, az ily bizalom már veszedelmes dolog. A t. előadó úr, mikor felszólalt és hivatalos felszólalásában ő császári és apostoli királyi Felségének udvartartásáról beszélt, mindenesetre, akárhogy veszszük a dolgokat, nem egész szabatossággal nyilatkozott. Madarász József: Semmi szabatosság! Gr. Károlyi Gábor: Sohasem nyilatkozik szabatosan ! Eötvös Károly: Mert hiszen ha valóságos gyakorlati tényre akart volna czélozni, akkor úgy kellett volna mondania: az osztrák császári udvartartás költségei. Ha pedig erről az udvartartásról akart valamit mondani, vagy azt jelezni, a mi a nemzet óhajának, a fennálló törvényeknek és a nemzet igazán meleg kívánatának megfelel, akkor csak magyar királyi udvartartásról lehetett neki szólni, de császári és apostoli királyi udvartartás semmiesetre sincs se ma, se jövőre sem lehet. Egyébiránt megnyugtatom a t. előadó urat, hogy ő nem hibázott, ő csak — fájdalom — a közéletben, a gyakorlatban lévő fogalmaknak, kifejezéseknek adott öntudatlanul kifejezést A ministerelnök úr hibázott, mert o érett megfontolás után csakugyan valótlanul beszélt, mikor királyi udvartartásról beszélt és ezen valótlanságban szenved ez a költségvetés is illető fejezetében. Méltóztassék ezt a maga nevén nevezni, méltóztassék azt mondani, hogy ez idő szerint ugyan osztrák császári az udvartartás, a költségvetési elnevezés pedig csak a törvénynek felel meg, de a valóságnak nem. Darányi Ignácz t képviselőtársam szemrehányáskép és bizonyos magasabb államférfiúi böleseség bizonyítéka gyanánt azt a felhívást intézte hozzánk és azt a felvilágosítást, hogy a hatalmon lévő államférfiaknak mégis csak jogában áll és első feladatuk az előttük lebegő czélok közt a lég-közelebbieket és távolabbiakat megkülönböztetni egymástól és csak a közelebbi czélok megvalósítását tűzni programmjukban első sorban maguk elé. Valószínűleg lígy értette ő, hogy a, magyar királyi udvartartás nem a legmagasabb,