Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-129

§16 í* orsíftgös nié« l898.J*nli.'

/

ir»-éo, hétftfu. nézzük a törvényeket, azok világosan és hatá* rozottan a magyar felfogás mellett nyilatkoznak. De ba megnézzük a közösügyi intézményeket, ezeknek statusa az ellenkező következtetéseket engedi meg. Nincs magyar udvartartás; a ezímer-kérdés nincs eldöntve; a diplomatia nem úgy jelentkezik, mintha a magyar koronát is képviselné és t\ közös hadseregnél az, hogy a magyar hadsereg külön közjogi karakterrel bir, külön és világosan kifejezésre nem jut. Mi ennek az oka, t. ház? Igen egyszerűen az a körülmény, hogy a mikor a kiegyezést megcsinálták, az eddigi központi intézményeket: az udvart, a közös dicasteriumokat, a diplomatiát és a hadsereget meghagyták előbbi statusukban, előbbi lényegökben, alakjukban, szellemükben, a mely szellemet ők a birodalmi egység, a birodalmi centralisatio fogalmából merítettek Egy bizonyos ideális felfogás nyilatkozott akkor ; azt hitték, hogyha a törvénybe iktatnak egy pár szakaszt, az elég erővel fog bírni az intézmények százados traditioival megbirkózni. Ez azonban nem történt meg, azoknak az intézményeknek régi formái, régi traditioi megmaradtak és ezekből nyert leginkább támpontot az a felfogás, hogy itt azok a közös intézmények tulaj donképen egységes intézmények, az egységes birodalomnak intézményei. Azt lehet mondani, t. ház, hogy azok a közös intézmények teljesen és tökéletesen egységes karakterrel bírnak, a régi birodalmi kapcsolat bennök kifejezésre jut. Miképen történhetett ez, t. ház? Hiszen világosan meg akarták csinálni a dualismust, szakítani akartak a birodalmi traditiokkal és bizonyosan nem akarták belevinni a kétértelműséget a közös intézményekbe. T. ház! A dolog úgy történt, hogy az egész kiegyezés egy ember műve volt és bármennyire kiváló ember volt is az, mégis nem volt képes (Halljuk! Halljuk! a szélső balolahn.) mindenben a kellő szabatos formulázást megtalálni. Maga a kiegyezési törvény sok tekintetben több kétértelmű kifejezést tartalmaz. Egy helyen például azt mondja: »A pragmatica sanctio szerint közös az uraik odó.« Pedig az uralkodó nem közös, mert akkor közös volna a főhatalom is, hanem közös az uralkodónak személye és egy physikai személyben két jogi személy jut kifejezésre. (Helyeslés bal felől.) A kiegyezési törvény 3-ik szakasza azt mondja: »Ezen megállapított kötelezettség mellet határozottan kikötötte a pragmatica sanctio azon feltételt is, hogy Magyarország alkotmányos közjogi, belkormányzati önállósága sértetlenül fentartassék« Nemcsak belkormányzati önállóságát kötötte ki, hanem közkormányzati önállóságát is, (Igaz ! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) mert Magyarország nincsen Ausztriának alárendelve, azzal nem subordinált haneüi coordinált viszonyban van. A másik indok, t. ház, az volt, hogy akkor, mikor a kiegyezés létrejött, nem volt alkotmányosság; az egész alkotmányt restituálni kellett, tehát elégségesnek látszott az, hogy az alkotmány restituáltatott. Hanem minden tekintetben a kiegyezésnek consequentiái nem vonattak le. Á harmadik körülmény az volt, hogy a kiegyezés egészen új dolog lévén, semmi irányban sem volt praeeedens és a koronának két irányban voltak aggályai és ez különösen a hadsereg kérdésénél jutott kifejezésre. Egyrészt tele voltak az iránt aggodalmakkal, hogy az 1848-iki separatisticus szellem a hadseregben kifejezésre jusson és azután nagy súlyt fektettek a nagyhatalmi állás feltételeire, mely a hadsereg szervezetének intact való fentartását vonta maga után. Azóta negyed század múlt el. Negyed század eseményeivel, tanúságaival 'és tapasztalataival lettünk gazdagabbak. Különösen két irányban tettünk tapasztalatokat, (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy Magyarországnak loyalitása, dynasticus érzelme, a hűség a pragmatica sanctio iránt kifogástalan. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) A másik pedig az, hogy alakultak Európában más természetíí, rokon szövetségi formatiok, a melyeknek viszonyairól hímet i^ lehet varrni. Alakrdt azóta a német birodalom és mit láttunk? Láttuk azt, hogy a német birodalom egy egységes birodalom, hogy a birodalom egyes országai annak alá vannak rendelve és Bajorországnak, a mely szintén alá van rendelve a német birodalomnak, még is meg van a külügyi képviselete, megvan jóformán teljesen önálló hadserege, a nélkül, hogy ez Németország nagyhatalmi állásának prae • judicálna. Bajorországnak tehát, mely a német birodalommal alárendelt viszonyban van, több joga van, mint Magyarországnak, mely nincs alárendelt viszonyban. Én nem azért hoztam ezt fel, hogy ebből ezeket a eonsenquentiákat levonjam, mert én a mostani viszonyok között nem látnám ezélszeríínek a hadsereg katonai szervezetét megbolygatni; nem látnám ezélszeríínek különösen a harczképesség phisikai követelményeit csökkenteni, de azért hoztam fel, hogyha odáig nem is megyünk, annyira mégis el kell menni, hogy tisztában legyünk egész általánosságban aunak az alaptételnek igazságával, hogy a mi közösügyi kiegyezésünk is alá van vetve a fejlődés törvényének (Igaz! Úgy van! bal felöl.) és hogy a pragmatica sanctio, a kölcsönös biztosság, az együttes védelem követelményeinek nemcsak a mostani adott alakban lehet eleget tenni. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) És én nem igen emlékszem becsesebb, he-